Dr. Helmut RAISER

Dr. Helmut RAISER - az SV új Tenyésztési Főfelügyelőjének - választási beszéde

2002.december 8-án

A kutyakiképzésből tudom, hogy konfliktushelyzetben mindig két választási lehetőség adódik: kitérő viselkedés vagy agressziós viselkedés. A humor az agressziós viselkedéshez tartozik. Innen tudom, hogy a javaslatot a jelölésemhez helyesen értelmezem. Ha már jelöltek szeretném elmondani a véleményemet az egyesületi bajokról és a megoldási lehetőségeket felmutatni.

Panaszkodunk, hogy tagjaink elmenekülnek, csődbe megyünk, a veszekedés és civakodás lassan tönkretesz mindent és a motiváció hiánya miatt a fajta is tönkremegy. Ez így is fog történni, ha a piac miatt politikát csinálunk, hazugságban élünk és csak saját egyéni érdekeinket tartjuk szem előtt.

Panaszkodunk, hogy 20.000 tag elment tőlünk a VDH-hoz, miközben komoly gondot fordítunk a Fly-Ball és hasonló hülyeségekre, hogy más fajtákat engedünk be az egyesületbe a több pénzhez jutás miatt. Mindez további veszekedésekhez, torzsalkodásokhoz vezetne a helyi szervezetekben és egy lépéssel sem jutnánk közelebb eredeti célunkhoz, a jó használati kutya eléréséhez. Mi ezt már mind ismerjük: gondoljatok csak azokra a cirkuszokra, amelyek azon helyi szervezetekben keletkeztek, ahol az agility széles kereteket öltött. Mindez a fenntartási költségeket növeli. Az agility feletti kritikámat szeretném itt még egyszer érzékeltetni, hogy félreértés ne legyen. Amikor a kilencvenes évek elején bevezették, figyelmeztettem Martin urat, egy közgyűlés alkalmával: "Azzal, amit csinálni akarnak, olyasmit hozunk az egyesületbe, amivel egyetlen használati kutya sem szelektálható. Ezek az emberek valami nagyon szépet és érdekeset csinálnak a kutyákkal, és fognak jönni velük olyan emberek, akiknek nem érdeke a német juhászkutya, mint használati kutya, akik valószínűleg magasabb társadalmi réteghez tartoznak és talán valamivel több intelligenciával rendelkeznek. Az egyik szemem nevet, a másik könnyezik: a síró szemem látja, hogy hirtelen idegen érdekeltséggel találjuk magunkat szemben, a nevető szemem kárörvendez, mert Ti, a kiállítási táborban talán egyszer megtapasztaljátok, hogy milyen érzés az, ha a kisebbséget a többség állandóan leszavazza. Nos, az agilityvel most együtt kell élnünk!

Az egyetlen igazság az, amit Volker Benz mondott, amikor a Porsche főnökét citálta: "Back to The róót!" (*Vissza a gyökerekhez!) Ahol és amiben kompetenciánk van, az a sportkutyázás és a kiállítás.

Hogy is volt az "öreg Kóser" idejében? (*Rüdenauer úr előtt a sportkutyások főnöke volt.)

Ő azt mondta: "Engedjétek ide hozzánk az embereket és ezek majd második kutyának egy német juhászkutyát fognak beszerezni!" Mert akkor a Bajnokságon részt vehettek más fajták és regiszteres kutyák is. Akkor növekedett az SV és a kompetens kutyasportnak monopóliuma volt. Mikor aztán elértük a 100.000-et, akkor nagyzási hóbortba estünk és nem csak más fajtákat martunk el magunktól, hanem olyanokat is, akiknek amúgy pechjük volt és pl. fog-, vagy herehibás német juhászkutyához jutottak hozzá, amelyeket kizártak a tenyésztésből.

Először is javasolnám, hogy a Bajnokságon más fajtájú kutyák is részt vehessenek, hogy visszakapjuk ezeket az embereket, akik a kutyasportot akarják űzni és helyi szervezeteinkben nem Fly-Ball és más csecsebecsékkel terhelni őket.

A mi Bajnokságunk a legjobb, amit kínálni tudunk, ez az esemény reklámhatékony, ezt kell hát felkínálnun az érdeklődőknek. A belső konkurencia élénkíti az üzletet!

Panaszkodunk, hogy évente 600.000 DM-et veszekedésre és perekre adunk ki. Orientálódjunk itt is a piachoz. Miért vannak hazugságok és csalások?

Az emberek tenyészteni akarnak, közben olyan meghagyásokkal és kiadásokkal vannak terhelve, amelyeket nem tudnak, vagy nem is akarnak teljesíteni. Mi csináljuk a csd-értékbecslést és tudjuk, hogy ez úgysem hoz semmit. A DNA-históriákra sok pénzt kiadunk, amin egy fiatal vállakozó szerez magának vagyont, aztán csődbe megy és nekünk ebből az egészből nem marad semmi, csak az, amit úgy is tudunk: a hazugságok és csalások.

Hagyjuk az embereket kedvükre tenyészteni, felőlem akár munkavizsga, csd-szűrés, DNA kontroll nélkül. Ha van nekik egy származási lappal rendelkező kutyájuk, hagyjatok nekik pl. 10 fedezést vagy ennél kevesebbet. Ezzel mi újra kapunk egy szélesítést a genetikai készletben és az embereknek van szabad területük kínlódások és szankciók nélkül. Aki pedig igazán jól akar tenyészteni, annak bizonyítania kell.

Mindenképpen szükséges egy spermabank. A legfontosabb, hogy újból egészséges kutyákat kapjunk, akik sokáig élnek és hosszú ideig jól működnek. Ehhez a spermabankot be kell vezetni. Akkor olyan kutyákból, akik érnek valamit, a genetikai anyagot meg tudjuk tartani és ha 7 vagy 8 évesen még jól prezentálják magukat és egy rendes Sah vizsgát le tudnak tenni, akkor nem szól semmi az ellen, hogy felőlem akár 5.000 DM-ért értékesítsék. Ebben az esetben legalább mag van a bizonyosság, hogy olyan kutyákkal tenyésztenek, akik 8 vagy 10 évesen még egészségesek és még rendesen tudnak járni-és akkor 15 vagy 20 év múlva kapunk olyan egyedeket, amelyekről biztosan lehet állítani, hogy szép kort élnek meg és egészséges, használható kutyák maradnak.

Mindenütt, ahol használati tenyésztést művelnek -disznók, lovak, marhák - van egy spermabank. Mit nem adnánk néhányan, ha még egyszer a Bernd v. Lierberg spermája rendelkezésre állna?!

Már 1990-ben ezt vallottam és ausztráliai barátomnak küldtem spermát az én "Ankeremtől"(*Anker v.Ursania, 4x vett részt a Bajnokságon). Az első ellés -egy angol szukától- csak selejtet hozott. A második-egy másik szukától- 8 szép kölyköt eredményezett. Az egész ausztráliai hadseregnek van már Anker-vére, mert előtte még nem voltak ilyen szép kutyáik. Időközben ott már a 4. Vagy az 5. Generáció fut és Anker spermája ott van letéve a spermabankban. Újra és célzottan be lehet járni a jó utakat: a hibákat elhagyni és az eredményeket megismételni.

Az egészség problémája még célozottabban megközelítve: sürgősen javasolnám, hogy a regiszteres eljárást aktivizáljuk, valamint más fajtájú kutyákkal -a heterózis hatáson keresztül- célzottan az életerőre tenyészthessünk.

Azt, hogy ezt az SV-t megmentsük, újból át kell gondolnunk Milyen ember volt Stephanitz?

Ha akarom, akkor egy büdös fráter, egy konok megátalkodott, aki akkoriban nem mást csinált, mint azt mondta: "Az mind trágya, ami itt megy, majd én csinálok valami újat!" Mert biztosan voltak már egyesületek és ebfajták, de ő egyszerűen odament, kivett a nyáj mellől néhány kutyát és elindított egy kísérletet. Mivel ő kellően intelligens és korrekt-egyenes ember volt, nézzétek meg, hogy 100 év alatt mi lett egy ötletből. Erre joggal büszkék lehetünk.! Á kiállításnak is végre újból igazi jelentése lenne, az, hogy a fajtaleírásnak megfelelő Egyedeket szűrje ki és nem kellene továbbra is egyforma kutyáknál a sorrendet a szerint felállítani, hogy felvezetőik milyen magasan hordják az orrukat.

Nos, ne gondoljátok, hogy a Raiser egy hülye, mert amit mondani szokott annak mindig volt eleje meg vége és általában igaza is van. Így volt ez a zsákmányszerző ösztönnel, pedig már ki akartak dobni miatta az egyesületből, az egészséghez fűződő jog kérdésében és a kizárási pert is túléltem. Az E (elektrosokk)- készülék ügyében is igazam volt és még nem repültem ki az SV-ból.

Mit gondoltok, mennyire örült volna Stephanitz, ha egy spermabank vagy az E-készülék a rendelkezésére állt volna. Sajnos kissé sokáig eltart nálatok, hogy a régi gondolkodásmódot fel tudjátok oldani.

Mindenesetre, ha úgy folytatjuk, akkor mi leszünk a következő németjuhászosok, akik hamarosan leköszönünk. Lassan betelik a pohár. Nem csak azzal, hogy a mi Bajnokságunkon az agilityt a Fő stadionba rakják, miközben nekünk a szűk mellékes területeken kell szerepelnünk, ott, ahol a nézők szinte nem látnak semmit. Azok a buta kijelentések, hogy minden megjelent felvezető hülye ahhoz, hogy egy kutyát megfelelően kiképezzen. Ez sem a nézők, sem a felvezetők számára nem ad okot a lelkesedésre.

A fiam azt mondta nekem az utolsó lübecki verseny után: "Nekem ez nem okoz örömöt, úgy érzem magamat, mintha átvertek volna. Egy ilyen versenyzéssel az Ifjúsági Bajnokságon 98 pontot. szereztem. Most pedig mindent rosszul csináltam volna, hogy csak 88 pontot kaptam?

Most is úgy versenyeztem, mint mindig, Drága is jól ment." Csak annyit mondtam válaszul: "Nos, eddig Te egy kedves srác voltál, de most már egy "Raiser" vagy, és ezt meg kell szoknod."

Mindezek dacára a mi Bajnokságunk egyedi értéket jelent, ezt tudjuk hatékonyan felkínálni, mégis a legnagyobb kompetenciánk a kiképzésben van. Úgy gondolom, ha Günter Diegel lenne a kiképzési főfelügyelő, akkor végre a kiképző sportot is tudnánk eredményesen közvetíteni és pl. vasárnap este 20 órakor, a legjobb adásidőben, a TV-ben is megmutathatnánk- hiszen összeegyeztethető az állatvédelmi, állattartási törvényekkel, és mert érdekes és kompetens.

Amennyiben én leszek a Tenyésztési Főfelügyelő, akkor addig zaklatlak benneteket, tenyésztőket, míg megértitek, hogy olyan kutyát kell tenyésztenetek, amivel mindezt el lehet érni. Amit ti "Kitűnőnek" és "szépnek" találtok ezen a piacon, annak befellegzett. Annak a kutyának, ami nektek van, már nem az van a fejében, aminek egy jó használati kutyának lenni kellene, annak már nincs olyan teste, amivel gyorsan és fürgén tudna mozogni, ezen a piacon már nem érnek semmit. Ez a kutya, mint használati eb: fogyatékos.

Mégis nektek, a kiállítási oldalnak, tőlem félnetek nem kell. Korábban mindig mérgelődtem, amikor külföldre mentem és olyan kutyákat láttam, amelyeket a mi sportunkhoz nem lehet használni. Ma egészen másként látom ezt a dolgot.

Amikor külföldi előadásaimra utazom, akkor látom, hogy ti, tenyésztők mit produkáltatok. Járok Ausztráliában, Argentínában, Brazíliában és azt tapasztalom mindenütt, hogy piacok nyíltak a fajtának, és a legkülönbözőbb helyeken a kialakult az infrastruktúrája. Ez a ti érdemetek, hogy az egész világon a német juhászkutya márkás áru lett.

Egyet elhihetettek nekem: a Ríásért nem olyan, aki bárkitől irigyli a pénzkeresetet. Ellenkezőleg, nekem az a felfogásom, hogy a valós teljesítményért rendes fizetség jár. Én azt valóban nagy értéknek látom, ahogy ti a német juhászkutyát márkás áruvá tettétek, amely az egész világon elismerésre talált.

Én azt is tudom, hogy az én szép bajnokságom az egyesületben nélkülitek, csak általunk nem lenne olyan szép nagy bajnokság. A hatalom, a nagyság, az SV gazdasági: kompetenciája nektek, kiállítási embereknek köszönhető.

Én megmondom nektek, hogy miért van jobb lehetőségetek piacokat feltárni, mint nekünk és miért a kiállítási rész végezhető könnyebben, mint a kiképzési. Részben azért, mert a kiállítási tevékenység könnyebben elvégezhető, mint a kiképzés. Az emberek ugyanúgy átélik a versenyszellemet, a küzdelem és a győzelem ízét, végül a gazdasági sikert, a kutyák eladhatónak. Ezért sokkal könnyebb a széleskörű hatás elérése.

Másrészt társadalmunk profitorientált. Az intelligens emberek mindig oda helyezkednek, ahol a pénz található és mivel a kiállítási oldalon a siker, és ezzel a gazdasági haszon könnyebben és gyorsabban elérhető, így logikus, hogy a kapacitások ebben az egyesületben a kiállítási területre telepedtek és ez így van mindenhol. Hozzánk, a kiképzéshez inkább az egyszerű tagok jönnek, akik inkább egyedül mennek a kutyájukkal a rétre, sokszor talán kisebbségi komplexussal küszködnek, azt kompenzálják. Ez a helyzet az utóbbi évtizedek alatt megváltozott, köszönhetően az én működésemnek. A kutyasport egy magasan qualifikált, szép tevékenység.

A sportkiképzésre orientált emberek nélkül a német juhászkutyának nem lehetne ilyen hírneve és nektek nem lenne, amit a piacon értékesíteni tudnátok. Mi tehát egy csónakban evezünk! Nekünk most már csak azt kell megtanulnunk, hogy intelligensen egymásra figyeljünk.

Részemről ez így néz ki: az SV-nak van három mozgástere, az agility, a kiállítás és kiképző sport. Ismételten világossá teszem: a fogalom "kiállítás" nem azonos a "tenyésztés" fogalommal!

Ezen a három területen tevékenykedhetünk, de azt, hogy egymás levesébe köpjünk, arról le kell szoknunk.

Nekem semmi kifogásom az ellen, ha valaki sok pénzt keres. Ellenkezőleg, ha valaki jól teljesít és arra van piac, akkor azért legyen jól megfizetve. Ámde egyre kevesebb vannak, akik a két állomány közötti különbséget nem ismerik. A piac a ti kutyáitoknak így rohamosan csökken, lassan a külföldi lehetőségek is kimerülnek és ti a piacvesztés miatt mind kevesebben lesztek.

Én, mint Tenyésztési Főfelügyelő meg fogom nektek mutatni, hogy van számotokra piac, csak át kell gondolnotok és egy olyan kutyát kell tenyésztenetek, amivel a bajnokságra is el tudtok menni. Nektek csak a régi cafrangokat kell lenyesegetni, csak kreatívnak, innovatívnak és mindenek előtt hitelesnek kell lennetek és akkor nem kell Kínáig mennetek, hogy egy jó üzletet kössetek.

A "szép és jó" dumát ma már nem hiszi el senki. Már 15 évvel ezelőtt felvilágosítottuk az álmodozókat, hogy a szép és jó -kapcsolatnak eredménye: se szép, se jó. Ez egy téboly, aminek nincs semmi realitása. Mit mondott tegnap a leváltott elnök, Messler, ők lennének a

" nemzet hősei ", szép hősök! Nevetséges: ez a három emberke, akiből kettő álmodozó, a harmadik még gyerek, aki még nem látja át a dolgokat.

Ki az, aki a főtenyészszemlén verseng és a bajnokság kutyáinak genetikája után mutat érdeklődést, és ki az, aki a bajnokságon utódot szeretne egy VA-s kantól?

Ha én Tenyésztési Főfelügyelő leszek, akkor végre egy Tenyésztési Főfelügyelő vezetne fel kutyát a bajnokságon és ez valami egészen új lenne.

Én nem vagyok hülye. Nektek a kiállítási táborban nem kell aggódnotok. Én tudom, hogy ti milyen fontosak vagytok az egyesületnek. Én azt is felfogtam, amit Hermann Martin vélt, amikor felhívta a figyelmemet: "A kontinuitás fontos, a tenyésztésben kis lépéseket kell tenni."

Én nem is vagyok olyan korlátolt, hogy azt hiszem, hogy az én gondolataim abszolút helyesek. A Tenyésztési Bizottság az illetékes grémium, ahol a döntéseket hozzák.

A szakmai kérdésekben harciasnak, de őszintének ismerhettek meg az utóbbi években. Én azt mondom Önöknek: Egy jó ellenség többet ér egy rossz barátnál. Bennem korrekt ellenfélre találnak, lehet, hogy nem vagyunk egy véleményen, ezt Önöknek kell tudni!

A foglalkozásomban egy professzionális mester vagyok és így fognám fel ezt a tisztséget is. Önök megismerhetnének egy másik oldalamról is. A szakmámban nagyon sikeres vagyok. Az adótanácsadóm mindig elcsodálkozik, hogy az egészségügy mostani helyzetében a praxisom nem lefelé, hanem mindig felfelé ível. A pácienseim tisztelnek, mint felelőségteljes, őszinte és korrekt embert. Ha felelősséget vállalok, akkor azzal tisztában vagyok és méltó leszek hozzá.

Nekünk csak az igazat kell mondanunk, valódinak és hitelesnek kell lennünk, az erkölcsünkre kell gondolnunk és a piac felé orientálódnunk. Mert nekünk tényleg van mit kínálnunk!

Nos, ha még mindig engem akarnak, mint Tenyésztési Főfelügyelőt, akkor a szavazó cédulára írják rá: "RAISER" és én megígérem: "Meg fogom csinálni!"

(*) Nagy meglepetésre - az esélyes L. Schweikert úr az utolsó pillanatban visszalépett - a kiképző sport ismert fenegyerekét választotta meg az SV közgyűlése Tenyésztési Főfelügyelőnek...

Engedtessék meg, hogy ezt az abszurd helyzetet ma még ne kommentáljuk, a bemutatkozó beszéd mindennél autentikusabb képet fest az új tisztségviselő személyéről.

Akarod tudni ma mi a helyzet ? Nézd itt>>>https://www.rsv2000.de/