Van-e remény a Német Juhászkutya Egyesület számára?
Az SV-nak december óta új
tenyésztési főfelügyelője van: Dr. Helmut Raiser. Megválasztása az egyesületet
erőteljesen polarizálta. A munkakutyás tábor örült és nagy reményeket fűz ehhez
az emberhez, a küllemtábor csalódottság, zavarodottság, döbbenet és teljes
elutasítás között ingadozik. Nagy a kísértés, hogy ettől az egészen másképpen
gondolkodótól a lehető leggyorsabban megszabaduljanak. E sorok írója egy
harmadik táborhoz tartozik. Nagymértékben frusztrált, és be szeretné mutatni
Önöknek, kedves Olvasók, hogy az ő szemszögéből nézve miért teljesen mindegy
az, hogy ki az SV tenyésztési főfelügyelője, elnöke vagy parkolóőre.
Az egyesület különféle problémákkal küzd: a tudatlanság az első. Az
SV-ban évente kb. 20.000 kölyköt tenyésztenek. Mire? Milyen feladataik lesznek
ezeknek az állatoknak? Mi iránt érdeklődnek a kutyatartók? Kérdések halmaza. Alig
lehet elhinni. Egy vállalkozás 20.000 db cikket termel évente és fogalma sincs,
a termék vásárlóinak milyen elvárásaik vannak.
De a nem tudás nem csak a terméket érinti, hanem az egyes egyesületi
tagokat is. Aki ebben az egyesületben egyáltalán érdeklődött-e már aziránt,
hogy valaki miért is tagja ennek az egyesületnek? Mert hát e motiváció ismerete
aztán igazán előfeltétele egy realisztikus egyesületi politikának. Az SV-nak
január 1-jén 83.403 tagja volt. Tudja-e, hogy e tagok többsége milyen érdekeket
követ? A többség az első számú használati kutyák akarja-e tenyészteni? A
többség egy szép kutyát akar-e tenyészteni? A többség az őrző-védő sportot
akarja-e kutyájával űzni? A többség agilityzni akar-e? A többség a társaságot a
helyi szervezetek berkein belül akarja-e élvezni?
Én nem tudom, feltehetően Ön sem
tudja, és az SV vezetősége ugyanúgy nem tudja, mint mi. Ez az tudatlanság
nyilván nem kifejezetten az ideális előfeltétele annak, hogyan vezessünk egy
nagy egyesületet a jövőben.
Sok tagnak minden mindegy
Ha a küldöttek tartományi gyűléseken tanúsított viselkedését tartom szem
előtt, lehet fogalmam afelől, hogy a fent felsorolt motivációk közül a tagok
többsége melyiket preferálja. A tagok nagyobb részének kb. minden mindegy. Még
azt is elfogadják, hogy becsapják, félrevezetik őket. Időben nem is olyan
távoli példákkal, amelyekre még emlékszem, a Nordrheinland-i tartományi
szervezet szolgált. Az erősítő-berendezés technikai meghibásodása miatt a
gyűlést másfél órás késéssel lehetett csak elkezdeni. Akkora már pár küldött a
hazavezető úton volt. A tartományi szervezet elöljáróinak leváltására vonatkozó
kérelmet így aztán formális okokból nem lehetett a napirendbe illeszteni. Más -
az elöljáróknak megfelelő - kérelmeket a helyi szervezetek az elöljárók
utasításai szerint ki tudtak egészíteni a szükséges adatokkal. De ez csak a
tagok abszolút kisebbségi részét zavarta. Az e kérelem körül kialakult vitákat a tartományi tenyésztési felügyelő egy
csodálatra méltóan őszinte kijelentéssel koronázta: "Hát már csak nem
világosítom fel az ellenségeimet a hibáikról!"
Ezzel a felfogással pont egy tartományi szervezeti elnökségben van a
helye. A másképpen gondolkodó kérelmezők az ellenségek. Ha belegondolunk, hogy
a helyi szervezetek küldötteinek az elhivatottsága még mindig nagyobb, mint a
többi tagé, jogosan érzünk félelmet és aggodalmat. Már csak a példa
hiányzik a dolgok döcögős haladására. Habár a küldöttek morgolódtak azon, hogy
az elnök egy temetés alkalmából elszámolta az utazási költségeket és még
napidíjat is kapott, a morgolódásnál több nem történt. A könyvvizsgálók több
kritikus pontja azonban a gyűlésen sajnos nem követhető közvetlenül.
Szemle és körung - a fékező koloncok
Azon kevés idealista, akik még léteznek az SV-ban, és akik a legjobb
használati kutyát szeretnék tenyészteni, folyamatosan és szisztematikusan
fékezve vannak - a kutyáikat szemlékre folyton szemlékre és körungra kell
vinniük. Ott aztán a küllemorientált bíró/körmester színe előtt a legjobb
tudásuk és legjobb lelkiismeretük szerint tenyésztett kutyákat túlnyomórészt
anatómiai tulajdonságok alapján ítélik meg. A formavilág egy forma-bíró által
kerül megítélésre. Egy kutya szubjektív szépsége fenotípus szerint ítéltetik.
És semmi több! A kiállításon senkit nem érdekel egy kutya karaktere, egészsége,
kondíciója, munkakészsége vagy akár genetikus hibái.
Egy kiállítás egyenlő egy
"Miss-Bikini-Show"-val, és éppen ezért egy használati kutyafajta
tenyésztésére nézve a lehető legfeleslegesebb, sőt, a legveszélyesebb, amit
csak el lehet képzelni. Ezt már sok-sok évtizede felismerte Stephanitz: A
kiállítási vézen, mivel semmiféle munkát nem követel meg, mint pl. a lovaknál a
versenyeztetés, egyszerűen túl könnyen a forma külsőségeire helyez hangsúlyt,
sima szépségideálokra vezet, ahelyett, hogy a belső tartalomra koncentrálna.
Maguk a teljesítményorientált tenyésztők is (de a kölyök vásárlói is)
rendelkeznek a fejükben ilyen fékező kolonccal. Ki kényszeríti őket arra, hogy
a kutyáikat körungra vigyék? Hiszen nyilván Önök is beszélgettek már olyan
megrögzött sportkutyással, aki legkésőbb három perc után elkezdi magyarázni, hogy
milyen szép is a kutyája. Felmerül a kérdés, hogy az idealisták, akik valóban
az első számú használati kutyát szeretnék tenyészteni, céljaikat meg tudják-e
valósítani ebben az egyesületben. Talán úgy van ez, hogy a
használatikutya-fundamentalista Raisernek reménykednie kell a befuccsolásban,
azért, hogy egy új kezdetet tegyen lehetővé. Az, hogy ez az új kezdet nem ebben
az egyesületben következik be, számomra teljesen egyértelmű. De ebben a
tekintetben is a huszonnegyedik órában járunk, mert sok, kynológiailag magasan
képzett tag már kilépett és más egyesülethez csatlakozott vagy frusztráltan
feladta a kutyázást.
A harmadikféle csoport a legrosszabb!
Eddig azokat a tagokat írtam le, akiknek minden mindegy, illetve az
idealistákat, akik viszont sajnos a kisebbséget alkotják. Még hiányzik a
gátlástalanok csoportja. Azoké, akik a tudást és az intelligenciát kizárólag
arra használják, hogy a saját pénzügyi boldogulásukat a fajtából és az
egyesületből biztosítsák. A német juhászkutya hiányzó kondíciója nagyrészt az ő
lelkükön szárad, hiszen sokszor lelkiismeret-furdalás nélkül beteg állatokat is
tenyésztésbe vonnak.
Lojalitás - az idegen szó
Alig választották meg Raisert és alig kezdte meg a munkáját,
megformálódott az ellentábor és máris leváltási kérelmeket fogalmaztak. Az a
vicc a történetben, hogy a legtöbb tartományi szervezetben ezeknek a
kérelmeknek szinte semmi esélyük nem volt. Ostwestfalen-Lippében igen. Ott a
hivatalban lévő szövetségi gazdasági felügyelő előadta, milyen abszurditások
lehetségesek az SV-ban. Már a viernheimi vitaesten is az új tenyésztési
felügyelő ellen agitált és a jelenlévőknek időről időre felidézte a Raiser-féle
kijelentést: elöl kutya, hátul béka (megjegyzendő, hogy ezt a mondatát nagyon
gyakran idézik, de sajnos szörnyen nagyot tévedett a doktor: egy béka legalább
jól tud ugrani, kiásva ezzel a csatabárdot. Előadta helyi szervezetének
kérelmét, miszerint váltsák le Raisert. Indoklás: az új hivatalnok hiányzó
képzettsége. És végül az SV teljesen bolondokházává válik. Wolfgang Henke, az
SV új elnöke és az Ostwestfalen-Lippei tartományi szervezet hosszú ideig
elnöklő vezetője, éveken át nem volt abban a helyzetben, hogy a kérelmeket
szabályzatnak megfelelően kezelje. A múltban a kérelmek Ostwestfalen-Lippében a
küldöttek számára először a küldöttgyűlésen tétettek közzé. Ezzel egyértelműen
vétettek az SV szabályzata ellen, amely előírja, hogy a kérelmeket a
napirendben egyenként fel kell sorolni. Ez az új elnök és sok évig tartományi
szervezeti elöljáró számára egészen új volt, így aztán az Ostwestfalen-Lippei
tartományi szervezet leváltást követelő kérelme formális okokból ismét csak
eltűnt a süllyesztőben. Hogy Wolfgang Henke az utóbbi évben milyen szerepet
játszott a Peter Meßler elleni akciókban, sosem fog teljesen kiderülni. Ami
biztos: akkoriban alelnök volt és nem hagyta az éves jelentését az SV honlapján
közzétenni. Az éves jelentésének közzététele egy volt a Meßler elleni
szemrehányások között.
Radikális változások lehetetlenek!
A német juhászkutyát, mint az
első számú használati kutyát talán még meg lehet menteni. Az ehhez szükséges
változások a szelekciós rendszerben azonban olyan radikálisak kell, hogy
legyenek, hogy ebben az egyesületben azokat sosem lehetne véghez vinni. Egy
sportbarát a tartományi szervezetében azt a kérelmet adta be, miszerint emeljék
meg az akadályt és vezessék be ismét a meredek falat. Ez annak a ténynek a
tökéletesen logikus következménye volt, hogy egyre több nj-nak akad problémája
a mozgásszerveivel. Amennyiben ezt a problémát egy populációban
megállapítottuk, elméletileg csak két lehetőségünk adódik: vagy költséges
állatorvosi vizsgálatokat, kiértékeléseket és esetleg egy tenyész érték-becslési
rendszert vezetünk be, vagy megnöveljük az állatok terhelését. Mindkét kérelem
nyolc, illetve kilenc szavazatot kapott a 350 lehetségesből. Meghatározó a
tartományi szervezetek elnökeinek véleménye, miszerint sok nj időközben
hátproblémákkal küszködővé vált és nem tehetők ki a meredek falon keresztül történő
ugrás nagy terhelésének.
De mi lett volna akkor, ha ezeket
a kérelmeket támogatják és a német juhászkutyáknak ismét keresztül kellene
verekedniük magukat a meredek falon? Meg lehetne-e ezt oldani anélkül, hogy
doppingtesztet is bevezessenek egyidőben? Már ez a gondolatmenet is perverz. De
sajnos a realitást mutatja az SV-n belül. Szinte biztosan kiindulhatunk abból,
minden, a kutya javát szolgáló szabályozás meg fog bukni a gátlástalanok
ellenállásán és ellenőrzésekkel és további szabályokkal együtt be kell vezetni.
Egy aprócska példa erre az a szabály, hogy a tenyésztők évente csak 10 almot
hozhatnak le. E döntés következtében pl. a házastársra további kennel lett
bejegyeztetve. A nyúl és a süni mottójához híven ("én már itt
vagyok!") az ilyen korlátozásokkal leleményesen kell eljárni.
Rossz kilátások
Abból kell kiindulni, hogy Raiser semmit nem fog tudni elérni - be fog
csödölni. Egyrészt azért, mert a szövetségi gyűlés vagy nem fogja követni, vagy
a tenyésztői bizottságban leállítják. Az első tenyésztői bizottsági ülésen
rajta kívül még pont ketten voltak - a legtöbb tartományi szervezeti
tenyésztési felelőst nem nagyon érdekli a feladatának elvégzése. Raiser nagyon
sokat tett ezért az egyesületért és sokat el is ért. De ezek közül semmit sem
közvetlenül. A kiképzési módja ellen az egyesületben keserűen harcoltak.
Számtalan egyesületi büntető- és kizárására irányuló eljárás indult ellene. Tanai
a hógolyó-effektus alapján terjedtek. Az elektromos nyakörvet is keresztülvitte
-legalábbis jogi úton. A szövetségi gyűlés sosem követte.
A másik oldal
De természetesen az éremnek két oldala van; az egyik az SV tagjai, a
másik maga Raiser. Egy intelligens, egyenes és megvesztegethetetlen ember.
Zseniális segéd és kutyavezető. Egy másként gondolkodó, aki azt mondja, amit
gondol. Egy biztosan nem: nem jó diplomata.
Hogy sikerülni fog-e, a provokáló
követelésről és pártolásról az alakításra és a közvetítésre átváltani,
meglátjuk. A naivitás, amelyet időnként kinyilvánít, biztosan a szemináriumok
következménye, amelyeket már 30 éve sikeresen tart. Ott vele egyetértőkre talál
- fiatalabbakra, ahogyan az ellenfelei becsmérlően megfogalmazzák (paradox
helyzet, de Raiser kiképzési ötletei ezekhez a kritikusokhoz is eljutottak,
kerülőutakon, anélkül, hogy azok tudnák, honnan is jött a know-howjuk).
Ez a naivitás segítette Raisert a
hivatalához. Bemutatkozott a szövetségi gyűlés küldötteinek és előadta, mit
gondolt. Ez a naivitás, a küllemvonalas tenyésztők és a normális kutyások
gondolatmenetének a nem ismerése ismételtette meg vele a választási beszédét
Viernheimban és annak mindenféle magyarázat nélküli megjelentetését az
SV-újságban. Viernheimban megélte a bázist és sokat tanulhatott belőle. Vajon
így van-e?
Ennek ellenére remény?
Következtetés: Túl nagynak tartom
az SV-t ahhoz, hogy alapvető reformokat lehessen végrehajtani benne. Így
Németország sorsában osztozik. Minden reformtörekvés csírájában megbukik a
lobbistákon. Azok a legaktívabbak, akiknek a saját tárcájuk az érdekük. Így az
SV tovább zsugorodik és a német juhászkutya soha többé nem követelheti az első
számú használati kutya címet. De azért maradt még egy remény: remélem, tévedtem
abban, hogy Raiser megbukik, a tagok felébrednek csipkerózsika álmukból és
segítenek az SV megreformálásában.
Ezt kívánom én a német juhászkutyának! Frank Donat forrás : Steinhart fórum netboard 2012.
