Filmforgatáson Lilu és Carlos

A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei. Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről. Segítenénk–e? Rövid gondolkozás után igent mondtunk. Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futást, játékot produkáltak a kameraman kérésére.  Majd pózolás, helyben maradás.

Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás. Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda. Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről. Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! A mai napig a tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban. Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van. A kamera meg forgott, csak forgott. Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk. Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt. Pici pihenés és jött a szöveges rész. Márti kérdezett és mi válaszoltunk. Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk.

Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket. Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz. Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült.

Lilu apport hibákkal

A fogd, hozd, tartod vezényszavakat tanítom pici kortól, a "labdás" apport játékoknál, így azt már ismerte Lilu, amikor a szabályos apport gyakorlatot elkezdtem tanítani. Először sík talajon, aztán akadályon át. Nem használtam kényszert, még nyakörv sem volt rajta a gyakorlásokkor.

Klikker, apportfa és elhatározás voltak a kellékeim. Ezeket a módszereket kombináltam, próbálgattam, amit már blog formában közzé tettem itt. -klikk  a mondatra! Az IPO vizsgarend szerinti apport gyakorlatok  leírásában ott a tanítási cél. Nagyon precíz formai végrehajtást követel meg. 

Az ember hajlamos a kiképzés kezdetén már elvárni a kutyától, hogy úgy hajtsa végre, hiszen az iskolán, a bemutató videókon már a kész munka látható és az embernek az az a képzete támad, hogy a kutya ezt magától is így tudja. Pedig nem! Bizony hamar elkedvetlenedik az ember, ha nem sikerül elsőre, vagy a kezdeti sikerek után, visszaesést tapasztal. Kényelmesen azt gondolja, hogy ez neki úgyse fog menni. Lemondóan legyint, sikerül, ahogy sikerül. Amikor nem sikerül, ki is jelenti, hogy az ő kutyája nem is apportos, nem szereti az apportfát. 

Mi rottweileres gazdik, hamar mentséget találunk szeretett kutyánk hiányosságaira, mert ezer másik szerethető tulajdonsága van. Így, ha magától nem tanulja meg a kutya, ritkán kényszerítjük. Itt nem a fizikai kényszerre gondolok elsősorban, de a kitartó gyakorlásra, az elhatározásra, hogy valóban megtanítjuk az apport gyakorlatokat! 

Fizikailag sem egyszerű kényszeríteni egy nagy, erős, dominanciára hajlamos rottweilert, ezért én sem így próbálkoztam, annak idején Úzóval sem, így Lilunál sem volt gondom a helyes arány megtalálásával. Mert kényszer nélkül nem megy, DE A KÉNYSZER NEM EGYENLŐ AZ ERŐSZAKKAL! Időnként próbára tette a türelmemet, amikor nem volt kedve az apporthoz. Mivel nem volt fontos határidőre, meg mindenáron elkészülni, volt idő a kísérletezésre. A közös tevékenységért gyakorolni, a magunk örömére. Amikor nagyon nem ment, abbahagytuk és másnap folytattuk. 

Ennek az írásnak az apropóját az alábbi videó adja. 

Azt éljük meg, azt hisszük a kutya sumákol, direkt nem dolgozik! Tényleg? Nem volt kedve? Bosszantani akart? Nem, nem! Szépen sorban leírom  milyen hibákat követtünk el! Nézd a videót! Nem kezdődik rosszul, lelkes, motivált Lilu. Alapállás, ül, koncentrál és nem ugrik ki, megvárja míg kidobom a fát. Akadály ugrik, - éééés - nem leli meg az apportfát! Megkeresi, visszaugrik, hozza az akadályon át, előttem ül, tartja. Játszadozik vele, köpné ki. Ez hiba, ezért igyekszem korrigálni. 

Javítsunk, ismételjünk, gondolom én. Csakhogy Lilu ezt másként gondolta. Az eleje még jó, de vissza nem ugorja az akadályt. Ismétlés. Akkor sem ugorja! Bizony valahogyan rá kell venni, hogy jól megcsinálja! Sokak szerint kézenfekvő lenne, nyakörvvel, szögessel megrángatni, hogy megtanulja ki az úr a háznál - én csak azt kérdezem, de minek is? Helyette marad a rávezetéses módszer.

Igyekszem nyugodt maradni, de azért a hangom elárulja, hogy nem vagyok elégedett. Újból próbálkozom, hiszen rosszul nem fejezhetjük be!

Biztató kezdés, de Lilu mást szeretne csinálni! Bökdös és szelíden kényszerít, teljesen olyan mintha elfelejtette volna, mi is a feladat. Pedig nem, csak szeretettel csinál hülyét belőlem. Addigra már én is rájöttem mit hibáztam.( rossz irányba dobtam ki a fát, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget)   A zsebembe tettem a teniszlabdát és Lilu úgy döntött, hogy ő már szívesebben játszana! A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon - megoldást választottam. Másik feladatra váltottunk, a rész siker után, és egy jól sikerült feladat végrehajtását, megjutalmaztam a labdával. 

Miért így és nem másként? 

Azért, mert pontosan tudom, hogy a pozitív megerősítés, klikker tréning elve, metodikája alapján nem történt más, mint Lilu felkínált nekem másik tevékenységet a jutalom reményében! Ezt én nem fogadhattam el, de durván büntetni sem akartam, hiszen ő nem emberi ésszel gondolkozik ezért nem tervszerűen hibázik! Nem engem akar bosszantani! Egyszerűen, még nem egyértelmű számára, mi az amit tennie kell! Még nincs kiképezve olyan szinten, hogy bárhol, bármikor, ismételje a tevékenységet gondolkozás nélkül egy vezényszóra. Az okos kutya, gondolkozik, de nem emberi ésszel és amit így kigondol, azt nem a mi bosszantásunkra teszi!

Tapasztalat. 

A klikkert, a labdát, az egyéb segédeszközöket el kell hagyni egy idő után és így is meg kell követelni a tanultakat! Akkor már valóban szóra dolgozik a kutya! Akkor sem  hibátlanul, mert a precíz, vizsgarend szerinti feladat végrehajtáshoz, sokat, nagyon sokat kell gyakorolni. Ehhez vannak trükkök, tippek, eszközök, amit a profik, a versenyzők bevetnek. Lehet tanulni tőlük, de görcsölni nem érdemes.

Többször kísérletet tettem, hogy videó készüljön, de olyankor Lilu a hibák tárházát vonultatja fel. A visszanézett videók meg is mutatják a hiba okát, de azt nem a kutya követi el! A saját mozdulataim, amit én önkéntelenül teszek irányítják a kutyát. Nyilván videó felvétel készítése közben én is másként reagálok, hiszen, ha mindent a szokásos módon csinálok, kevés hiba csúszik be. Vagy csak a felvétel nélküli tréningeken, átnézek a hibák felett, hiszen nem fontos igazán a precizitás!? Szerintem is-is. A precíz, hibátlan, vizsgarend szerint értékelhető munkához, nem gyakoroltunk eleget. Ahhoz sokkal, de sokkal többet kellene gyűrni a dolgokat. 

Lilu apport , kezdeti lépések

Egy évesen, klikker tréning elkapással - azaz kivárjuk, míg produkálja a viselkedést a kutya és arra jutalmazunk. Elkapjuk a jó pillanatot és dicsérünk! Természetesen a klikker hangjához kondicionálva van már a kutya! Nincs még vezényszó ezt később kapcsoljuk hozzá.

https://youtu.be/Jka8bUq__vY?si=LU8U50k6m1ontqdt

A vezényszó nem hetek, nem hónapok múlva kapcsolódik hozzá, csak addig nincs amíg a kutya megérti a feladatot. Ez okos kutyánál egy-két alkalom csupán és máris jöhet a vezényszó. Amit nem mondogatunk folyamatosan, de az adott pillanatban az adott cselekvéshez kötjük. Fogd, tartod, hozd, ereszd. Természetesen rész gyakorlatként tanítva és ahhoz kötve a vezényszót. Majd, amikor a részek jól mennek, lehet egybe tenni és az alaki részre koncentrálva a kész gyakorlatot tanítani. Sík talajon, aztán akadályon, majd palánkon, ha vizsga felkészülés a cél.

Hosszú, türelmes gyakorlást kíván, de eredményre vezet ez is. Számomra  gyorsabb, egyszerűbb tanítási mód,  a" hagyományos"  és a klikker technika kombinálása. Amikor az "apport" tanítására helyezem a hangsúlyt, a labdát egy időre elfelejtem, azzal nem játszunk. Miért? Bizony a labda imádat felülír mindent, ha túlságosan rákattan arra a játékra.

Akadály , kereső játék Lilu

Egy sétának se kell unalmasnak lennie, mindig lehet benne tanulandó feladat, vagy az engedelmes gyakorlatok tanulása. Minden séta alkalmával kitalálunk valami játékot, plusz feladatot. A lentebb található videón, azt látod, amikor próbálom megismételtetni Lilu spontán akcióját, amikor kíváncsiságból végigszaladt a farönkön. Persze, ahogy megálltam, ő is megállt és a kezemben lévő telefont szimatolta, meg engem bökdösött. Mindenhova máshova figyelt azután, egyáltalán nem a feladatra koncentrált. Később kiderült, hogy egy másik kutyás is sétált arra, csakhogy én azt nem láttam és nem is hallottam, Lilu viszont igen, azért kalandozott el a figyelme. 

     

           

A másik sétánál, váratlanul elment egy lovas kocsi az árok túlsó oldalán. Ugyan azzal a kocsival találkoztunk tavaly ősszel és Lilu ezerrel a kocsi után szaladt, amikor elengedtem. Nem szerettem volna, ha árkon bokron megint utána ered. A helyben maradás, az engedelmes gyakorlatok, lecsillapították az izgatottságát. Utána se kockáztattam, lekötöttem a figyelmét kereső játékkal. Ez a labda egyik kedvence, így nem volt nehéz a figyelmét ráirányítani. Egy keresésnél persze nem álltunk meg. Akkor, folytattuk a sétát, amikor a kis szimatolós játék, kitörölte a lovas kocsi keltette izgalmakat.

Séta mellett a kertben is is tanulunk, tréningezünk.

Séta helyett, minden előkészület nélkül.

Nincs mellény,

nincs pálya,

nincs bekapcsolás,

nincs jutalom falat,

nincs klikker, 

nincs labda,

Csak eszembe jutott, hogy azt is meg kellene mutatni, hogy a 10 hónapos Dezsihez képest  hol tart egy másik, felnőtt kutya, azaz Lilu, a vezényszavak ismeretében és a pozíciók végrehajtásában. Kimentem a kertbe, vittem a gépet. Szóra és jelre. Ül, fekszik, áll, lábhoz. Szemkontaktussal  és a nélkül,  a figyelem összpontosítás.

Az ül, és a fekszik pozíciót gyakoroltuk a legtöbbet, és mint látszik az sikerül is. Az áll pozíciót kevésbé, az nem megy vezényszóra, csak pici segítséggel megcsinálni. HIBA: Nem kap dicséretet, jutalmat, így "szétesik" a többször kapott utasításkor. Akkor is lelkesedik, de hibát hibára halmoz. Pontatlan, keresztbe ül, keresztbe fekszik, mást csinál, az elhangzott vezényszóra stb. stb. Ő így jelzi, hogy változtattam az eddig megszokott rutinomon. Korrigálnom kell, majd dicsérni! Akkor alábbhagy az izgatottsága és jobban koncentrál. 

HIBA: A videó végén az látható, hogy kipróbálok valamit. Szeretném, ha fekvésből felülne! Én tudom, hogy nem sikerül távolról felültetni, soha nem gyakoroltuk. A távolról fektetést gyakoroltuk már, de a fekvésből felülést még nem! Pont ezért nem is sikerül. Amikor emelt hangon próbáltam utasítani, bejött elém és úgy csinálta meg! Ez nem került a felvételre, mert a gép látószögéből kikerültünk. Nem tudja, nem érti, rá kell vezetni, hogy megértse, új dolgot kérek tőle. Adott a feladat, tanítsunk! Lássuk a hosszú pórázt! Segédeszköz, hogy egyszerűbb dolgom legyen, ha kikötöm, a póráz megakasztja, ha elém szeretne beülni! 

Ekkor a labda is előkerül! Motivációs tárgy és jutalom is lesz egyben. Eddig a nadrágkorcában volt elrejtve a hátamnál. Persze ezt Lilu is érezte, hogy valahol ott a labda, az orrát nem lehet becsapni, de nem látta, nem jutalmaztam vele, csak vágyakozott utána.  Ezért is volt szétesőbb, izgatottabb. Most, hogy látja a labdát figyelmes, koncentrál, fókuszál a labdára!  A motiváció működni fog!

Kikötöm. Fényképezőgép a kezemben.

Messzebb állok és a már megtanult feladatokkal kezdjük, bemelegítem a kutyát. Közelítek, a hátam mögül előkerült a labda. Lilu izgatottan, várakozva nézi. Közelebb érek, fel is ül, pedig csak annyit mondtam Lil, azt szerettem volna, ha rám figyel, nem a labdát fixirozza. hiba: Felült, mert azt gondolta, ha csinál valamit jutalmul megkapja a labdát. Nem gondolta, csak a Lil hangsúlya emlékeztette az ül  vezényszóra. 😃  Nagyon akarta a labdát ezért gyorsan  felült.
Csakhogy én nem ezt szerettem volna, hanem azt, hogy a labda helyett rám koncentráljon, vegye fel a szemkontaktus! Visszafektettem, hiszen a feladata a fekszik volt. Addig kell abban a pozícióban maradni, amíg én mást nem kérek tőle! Nem kell hogy előre kitalálja a gondolatomat, hogy majd ezt akarom! Én irányítom az eseményeket, nem a kutya! Amikor felvette a szemkontaktus egy pillanatra, kiadtam az ül vezényszót. Azonnal felült és én jutalmaztam is a labdával, csak nem tudok jól dobni. Praktikusan úgy kell dobni, hogy elkapja a szájával! Ez elpattant, a póráz miatt nem tudott utána futni, ezért én hajoltam le és dobtam ismét neki.  Most sikerült jól jutalmazni.

Ismételjünk !
Ülve várja a labdát.  Na de, mi a fekvésből felülést tanuljuk, úgy, hogy én távolabb állok!
Fekszik ! jó!
Ül! Jó! azonnal reagál és csinálja! Jutalmazom-dobom a labdát, de megint rosszul. HIBA! Lilu a  lendülettől  hátára esik, ahogy áll fel leesik a lánc. Egy pillanatra megáll körülnéz és keresi a labdát. Megerősítem a keresést egy keresd vezényszóval és szimatolásba kezd, megleli a labdát. Övé a jutalom. Ha már ilyen béna vagyok, nem büntetem a kutyát és nem is szolgálom ki, hogy felvegye a labdát, de a keresd szóval visszaveszem az irányítást. Így is jutalmazhatom a kutyát, hiszen a meglelt labda ugyan olyan jutalom neki, sőt jobb, mintha simogatnám vagy falatot adnék neki. Ő egy felnőtt kutya aki imádja a labdát, mert az évek alatt rászokott, hiszen sokszor motiváltam, jutalmaztam evvel. 

Folytatjuk a tanulást. Áll, figyel, koncentrál és én rögtön az ül vezényszót adom ki. Ül! JÓ!!!! AZONNAL VÉGREHAJTJA! Okos, majd dobom a labdát is jutalmul,  de nem nyitja a száját és a labda távol pattan. Elmegyek a labdáért, Lilu már fekszik le, önként és dalolva, hogy övé lehessen a labda. Csakhogy mi most mást tanulunk, ugye?! ÜL vezényszóra jár az extra, bónusz jutalom, a labda! Hiba lenne az önként felajánlott pozíciót jutalmazni! 

Minden stimmel, a labda is a szájába került! Szerintem megértette a feladatot, felismerte a szabályt. Így van-e, nem -e, meglátjuk. 

Változtatok picit, megfordítom az irányt, fellógatom a gépet és így azt is megtudom mutatni, hogy hogyan válik a labda motivációs tárggyá, hogyan kell életre, hogyan lesz mozgó zsákmány belőle, ami a kutyának kellő ingert ad a feladat  gyors, pattogó végrehajtásához.

Három -négy lépésre állok tőle. Kezemben a labda. Mivel már többször megkapta, játszhatott vele, nem olyan izgatott, mint az elején. Felfogta, hogy gyakorlás van. Ha jól adom a jeleket és jó ritmusban mondom a vezényszót, hibátlanul működik. Ha rosszul adom a jelet és rossz hangsúllyal mondom a vezényszót, nem működik. Most többször jól sikerült, jutalmazom a labdával, a száját is kinyitja elkapja, pluszban nagyon elégedett vagyok vele, dögönyözés, paskolás, kihalászom a labdát a szájából. 

Folytatjuk a tanulást. Ami nem látszik és nem hallatszik, minden jó gyakorlatot dicsérek, bár nem adom oda a labdát! A dicséret = csendesen, jóó okos, a szemem és az arc mimikám mosolygós, elégedett.

Mivel tudom, hogy a rottweilerek utálják végrehajtani ugyanazt ezerszer, kombinálok egy kicsit és tovább lépünk a tanulásban. A ülésben helyben maradást gyakoroljuk, visszaérkezéssel, koncentrációval. Viselkedésláncot jutalmazok és befejezésül övé a labda! Megint nem nyitja a száját, de lecsatolom,  hadd érje el a labdát és vegye fel. Visszairányítom magamhoz a tapssal, megdöngetem, megdicsérem és mehet játszani! A tanítást befejeztük! Nála maradhat egy kis időre a labda, 5-6 perc, de utána elveszem, elteszem, a kutya meg a helyére megy. Napközben kennelben van. A kennelbe zárás azt jelenti pihenhet tovább. 

2014. 04. 05.