A kutyák közötti konfliktus lerendezése nem mindig békés, az bizony járhat verekedéssel!Ez a kutyának nem okoz gondot,
"lelki" sérülést. Igazából a
fizikai sérülés is belefér náluk, természetes
számukra. Ha viszonylag egyenlő erőviszonyokkal vesznek részt a harcban, a
sérülés is jelentéktelen, a csúnya látvány és durva hangzás mellett. Akinek gondot okoz a verekedős esemény - az az ember! Aki részben tehetetlen
és nem érti miért nincs hatással a kutyákra , "miért nem fogadnak
szót" - részben aggódik a sérülésért , ami komoly, kevésbé komoly is
lehet. Bizony a verekedés többnyire állatorvosi költséget, stresszes,
izgalmat okozó helyzetet jelent, amit az emberek szeretnének elkerülni.
Rászólnak, tiltanak , idegesen , feszülten kezelik a kialakult helyzetet. Na ez, a
valóban "harci" helyzetben, csak
olaj a tűzre, nem lecsillapodnak , de idegesebbek lesznek a kutyák. Azt
érzékelik, hogy valami nincs rendben,
valaki nem viselkedik megfelelően . Valóban nem, de nem biztos, hogy az a
"bűnös " aki "veri " a másikat. Itt is igaz az a találó
mondás: "Tudod az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött ! " Az agresszióról és az előítéletekről.
2006 tavaszán elvállaltam a kutyaóvoda vezetését ,a Kőbányai
Happy Dog kutyaiskolán ,mert határozott igény merült fel , hogy nyissunk ezen a
területen. Néhány hónap alatt már láttam, mire van igény, hol vannak
hiányosságok. Mi az ami az óvodás korban, mint oktatás belefér egy órába
sűrítve, és eszközök nélkül is
megvalósítható. Itt derült ki számomra, hogy milyen komoly félelemmel, előítélettel kezelik a kutyák morgását,
"agresszióját, már kölyök korban.
Az emberek úgy általában, de az oktatással foglalkozók is! Rácsodálkoztam, HOGY EZ A FÓBIA, a rottweilereket kiemelten érinti
!
A következő történetben erről írok, mert tanulságos .
Már alig van rottweiler, de a tudatlanság, az előítélet nem
változik. Más város, más környezet, de az alap probléma a kezdetektől az volt, hogy a kutya agresszív. Morog a
kutyákra, több helyzetben emberre is , és ez komoly gondot okoz a gazdinak.
Az óvodában és az iskolában, különböző tanácsokat kapott, hogyan lehet erről leszoktatni,
miként kezelje a helyzetet. Szinte kivétel nélkül mindenki a szigorúságot, a
kutya helyrerakását, lenyomását, legyőzését tanácsolta. Tovább növelte a
bizonytalanságot, hogy hozzá tették : most mutasd meg ki az úr, mert később
nagy baj lehet ebből, átveszi az irányítást és akkor jaj neked! Engem nagyon
bosszantott ez a hozzáállás, mert egy kedves, könnyen irányítható kölyök
kutyáról volt szó. Én ismertem a kutyát, hiszen nálunk nőt föl az alomban , sok éves rutinnal felismerem a "nehéz " vagy "könnyű" eseteket. Szóval egy kölyök kutyáról beszélünk, aki nem gyámoltalan, nem félős, de
határozott , egészséges rottweiler és mint ilyen, határozottan jelzi a
"kívánságát", kinyilvánítja a nem tetszését. Ezt morgással jelzi .
Családban, lakásban és kertben él, egy felnőtt kutya mellé
került, aki rendkívül félős, bizalmatlan, de senki nem tartja agresszívnak,
pedig odakap és morog helyzetekben, de eközben menekül.
A kutya szocializált, rendszeresen foglalkoznak vele. Jártak
kutya óvodába, majd alap tanfolyamra is beiratkoztak. A tanfolyam végig rémálom
volt számukra , mert tanulás helyett a kutya agresszióját kezelték, vagyis
büntetésben töltötte az idő nagy részét pórázon a segítő kezében! Majd hat hét
után azért nem tehetett vizsgát, mert nem lehetett levenni róla a
szájkosarat, agresszív viselkedés miatt!!!!!
Így járt egy hasonló korú másik rottweiler is, akinek
szintén nem sikerült vizsgáig eljutni, mert nem kerülhetett róla le a
szájkosár. A csoportban négy rottweiler és gazdája volt , mindenki negatív
élménnyel, teljesen elbizonytalanítva élte meg azt az időszakot. Két kutya tőlünk volt , így velük folyamatos
kapcsolatban voltam, net-en keresztül
és hol csodálkozva, hol kiakadva hallgattam a történeteket. Az én 1 véleményem volt szemben a sok
másikkal , ezért sokáig nem sikerült jelentős áttörést elérni . Nem alakult ki
a megfelelő bizalom a kutya és a gazdi között.
Egy videóról aztán kiderült ,hogy az emlékezet és a valóság,
bizony nem mindig fedi egymást. Az alábbi párbeszéd zajlott a gazdi és köztem, egy
rendkívüli esemény alkalmával:
-Szia! Tegnap is voltunk úsztatni a kutyát. Összetalálkoztunk egy ismerősünkkel, akinek
ott volt a kan rottija és pitje . A rottija gőzerővel szaladt a kutyánk felé, mire a mienk is morogva szaladt felé
majd szimatoltak, volt egy kis morgás. Aztán a pit hátulról ráment a
kutyánk nyakára .
Szerencsére a párom leszedte, mert a srác az csak totyogott
ott. Nem lett sérülés a rottit aztán el tudta hívni, mert a párom beállt a két
roti közé. A mienk nem támadt vissza
ilyen erőfitogtatás jellegű volt a dolog, mikor már a pit nem volt ott. Aztán voltunk
kinn a sulin, na ott már morgott szinte az összes kutyára, ha azok közelebb
voltak hozzá. Nem sikerült sajnos felvennem a tegnapi dolgot, valamennyit igen,
megnézem mennyit és átküldöm kíváncsi lettem volna mit mondasz rá pedig de
valahogy a tombolásban nem az volt eszembe, hogy videózzak .
Jó lett volna tudni, hogy a pit miért támadt, a mienk
csinált-e valami olyat hogy oka legyen rá? Na, de ezt már sose tudjuk meg .
Ok küld a videót. Amíg a videó ide nem ért, még folytattuk a
beszélgetést, mert megoldást kellett volna találni, hogyan tegye a kutyát helyre, hogy ne legyen agresszív. Így
fogalmazta meg a problémáját: "nincs nekem azzal bajom, hogy nem adja meg
magát, csak azt nem tudom, hogy így mi lesz ha legközelebb ilyen szituba
kerülünk, mert azt nem szeretném, hogy akárhányszor kutyákkal találkozunk,
balhé legyen. Az a rotti felnőtt volt,
nem is támadt, csak fitogtatta az erejét ,a pit támadt, a mienk se támadt ."
Sose tudtuk volna meg a valóságot, ha nincs videó ! De volt
és kiderült egészen másként zajlott az egész esemény. Pont elegendő volt a
felvétel mindenki hibáját látni. A kialakult helyzetet simán el lehetett volna
kerülni, ha minden ember, de legalább 1 ember tudta volna mi a teendő! Azaz jól
olvas a kutyák testjeleiből, látja a hangulatukat, egymáshoz való viszonyukat
az ismerkedés során.
Elől találkozik a két
kan. Egy fiatal rottweiler és a szintén
fiatal, pit ( aki nem pit , de amerikai stafforsire terrier, én így gondolom
a formája alapján) Mindkettő domináns pózban van, a fiatal rotti nyugodt érdeklődő a
farka nyugodtan lengedezik. Bár nem felhőtlen örömről szól a szituáció számára,
de várakozás teli, mert a vele szemben
levő kutya feszült és képtelen nyugodtan
állni.
Nézd meg a farkát a staffinak , meredten, feszesen felfele
áll, nem csóvál, nincs barátságos jel !!!!
A hátszőrét is borzolja, ezzel a bizonytalanságát, fenyegetettség
érzését árulja el, de a póz domináns. A
gazdája leguggol , nyugodt , így a kutya is megnyugszik, oda fordul
a gazdihoz aki megdicséri . Mivel a staffi elfordult, kutyanyelven "megadta" magát, a fiatal rotti is elfordul.
Ezzel párhuzamosan zajlik : ami nem látszik
a videón csak a szövegből lehet következtetni rá, meg a hangokból. A felnőtt kan rotti ismerkedik a szukával,
aki pánikol és szabadulna a szituációból. Rászól a gazdi , de a szuka nem bír
megnyugodni, ez vezényszóra nem megy! A szövegből ami hallatszik a
felvételen, ki is derül, hogy a szuka
tovább menekül az ismerkedés elől , védelmet keresve. Erre figyel fel az ifjonc rotti, odamegy megnézni mi történik , a
"családtaggal" .A staffi persze nem fejezte be az ismerkedést, csak
elterelődött a figyelme a gazdi felé, pár másodperc után visszatér, csak ismét
közbe jön valami, a képbe most a szuka kerül be. Így érdeklődése a szuka felé
fordul, aki igen-igen nagy félelemmel reagál. Eközben a két rotti is
ismerkedik, össze szimatol. A fiatal
rottweiler gazdája tartja az egyensúlyt a két kutya között.
A felnőtt 3 éves kan fenyegeti a fiatalt, domináns pózban
áll, morog, amire a fiatal, domináns pózban viszont morog. Az ifjú morgása nem fenyegető, a füle
billegése, fül hátrahúzása is erről tanúskodik, na meg, ahogy picit elfordítja
a szemét. Elfogadja a másik kan dominanciáját, ami a korából adódik (még nincs
egy éves), meg abból, hogy a gazdája tiltja az agressziót! Az ifjú elfordul,
otthagyja az öreget, megnézi, mit csinál a szuka! A két kan figyelme ismét a
fiatal kanra terelődik, hátulról közösen szimatolják.
Ő a feszült visszanézésen kívül mást nem csinál.
A két kan gazdája végül látja, hogy itt barátság nem lesz.
Elhívja a rottit, a másiknak is szól, gyere! Az el is indul, de a gyere hívó
szóra a másik két kutya is velük tart. A
gazdi hívó szavára viszont azonnal visszafordulnak!
Ebben a pillanatban a felnőtt kan rotti, megfordul, és úgy
dönt, hogy ő bizony elkergeti a két betolakodót! A felnőtt rottweiler indította
a támadást! A staffi azonnal
csatlakozik, megtámadják A FIATAL KANT, közösen összedolgozva!
Ő ki akar térni a küzdelem elől, elfordul, fejét leszegi,
nem használja a fogát. Az óvoda és az
alaptanfolyam szájkosaras hatása, lám jól működik! Ezért a kitérésért a két kan hevesebben
támadja! Még mindig kitér!
Sany, Rocco egy oldalon harcol, közrefogják az ifjút és úgy
akarják leteperni. Nem sikerül, kiugrik. Aztán elég volt, szakad a cérna neki
áll védekezni, visszatámad! Nem a felnőtt rotti kanra először, de a staffira!
Védi magát, de nem harcol, a gazdi segítségével, annak háta mögé kerülve
megáll, és se nem támad, se nem védekezik!
Ő folyamatosan figyelembe veszi a tiltó szót, amit a gazdi kiabál az
egész akció alatt. (meg gyerek még a maga nyolc hónapjával)
Végül a staffit megfogja a gazdája, az öregebb rotti is némi
ugatás után elmegy. A fiatal kant és a szukát tovább lehet küldeni,
megnyugodtak.
A fiatal kanban az egész akció úgy csapódott le, hogy az
iskolában bizalmatlanul fogadta az idegen kutyák közeledését. Morgott! Külső
szemlélőnek, meg a gazdinak "felháborító" büntetésre okot adó
esemény. Pedig ez nem volt más, csak védekezés! Egy ilyen negatív élmény után,
hogyan is fogadhatná bizalmasan a közeledő kutyákat, akik csak az ember szerint
barátságosak talán, a kutya meg egészen mást érez.
Ezt tárgyaltuk meg és a rövid véleményem ez volt:
Amikor én kezdő kutyás voltam, mindig volt a társaságban
valaki, aki értett a kutyákhoz és elmondta mi miért történik, mire kell
figyelni. Néhány hónap alatt beletanultam az alap kutyás ismeretekbe. Megtanultam, hogy azonos nemű kutyák között
hamar verekedés törhet ki! Ezért óvatosan kell ismerkedni és az első intő jelre
be kell fejezni a barátkozást. Három kan és egy szuka a társaságban, még akkor
is feszültség forrás a kanok között, ha a szuka jól viselkedik!
Ti hónapokat eltöltöttetek óvodában, iskolában, lehetőségetek
van egy sor kutyás témájú cikket elolvasni, tájékozódni a net-en, és
csodálkozva figyeltétek az eseményeket.
Nem is tudom mire számítottatok? Mit képzeltetek, mit fognak csinálni a
kutyák? ÖSSZEBORULNAK NAGY- NAGY SZERETETBEN ÉS VIDÁM FOGÓCSKÁBA, JÁTÉKBA
KEZDENEK?
Hiszen már Iláj sem kölyökkutya, a többiek meg felnőttek.
(gondolom a staffi is idősebb Ilájnál, vagy talán egyidős vele)
Ennek ellenére, a lehető legjobban sült el ez a dolog és
Ilájnak is mázlija volt. Az egész esemény annyi nyomott hagyott benne, hogy az
iskolában bizalmatlanul fogadta az idegen kutyák közeledését. Jogosan! Ha téged megtámadnának és csak egy
hajszál híján úsznád meg a nagy verést, vajon mit tennél idegen társaságban, ha
hasonló viselkedésű emberekkel akadnál össze, mint akik megakartak verni?
Tudod az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött! Az eseményeket pontosan, elejétől a végéig
kell szemlélni. Nem praktikus kiragadni egy részletet és az alapján ragasztani
egy bélyeget a kutyára!