https://youtu.be/tZrCvLvPXpg?si=zxAa4AocsvcdYZbB
Ma egy forradalomról fogok
önöknek beszélni. A kommunikáció forradalmáról, a tudományos megfigyelés
forradalmáról. Ezzel a forradalommal válunk a kutyák legjobb barátaivá és
kezdünk igazán rájuk nézni, ahogyan megérdemlik, mint a legjobb barátainkra.
Látni kell, a kutyakiképzés
hogyan képes fejleszteni a kapcsolataikat, és nem csak kutyákkal. Az eszközeink
és a tudásunk már megvannak, és az egész világon ez történik. Képzelje el:
Hazamegy egy hosszú, végigdolgozott nap, bosszantó főnök, véget nem érő dugó
után, és ahogy hazaér, a szentélyébe, kinyitja az ajtót, majd ahelyett, hogy a
béke és csend pillanata fogadná, a kutyája lerohanja a bejáratnál, felugrál,
ugat, ugrándozik és halálra szereti –nem a legörömtelibb üdvözlés, igaz? Hogyan
reagálunk? Mérgesek leszünk? Kiabálunk? Felemeljük a térdünket? Az, hogy így reagálunk,
türelmetlenségből, dühből vagy félreértésből, nagyon is érthető. Félreértésből,
mert a világ nagy része úgy tekint a „nem kívánt viselkedésre” mint dominancia
alapú viselkedésre, hatalmi harcokra, ahol a kutya legyőzni és uralni minket. A
kutya viselkedésének ezzel a félreértelmezésével meggyőztek minket,
kutyabarátokat, hogy a kapcsolatunk a kutyáinkkal hatalmi harcon alapul, és a
kutyáink érdekében meg kellene nyernünk a csatát, határozottan kezelve legjobb
barátunkat. Meg kellett őket büntetnünk, le kellett igázni, kiabálni velük és
akár bántani is őket a képzés nevében.
Pelle, gyere!
Ül Fekszik - Ügyes kutya!
Ő itt Pelle. A neve azt jelenti, csoda. Annak ellenére, hogy ő egy csodakutya, még Pellének is kellett tanulnia, hogy van jobb mód kimutatni és megszerezni a figyelmet attól, hogy felugráljon rám. Szeretem, hogy izgatott, hogy lát, de nem szeretem, ha lerohannak, még szeretetből sem. Így megtanulta, hogy a legjobb mód, hogy megszerezze a figyelmet, amit akar, ha jön és leül elém és vár. Szintén megtanulta, hogy a figyelemre megéri várni. Ügyes vagy, Pelle! A lényeg, hogy jobban kéne tudnunk, amit a tudomány évtizedekkel ezelőtt bizonyított nekünk: a kutyák nem dominancia által vezérelt lények! Miért tanítjuk akkor úgy őket továbbra is, mintha azok lennének?
De néhányunk nem értékeli a kutyaszőrt a kanapén és szeretném, ha a kutya nem ülne rá. Meg kell értenünk, hogy amikor a kutya a kanapéra ül, nem azért csinálja, mert ez fejezi ki az irányítást, ez mutatja, hogy ő uralkodik a nappalink fölött, hanem mert ez a leginkább kényelmes hely a fekvéshez. Emiatt vette meg a kanapét elsősorban! Így, ha egyszer megértjük, hogy a kutya csak egy kellemes, meleg kényelmes helyet akar, ahol mellettünk pihenhet. Pelle, helyedre. Ügyes kutya! Akkor képesek vagyunk tanítani és megerősíteni a kutyát, jutalmazni azért, ha azon a kellemes, meleg, puha kényelmes helyen pihen mellettünk.
A kutyáknak szabályokra és határokra van szükségük, de hogyan csináljuk? Egy remek példa, amivel a viselkedéskutató, Kathy Sdao magyarázza, mi történik általában, ha az emberek próbának határokat szabni: Mondjuk el kell jutnia valahová, szóval leint egy taxit, beszáll, bezárja az ajtót, becsatolja az övét, és azt mondja a sofőrnek: „Ne vigyen Tel-Avivba, ne vigyen Jeruzsálembe és Haifába se”. Gondolja, a taxisofőrnek lesz ötlete, hogy mit akar, hová vigye? Természetesen a sofőr kérdése az lenne: „Hová akar menni?”
A kutyák pont ilyenek, azt
akarják, hogy elmondjuk nekik, mit akarunk, hogy csináljanak, valójában
kétségbeesetten várnak az útmutatásunkra. Olyan egyszerű, mikor elmondjuk az
embereknek, mit akarunk és aztán megkapjuk, amit akarunk.
Az emberek nem különböznek: Van ez a barátnőm, nem fogok neveket említeni, de volt egy barátja, és vagy egy éve találkozgattak, a dolgok kezdtek komolyra fordulni, de a fiúnak volt egy tulajdonsága, ami őrületbe kergette: a srác rendelkezett a hihetetlen képességgel, hogy teljesen ignorálja, ha rendetlen a ház. Úgy értem, szennyes mindenhol, a mosogatót elárasztják az edényeket, dolgok az asztalon – a munkák. Az őrületbe kergette, emiatt veszekedtek állandóan. Aztán belefáradva a harcba, a lány úgy döntött, kipróbál egy másik megközelítést. Az enyém. Elkezdett viselkedéseket rögzíteni, amiket meg akart tartani, eleinte apróságokat, amikor beletette a zokniját a szennyestartóba, amikor elmosogatott egy csészét. Olyasmikkel jutalmazta a viselkedéseket, amiket a fiú szeretett: egy ölelés, mozi, bármivel, ami boldoggá tette. A ház egyre tisztább lett és nem rendetlen, ami csodálatos volt! De, ami igazán meglepte, az a kapcsolatukra gyakorolt hatása volt. Elkezdte észre venni, amiket a fiú jól csinált, és azon kapta magát, hogy jobban szereti. Ma boldog házasok.
És azok, akik itt végeztek a
Marker Training intézetben Izraelben, Nuvi Carmel vezetésével, ugyanazt
tanúsítják: ahogy megtanultak kutyákat képezni, teljesen megváltoztatta a
nézőpontjukat, nem csak a kiképzés világában, hanem mindenhol: a kapcsolatukban
a társukkal, a szüleikkel, a szomszédaikkal, a gyerekeikkel. Abbahagyták, hogy
azt figyeljék, mit csinálnak mások rosszul, és elkezdték azt látni, amit jól
csináltak. És ez alapvetően a trükk: arra a viselkedésre figyelni, amit meg
akar tartani és ösztönözni és segítek a másikat – akár kutya vagy személy vagy bármilyen
élőlény –, hogy megtanulja felajánlani. Ez az, amiről a forradalom szól: segít
nekik tanulni. Egyszerűen hangzik elméletben ugye?
De mi van a szélsőséges
esetekkel? Térjünk vissza a kutyákra. Van egy jellemző példa,ami sok házban
megtörténik: Vegyünk egy tíz hónapos golden retriever keveréket, Keilát. Keila
a jellegzetes családi kutya: örül a figyelemnek, szereti, ha simogatják, szereti a
gyerekeket. A probléma akkor kezdődik, amikor étel vagy csont van körülötte. Bármikor
közeledik valaki hozzá és a csontjához, a kutya ideges lesz és morog. Aszerint,
amit elhitettek velünk, ha át akarjuk venni az irányítást egy morgó kutya
fölött és uralni akarjuk a helyzetet, meg kell őket büntetnünk minden
alkalommal, ha hasonló módon viselkednek. Fel kell emelnünk a hangunkat, azt
kell kiabálnunk: „Fejezd be Keila, rossz kutya vagy!”
De valóban rossz kutya Keila? Az igazság az, hogy csak ijedt kutya, aki megrettent a lehetőségtől, hogy valaki elveszi az ételt vagy a csontját. Régebben büntettük volna a morgást, valójában a tünetet, de a Marker Trainingben a probléma okát akarjuk kezelni, az érzelmet, ami a viselkedés mögött van. Ha Keila beszélné a nyelvünket, könnyű lenne – „Hé Keila, ne aggódj, nem veszi el a kakukk csontot, minden rendben!” De nem beszéli, így kommunikáljunk vele: azon a módon, ahogy megérti.
Tanítsuk meg neki, hogy nincs mitől félnie.
Klasszikus kondicionálást fogunk alkalmazni
Keila tanítására: minden esetben, mikor közel vagyunk hozzá és a csontjához, adunk
neki valami jó dolgot. Jó dolgok történnek, és nem veszünk el semmit. Aztán
nemsokára Keila várni kezdi, hogy közeledjünk hozzá, és a morgás megszűnik. De,
ami a legfontosabb: a félelem is. Milyen könnyű ez, ha jól csináljuk. Annira
egyszerű erőszak nélkül.
Csak józan ész kell hozzá, annyira
egyértelműen. Akkor hogyhogy még mindig alkalmazzák az erőszakot, mint
kiképzési módszert? Igazság szerint az ismeretek hiánya miatt. És azzal
kapcsolatos tévhitek miatt, mi motiválja a kutyát. És ez az, amin itt mind akarunk.
Az a lényeg a kutyákkal, hogy tanulnak, tanulnak tőlünk, rólunk. És ha ilyen
csodálatos módon képes tanulni, nem tartozunk-e nekik azzal, hogy felelősséget
vállalunk és megfelelően tanítjuk őket?
A forradalom folyamatban van. Kutyabarátok
világszerte jobb módot találtak arra, hogy konstruktív kommunikációt hozzunk
létre tanulónkkal, hogy olvassuk a testbeszédét, kutatásokra támaszkodva,
melyek segítségével, hogy jobban megértsük a kutyákat, így tudunk segíteni
nekik, hogy jobban megértsenek minket. És azoknak, akik rátaláltak erre az
útra, csodálatosak az eredmények!
Az álom, hogy egy kutyával éljünk
együtt, nem rémálom többé – nem kell többé folyamatosan éber „falkavezérnek”
lennünk, aki örökké harcol az irányításért. A módszer visszahozza a békét és
szeretetet az otthonainkba, ahogy arra csak a kutyák képesek. A forradalom
zajlik, hasonló beszélünk. Megvannak az eszközeink és a tudásunk. Elkezdheti
egyedül is. A házastársával, kutyájával, gyerekével, kicsiben kezdje és
meglátja, hatalmas változások jönnek. A kutyáink megérdemlik. Ahogy mi is. Köszönöm.
Eredeti forrásom >>>Noa Szefler előadása
a TED konferencián. A videó elindítása után az ablak bal alsó részén
választható a magyar nyelv. 2015.
https://undogmatik.blog.hu/2015/05/28/amit_minden_ember_megtanulhat_a_kutyakepzesbol_730