Séta mellett a kertben is is tanulunk, tréningezünk.



Séta helyett, minden előkészület nélkül.
Nincs mellény,
nincs pálya,
nincs bekapcsolás,
nincs jutalom falat,
nincs klikker, 
nincs labda,
Csak eszembe jutott, hogy azt is meg kellene mutatni, hogy a 10 hónapos Dezsihez képest  hol tart egy másik, felnőtt kutya, azaz Lilu, a vezényszavak ismeretében és a pozíciók végrehajtásában. Kimentem a kertbe, vittem a gépet. Szóra és jelre. Ül, fekszik, áll, lábhoz. Szemkontaktussal  és a nélkül,  a figyelem összpontosítás.


Az ül, és a fekszik pozíciót gyakoroltuk a legtöbbet, és mint látszik az sikerül is. Az áll pozíciót kevésbé, az nem megy vezényszóra, csak pici segítséggel megcsinálni. HIBA: Nem kap dicséretet, jutalmat, így "szétesik" a többször kapott utasításkor. Akkor is lelkesedik, de hibát hibára halmoz. Pontatlan, keresztbe ül, keresztbe fekszik, mást csinál, az elhangzott vezényszóra stb. stb. Ő így jelzi, hogy változtattam az eddig megszokott rutinomon. Korrigálnom kell, majd dicsérni! Akkor alábbhagy az izgatottsága és jobban koncentrál. 

HIBA: A videó végén az látható, hogy kipróbálok valamit. Szeretném, ha fekvésből felülne! Én tudom, hogy nem sikerül távolról felültetni, soha nem gyakoroltuk. A távolról fektetést gyakoroltuk már, de a fekvésből felülést még nem! Pont ezért nem is sikerül. Amikor emelt hangon próbáltam utasítani, bejött elém és úgy csinálta meg! Ez nem került a felvételre, mert a gép látószögéből kikerültünk. Nem tudja, nem érti, rá kell vezetni, hogy megértse, új dolgot kérek tőle. Adott a feladat, tanítsunk! Lássuk a hosszú pórázt! Segédeszköz, hogy egyszerűbb dolgom legyen, ha kikötöm, a póráz megakasztja, ha elém szeretne beülni! 
Ekkor a labda is előkerül! Motivációs tárgy és jutalom is lesz egyben. Eddig a nadrágkorcában volt elrejtve a hátamnál. Persze ezt Lilu is érezte, hogy valahol ott a labda, az orrát nem lehet becsapni, de nem látta, nem jutalmaztam vele, csak vágyakozott utána.  Ezért is volt szétesőbb, izgatottabb. Most, hogy látja a labdát figyelmes, koncentrál, fókuszál a labdára!  A motiváció működni fog!
Kikötöm. Fényképezőgép a kezemben.

Messzebb állok és a már megtanult feladatokkal kezdjük, bemelegítem a kutyát. Közelítek, a hátam mögül előkerült a labda. Lilu izgatottan, várakozva nézi. Közelebb érek, fel is ül, pedig csak annyit mondtam Lil, azt szerettem volna, ha rám figyel, nem a labdát fixirozza. hiba: Felült, mert azt gondolta, ha csinál valamit jutalmul megkapja a labdát. Nem gondolta, csak a Lil hangsúlya emlékeztette az ül  vezényszóra. 😃  Nagyon akarta a labdát ezért gyorsan  felült.
Csakhogy én nem ezt szerettem volna, hanem azt, hogy a labda helyett rám koncentráljon, vegye fel a szemkontaktus! Visszafektettem, hiszen a feladata a fekszik volt. Addig kell abban a pozícióban maradni, amíg én mást nem kérek tőle! Nem kell hogy előre kitalálja a gondolatomat, hogy majd ezt akarom! Én irányítom az eseményeket, nem a kutya! Amikor felvette a szemkontaktus egy pillanatra, kiadtam az ül vezényszót. Azonnal felült és én jutalmaztam is a labdával, csak nem tudok jól dobni. Praktikusan úgy kell dobni, hogy elkapja a szájával! Ez elpattant, a póráz miatt nem tudott utána futni, ezért én hajoltam le és dobtam ismét neki.  Most sikerült jól jutalmazni.

Ismételjünk !
Ülve várja a labdát.  Na de, mi a fekvésből felülést tanuljuk, úgy, hogy én távolabb állok!
Fekszik ! !
Ül! Jó! azonnal reagál és csinálja! Jutalmazom-dobom a labdát, de megint rosszul. HIBA! Lilu a  lendülettől  hátára esik, ahogy áll fel leesik a lánc. Egy pillanatra megáll körülnéz és keresi a labdát. Megerősítem a keresést egy keresd vezényszóval és szimatolásba kezd, megleli a labdát. Övé a jutalom. Ha már ilyen béna vagyok, nem büntetem a kutyát és nem is szolgálom ki, hogy felvegye a labdát, de a keresd szóval visszaveszem az irányítást. Így is jutalmazhatom a kutyát, hiszen a meglelt labda ugyan olyan jutalom neki, sőt jobb, mintha simogatnám vagy falatot adnék neki. Ő egy felnőtt kutya aki imádja a labdát, mert az évek alatt rászokott, hiszen sokszor motiváltam, jutalmaztam evvel. 
Folytatjuk a tanulást. Áll, figyel, koncentrál és én rögtön az ül vezényszót adom ki. Ül! JÓ!!!! AZONNAL VÉGREHAJTJA! Okos, majd dobom a labdát is jutalmul,  de nem nyitja a száját és a labda távol pattan. Elmegyek a labdáért, Lilu már fekszik le, önként és dalolva, hogy övé lehessen a labda. Csakhogy mi most mást tanulunk, ugye?! ÜL vezényszóra jár az extra, bónusz jutalom, a labda! Hiba lenne az önként felajánlott pozíciót jutalmazni! 
Minden stimmel, a labda is a szájába került! Szerintem megértette a feladatot, felismerte a szabályt. Így van-e, nem -e, meglátjuk. 


Változtatok picit, megfordítom az irányt, fellógatom a gépet és így azt is megtudom mutatni, hogy hogyan válik a labda motivációs tárggyá, hogyan kell életre, hogyan lesz mozgó zsákmány belőle, ami a kutyának kellő ingert ad a feladat  gyors, pattogó végrehajtásához.


Három -négy lépésre állok tőle. Kezemben a labda. Mivel már többször megkapta, játszhatott vele, nem olyan izgatott, mint az elején. Felfogta, hogy gyakorlás van. Ha jól adom a jeleket és jó ritmusban mondom a vezényszót, hibátlanul működik. Ha rosszul adom a jelet és rossz hangsúllyal mondom a vezényszót, nem működik. Most többször jól sikerült, jutalmazom a labdával, a száját is kinyitja elkapja, pluszban nagyon elégedett vagyok vele, dögönyözés, paskolás, kihalászom a labdát a szájából. 
Folytatjuk a tanulást. Ami nem látszik és nem hallatszik, minden jó gyakorlatot dicsérek, bár nem adom oda a labdát! A dicséret = csendesen, jóó okos, a szemem és az arc mimikám mosolygós, elégedett.
Mivel tudom, hogy a rottweilerek utálják végrehajtani ugyanazt ezerszer, kombinálok egy kicsit és tovább lépünk a tanulásban. A ülésben helyben maradást gyakoroljuk, visszaérkezéssel, koncentrációval. Viselkedésláncot jutalmazok és befejezésül övé a labda! Megint nem nyitja a száját, de lecsatolom,  hadd érje el a labdát és vegye fel. Visszairányítom magamhoz a tapssal, megdöngetem, megdicsérem és mehet játszani! A tanítást befejeztük! Nála maradhat egy kis időre a labda, 5-6 perc, de utána elveszem, elteszem, a kutya meg a helyére megy. Napközben kennelben van. A kennelbe zárás azt jelenti pihenhet tovább. 
2014. 04. 05.