Régi idők 1988 1992 1995

 

Akadálysor- tanulás Liluval

Kripsta edző bója , kombinálható léc .
Csapatsport kiegészítőkből kutyának akadály. Majd némi átalakítással rottweilerre szabva .

márc. 8 . https://www.youtube.com/watch?v=SED3zpFy5nY  

márc. 10. https://www.youtube.com/watch?v=R2vsgP9FjN0  

márc. 20. https://www.youtube.com/watch?v=RFwuQ9jqTgs&t=14s https://www.youtube.com/watch?v=2S97HpOAIZo  

márc. 24. https://www.youtube.com/watch?v=6wZPkhFpbzA&t=92s

Siroccó Cintarella 8 éves

Otthon a kertben . Két éve nem próbáltuk a létrát, most eszembe jutott . 😃

https://www.youtube.com/watch?v=Co9Nwq0MLCU

Lilu 2017.

Séták, hétköznapok.  

február 8-9. 

2017. március 16. Lilu egy hónap múlva 7 éves lesz

Nem mindig ugyan ott sétálunk, de mindig kihasználjuk a terep adta lehetőséget. Színesítjük a hétköznapokat egy kis gyakorlással. A megtanult vezényszavak, bármelyik környezetben, akadályoknál működnek. Az igaz ugyan, hogy Lilu igyekszik a saját elképzelése szerint végrehajtani bármit is, de aztán kis noszogatásra, úgy is megcsinálja, ahogyan én szeretném. 

Kánikula Juliusban . 7 éves és három hónapos 

Fotózás és Sleppi kutya keresés

Lilu, Dezsi és a jutalom falat.

Amikor a jutalomfalat, csak hátráltat, mert a kutya túlmotivált, kapkodó, szétszórt lesz tőle.

Nyakörvvel, pórázzal, elektromossal, szögessel fékezhetném, lassíthatnám a kutyát, de én nem ezt a megoldást választottam. Mivel nem a pontszámokért, nem a vizsgafeladatok precíz végrehajtásáért tréningezünk, nincs kényszer és nincs erős kényszerítés sem.

Sőt!

Nyugodt maradok. Tehetem is, hiszen tudom, hogy én idéztem elő ezt a kapkodást, bénaságot a jutalomfalattal. Ez itt és most túl erős inger neki. Kiabálhatnék, idegesen fegyelmezhetném. Akkor még rosszabb lenne, addig gyűrnénk egymást, míg dühös, elégedetlen nem lennék.

Éppen ezért nem teszem. Csak akkor és annyit gyakorolunk, ami örömet okoz.

Ami nem jelenti azt, hogy a rosszul sikerült gyakorlatokat jóváhagyom, rendre belenyugszom, hát ez így sikerült, ez is jó lesz. Igyekszem a legjobbat kihozni így is.

Lilu, javított változat alább.

Vele is a szemből pozíció gyakorlással és koncentrálással kezdek, hogy lehiggadjon. Majd, a párhuzamos, azaz szabályos láb melletti, helyben és lépésben való pozíció gyakorlással folytatom.

Médánál, a túl nagy inger, a túlzott motiváció, a jutalom falatért való nagy akarás okozza a kapkodást, az izgalmat, no meg a pontatlanságot! 

2015. decemberi téma.  

Leírtam, majd készítettem hasonló videókat a felnőtt kutyáimmal.  Miért kellett a felnőtt kutyákkal bemutatni? 

Azért, mert egy előző írásban közzétett videó szösszenet erről a témáról kevésnek bizonyult , nem volt meggyőző , kellett valami hosszabb, látványosabb "bizonyítás" . 

Virtuálisan csak így ment, hogy azonnal készítek egy felvételt. 

A felnőtt kutyáink is produkálják ugyan azt, hogy túlmotivált, széteső, kapkodó lesz a jutalomfalat miatt. Velük már azt is megtudtam mutatni, milyen ha nincs falat , hiszen a megtanultakat képes falat nélkül is végrehajtani, Lilu is Dezsi is! 

Itt egy régebbi felvétel Liluról . Falat és egyéb tárgy nélkül is képes ismételni a tanultakat. 

Dezsi , aki másként reagál , de nagyon hasonlóan. 

A felnőtt kutyára pont úgy hat a jutalomfalat, mint a kölyökkutyára. 
Az orrán keresztül jut el az inger az agyáig, az étel szaga beindítja az ösztönöket. FINOM, AKAROM! Az első három és fél perc a szétesés, mint láthatod a videón.

Én akarok valamit, a kutya is akar, de nem vagyunk összhangban.
A kutya nem fogja kitalálni, hogy nekem hogyan lenne jó, mitől lennék elégedett, bizony arra nekem kell rájönni!  Meg is találom a megoldást, hiszen már kitapasztaltam, hogyan működik jobban, a kiképzésben mi a célravezetőbb.
Növendék, felnőtt kutyánál, „mesterkiképzők „ kezében , ilyenkor kerül elő a szöges, a vékony rövid póráz fültőbe húzva vagy az elektromos nyakörv. Gyors, látványos eredményt hoz a kényszer, de közel sem biztos, hogy egyedüli üdvözítő megoldás !

Mivel kölyökkutyáknál ezeket még véletlenül sem alkalmazzuk, más módszert ajánlok. Kölyök korban különösen, hiszen akkor még nem lehet agyongyalulni a kutyát. Nekem, aki nem verseny kutyát képez, nem pontszámokra hajt, pusztán egy jól nevelt, vidám, szófogadó kutyára vágyik, később is tökéletesen elég ennyi.

Szóval, megelégeltem a szétesést, jeleztem, hogy ez így nagyon nem jó, visszavettem az irányítást. Átváltunk koncentrálásra, hogy lehiggadjon Dezsi, és új alapokra helyeztük a gyakorlást.
Én a szemből végrehajtott pozíció gyakorlást választom itt. Koncentrálás, figyelem, nyújtom az időt a jutalmazásig, majd végleg elhagyom a falatot, csak a dicsérő szót, a simogatást alkalmazom.
Tudom, hogy a szót is megtanulták és megkövetelhetem tőlük a pozíció szabályos végrehajtását is ! Növendék korban pedig a falat helyett,már a motivációs tárgyat használom. Amit lát a kutya, de elnem érheti, vagy elrejtve, pl: a hónalj alá, lesz motiváció. Más más helyről elővarázsolva pedig a jutalmazás eszköze. 

Történetek, pillanatok, fényképek , videók

Látsz egy felvételt . Mi az, ami mögötte van ? Egy esemény története, ami emlékké válik az évek során. 

                                          

A felvétel 2010 őszén készült. Összejöttünk, hogy tréningezzünk egy kicsit. 
Az első videón Viso (Siroccó Churchil , Cintarella testvére látható )  9 hónaposan , az első őrző-védő tréningjén. 
Ezt megelőzően, sose próbálták, ebben is csak rábeszélésre vettek részt. Ági nem szerette volna az agressziót fejleszteni, sőt igyekezett a kutyában elnyomni azt. Maximálisan barátságos, szocializált kutya volt a célja. Elfogadta, hogy ettől a munkától nem lesz agresszívabb a kutya, de úgy gondolta, hogy neki pont elég az az őrző hajlam, amit a kutya spontán mutat. 

Eltelt tíz hónap, mire rábeszéltem egy újabb őrző-védő tréningre.  Minden fejlesztés és gyakorlás nélkül, azt produkálta, amit a  videón látsz.

Azért vettem át Ágitól, hogy megmutassam a pórázkezelést, mert sem ő sem a kutya sem csinált ilyen gyakorlatokat, a kutya nem fogott kemény kart. 
Áginak  volt már rottweilerre tízen éve, de semmilyen őrző-védő képzésen, meg semmilyen képzésen nem vett részt vele. 
Viso ugye nálunk született, de pluszban rendszeresen találkoztam is vele.  7 hónapos korától heti egyszer közös séta , közös tanulás, szocializáció volt a programunk Ágival. A két testvér együtt okosodott. Én Cintarellát, Ági Visot okosította.  Ezért vehettem ki Ági kezéből, de nekem se sikerült egy helyben megállnom, így a felugatás elmaradt.   
Viso , nem akart ugatni , fogni, "harcolni" akart. Megragadása határozott, teli és megtartott. Jól reagált a terhelésre, a fenyegetésre is, "nem botos" mint a pongyola kutyás szleng mondaná. 
Idő, elhatározás, pénz és szakszerű felkészítés után látványos munkája lehetne. Ő alkatra is egy igazi sportkutya. Nem sportra, nem tenyésztésre, de családi kutyának vették. 
Megbízható barát, kísérő kutya és remek házőrző. Persze nem ettől az egy mozzanattól  ilyen, és nem ebből következtettünk a képességeire, ez csak egy (1)  "ösztönös képesség" próbája.  
Ezeket az őrző-védő próbákat megelőzte a gondos felnevelés, szocializáció, kutyaóvoda, fiatalkori kutyaiskola, majd az ifjúkori alapképzés. 

A helyzetekben mutatott viselkedése, tanulási képessége, ami előre vetíti, milyen kutyává válik felnőtt korára. Ilyenkor látszik már, hogy kb. milyen feladatokra alkalmas, mit lehetne kihozni belőle. 
Néhány  videó erről az időszakról itt.    
Az alomról itt.  

Bruge itt nincs még két éves, ha jól számolom 21 hónapos. 
Családi kutya, remek házőrző. Nagy is, szép is, remek adottságú kutya, de egy kicsit messzire költöztek tőlünk. 
Kutyaiskolás próbálkozásuk a messzi távolban, amit én  szorgalmaztam leginkább, felemásra sikeredett és néhány alkalom után nem nagyon erőltették. Gazdi nem első kutyás, egy rottweilert már kiképzett felső szintre, (IPO 3) így inkább saját magára hagyatkozott, az őrzés - védés meg ment a kutyának magától. 
Zámolyba költöztek ezért volt riogatni való ember bőven.  Hibátlanul tette is a dolgát Bruge. 
Persze messziről jött ember azt mond, amit akar, de mi hittünk neki. Azért szerettünk volna egy élő bizonyosságot, így őt is hívtuk jöjjön tréningre. Jött és bizonyított ő is.
Szép is,  jó is, tetszik nekem nagyon, nem lenne baj, ha felkészülne egy tenyész szemlére mondogattuk. Sajnos a kiállításra járást nem vállalta be, de nekünk az nem is fontos, hiszen más segítsége nélkül is értékelni tudtuk a küllemét. Nem kellett a reklám, a címek, díjak gyűjtögetése. 
Jól alakultak a dolgok. 
Röntgen, felkészülés az már a következő év terminusa lett. 
Zámolyból jött fel Budapestre, hogy közösen tréningezzünk.  Kellett a szakszerű segítség, hogy kedve legyen a felkészüléshez. 
Neki nem volt annyira fontos, a minősítés megszerzése, ő így is tökéletesen elégedett volt a kutyával. Nem kellett más visszaigazolása ahhoz, hogy tudja, fantasztikus kutyája van.  Kritika nélkül szerette, szereti és maximálisan elégedett vele, büszke rá. 

A kedvünkért készült fel.  

ITT bővebben 

Felvezette. 

Ismételjük! Nem sportra, nem tenyésztésre, de családi kutyának vették. Megbízható barát, kísérő kutya és remek házőrző. Persze nem ettől az egy mozzanattól  ilyen és nem ebből következtetünk a képességeire. Ezeket az őrző-védő próbákat megelőzte a gondos felnevelés, szocializáció, majd az ifjúkori alapképzés is. A fiatalkori kutyaiskola 3-4 alkalom után elmaradt, mert az ott tapasztaltak, nem csináltak kedvet a rendszeres iskolába járáshoz. Az ő esetében, a gazdi rutinja elegendő volt, nem kellett plusz napi, heti rendszerességgel segítség, így az alapképzés természetesen nem maradt el. 

Felsorakoztunk a  csoportos őrző-védőhöz, de előbb készült egy videó felvétel , hogy megörökítsük a kutyákat az utókornak. Itt látszik a kutyák általános viselkedése, másik kutyákhoz való viszonya, na meg az is, hogy a gazdák hogyan tudják őket irányítani. 

Ezek nem begyakorolt, sokszor ismételt helyzetek. Új, ismeretlen helyszín a kutyáknak, gazdáknak, döntően egymást sem ismerik.  

Nem barátok, ahogyan az ember szokta megfogalmazni.  

D- alom testvérkutyái, akik együtt jártak óvodába: Dali és Penne, de például Liliuval és Carlossal ők sem találkoztak még, az alomban eltöltött idő óta.  

Aztán a C-alom, Cintarella és Viso, akik 7 hónapos koruktól találkoznak rendszeresen. Egy héten egyszer, de teljesen más helyszíneken, más szituációban. 

Lilu és Cinta jó ismerősök,  ők ugye a mi kutyáink, együtt érkeztünk ide. Carlos, aki Viktor kutyája, sem idegen. Leginkább Bibivel találkozott eddig a legtöbbet. 

Egyedül Bruge nem találkozott senkivel sem. Testvérével, Bibivel másfél éve, egy alkalommal 4-5 hónaposan. Így egyben és ennyien egyszerre,  nem voltak még ezen a pályán sem soha.  

Felsorolom, kiket látunk sorban a videón. 
Bruge kart fog, utána Bibi, Bruge testvére fog kart, 
Cintarella fog kart -képvéltás Viso fog. 
Újabb váltás Bibi -Kálmán Liluja( nem Siroccó kutya)  közös fogás, 
Cintarella -Bruge közös fogás, 
Lilu, Dali, Carlos, Penne sor a végén Viso.   
Mi a közös a kutyákban?   
Figyelem, lendület, akarat, biztos fogás koruknak megfelelően.  
A kutyák ösztönös képessége közötti egyéni különbség látszik, a felkészült segéd, arra reagál, amit lát, amit fogás közben tapasztal az adott kutyán. Ahhoz választja meg a felszerelést is. 
Felkészült, tanult, érti a dolgát , igyekszik a legjobbat kihozni a kutyákból. Közben irányítja a gazdikat, ha kell. Persze mindig kell, hiszen mindenkinek meg kell tanulnia vezetni a saját kutyáját, az őrző-védő munka alatt is! Innen indulhat, az első próbáktól a rendszeres felkészülés bármilyen őrző-védő munkára , nem 1 jól sikerült fogás a cél, amivel átmehetnek egy tenyészszemlén, de számtalan dolgot kell még megtanulniuk! 

Meg is tanultak egy sor dolgot, remek kutyák, gazdáik szeme fénye!  Papírforma szerint kevés eredményük van, de sok felé elviszik jó hírét a fajtának kicsiny hazánkban, a szűk környezetükben. Bibi, Carlos BH vizsgát tett, Bruge sikeresen bemutatkozott egy tenyész szemlén, tenyészthető minősítést kapott. Cintarella, Lilu, Carlos szintén tenyész szemlézett kutya.  
Dali, Penne, Viso, nem vizsgázott, de naponta bizonyítják képességeiket. De akár melléjük lehet sorakoztatni testvéreiket, rokonaikat, akik szintén nem szereztek semmilyen hivatalos minősítést, de a nélkül is értékes kutyák. 

Szeretik, megbecsülik őket. Ám sok más, sokkal fontosabb dolog van a gazdik életében, mint, hogy vizsgákra készüljenek és szabadidejüket a kutyaiskolán töltsék. 

Főleg nem mennének, olyan helyre ahol nem érzik jól magukat, avagy kényszernek éreznék, hogy oda kell járniuk. Valamennyien felelős kutyatartók , akiket csak motiválni kellett, hogy picit többet , újat is tanuljanak. 

2017. Bruge , 
Kati gazditól a kiflit várja . Kelly , a lánya a másik rotti. 

Lilu 2017. január , február 

 2017. Carlos

 2016. Cintarella

2017. Cintarella 

Róluk nincs 2017-es képem , majd keresgélek még, hiszen nem tűntek el szem elől, csak  friss kép ritkán készül . 

Addig is, Bibi 2011. 

 Dali

 Dali

 Dali és Bibi 2011. Több másik rottweiler és egy puli társaságában .

 Penne

 Viso

2016. JUNIUS. 2. Kné Tünde 

Klikkerről, az eltelt évekről ....

Ami biztos tudás, állandó érzés volt az évtizedek alatt, az az, hogy a durvaság, az erőszak, a kérlelhetetlen , azonnali kényszerítés számomra elfogadhatatlan. Tiltakoztam mindig.  A poroszos, tekintélyelvű nevelést szintén elutasítom. 

Mindig a humánus, korszerű "ésszel", "meggyőzéssel" haladó kiképzés híve voltam. Arra törekedtem,  azt akartam megtanulni, hogyan lehet DURVASÁG NÉLKÜL ELŐRE HALADNI. 

Mivel folyamatosan kutyáztunk, mindig volt megoldandó feladat , így muszáj volt foglalkoznom az adott időszak felbukkanó  trendi  módszereivel. Ilyen volt a klikker képzés, a 2000-res évek elején.  Akkor kezdet beszivárogni egy másfajta képzési mód. Mostanában azon töprengtem, hogy le kellene írni, miként is kezd az ember szemléletet váltani, új dolgokat kipróbálni a kiképzésben. Bár érintőlegesen sokat írtam róla , de konkrétan még nem, hogy én hogyan kezdtem el használni  a klikkert. 

Hozzánk, kutyásokhoz, a rendszerváltásig, minden új dolog szóbeszéd formájában jutott el, mert valaki megemlítette, megmutatta és mi reagáltunk rá. Azonnal jött a cáfolat, hogy miért nem jó, miért hülyeség, miért felesleges. Tapasztalatom szerint, a munkakutyások először zsigerből elutasítanak, hiszen biztosan tudják, hogy egyedül ők tudnak jól kiképezni. A rottweileresek is makacsul ragaszkodnak a bevált dolgokhoz, egymást túl licitálva vitáznak és mindent elkövetve saját képükre formálnák a kutyás világot Így visszanézve, ez nem csak a munkakutyásokra jellemző, de én ugye köztük kutyáztam világ életemben , így csak ezt a területet ismertem. 

Szóval lassan változtak a dolgok , küzdeni kellett minden időben az új szemléletért, mert kötelező volt a tömeggel menni.

Így volt ez a klikkerrel is. 

Hallottam róla, láttam kutyást aki használta , de nem értettem mire is jó. Felesleges plusz eszköz, gondoltam én is. Azért olvastam róla , de még mindig nem értettem igazán. 2004 után , már segítségemre volt az internet, ott is kutakodtam. Hornig Rudi írásait olvasva elkezdett érdekelni a dolog, de még mindig nem láttam az értelmét , miért is kellene használni. Bár szimpatikus volt a kutyával való bánásmód, az is , ahogy a tanulást felépítette, de feleslegesnek, körülményesnek tűnt a használata . 

Évek teltek el mire rávettem magam, hogy vegyek egy klikkert . Kísérleti alanyom Úzó volt. Fúúúú, minden bajom volt , mert nem működött a dolog . 

Kiderült számomra ismét, hogy csak a "valakik" másolásával nem jutok előre, bele kell ásni magam a tanulásba és tényleg megérteni, megtanulni, miről is szól ez a kiképzési technika. 

Abban az időben , az ismét divatos trendi, a kihegyezett, befele fordított szöges nem az én világom volt, erősen elleneztem a használatát. 

Nem vagyok sikerorientált ilyen téren, nincs az a vizsga, amiért leverném, durván kényszeríteném a kutyát. Márpedig ez semmi más nem volt látványában, mint durva kényszerítés. Sok kutyát láttam összezuhanni az őrző-védő tréningek hatására, német juhászkutya fajtában , leginkább a versenyzők körében .

Ugyan kényszer nélkül nem megy a kutya kiképzése, de sokkal jobban kedvelem, ha a kutya örömmel,önként és dalolva hajt végre feladatokat. Ez egy kan kutya esetében túl nagy falat volt nekem, csak erőszakkal jutottam volna előre az engedelmes és őrző-védő vizsga feladatok gyakorlása során. Próbálkoztam azért, de nem erőltettem. Hobbi szinten maradtunk inkább. A  kényszer nem egyenlő az erőszakkal, ezt már megtapasztaltam a szukáim kiképzése során, így szerettem volna arra haladni. ! 

Szóval olvastam és olvastam, mert érteni akartam, hogyan lesz pozitív módon előrehaladás. Én így tanulok a legjobban. Olvasok, megértem, kipróbálom a gyakorlatban és rájövök még nem tanultam meg mindent, mert nem úgy működik, ahogy szeretném. Tovább olvastam, mert még hiányzott a megoldás.

Aztán világossá vált!

Hohó, értem hol rontottam el, kattan be a megoldás! Úzó kutyánk, megmutatta a hibákat, hiszen ő szeretett és akart is tanulni, de kutyaként, másként tanult, mint én!

A gyors, széles sávú internet, egy jobb számítógép, aztán meghozta a lehetőséget, hogy a valóban profiktól tanulhassak. Nem kellett megvárni, hogy valaki tanfolyamot, szemináriumot szervezzen, mert könnyebben elérhetővé vált a tudás. Videók, leírások, módszerek váltak elérhetővé, valóban profi kiképzők megosztásai, honlapjai alapján. Sok fordítás került a szemem elé, ami aha élményt okozott.

Igaz ugyan, hogy az élőben lett volna az igazi, mert az adja az igazi inspirációt, de erre nem volt módom. Sem nyelvtudásom, sem pénzem nem volt. Engem az egyéniségek, tehetséges kutyások inspirálnak igazán, de bizony korlátlan lehetőségek hiányában, ki kell várni a tudást. Az azonnali élő hatás meggyőző lehet, de azért az információ gyors áramlását nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nekem nagyon sok év gyakorlati tapasztalatom van kutyákról, kiképzésről, ezért hamarabb rájövök dolgokra, de a tanulást én sem kerülhetem el.

Például a klikker hasznosságáról, végérvényesen a gyakorlati tapasztalat győzött meg. Két hiteles ember tolmácsolta, bemutatta, hogyan működik a gyakorlatban, ők hogyan használják az IPO gyakorlatok tanítása során. 2006-ban, Belgiumból érkeztek, korszerű, új kiképzési technikákat hoztak, egy szeminárium keretében mutatták be. A csapat, ahol ők tanulták, űzték a kiképzés mesterségét 6 világbajnokkal büszkélkedett, így senki nem kérdőjelezte meg a tudásukat , mint teszik ezt rendre a hazai szakemberek esetében.
Nem voltam résztvevő a tanfolyamon, de a kutyaiskola  tagjaként, lehetőségem volt belekukkantani az  eseményekbe. Szuper tolmácsolás, meggyőző , személyre szabott tanácsok hangzottak el. 

Munkakutyás körökben, de a kutyaiskola életében is komoly változás, szemléletváltás indult el. Ők tenyésztettek is, így 2007-ben megérkezett az új reménység Frodo. András is más szemlélettel fogott bele az új kiskutya nevelésébe, majd később a kiképzését is más tematikával építette fel.

Ezzel párhuzamosan, sok munkakutyás kezdte használni a klikkert és jók voltak a tapasztalatok. Ilyenkor egy másfajta kommunikáció indul el , tért nyer egy eszköz , elfogadottá válik. 

2008-ban, én is neki láttam, az "új" technika gyakorlati alkalmazásába is belevágtam. Az élet adta lehetőség,  hogy a soros alomból még itthon maradó kölyköt, Bibit, 8 hetes korától, már másként tanítottam, mint eddigi kutyáinkat. Használtam a klikkert és bevált ! Hasznos eszköznek bizonyult, mikor pontosan megértettem , miként használhatom jól ! 
Fotó albumok ebből az időszakból : ITT 

Frodo van de Biezenhoeve 2007.