A Gebrauchshund beszélgetése Michaela és Horst Knoche-val Írta: Jürgen Rixen
DGH: Mióta űzitek a kutya sportot?
Horst: 1976-tól fogva vagyok aktív kutyás. A szülői háznál mindig
voltak juhászkutyák, édesapám képezte és tenyésztette őket. 1989-ben gyakran
voltam tréningezni a friedbergi helyi szervezetnél, és ott ismertem meg
Michaelát.
Michaela: Én egyáltalán nem vagyok „kutyás-gyerek”. Az akkori
barátommal sokszor motoroztunk, egy kis tacskó-spániel keverék kutya mellett. A
barátom viszont mindig is egy német juhászkutyát szeretett volna. Aztán
hallottam valakitől, hogy 12 német juhászkeverék van egy erkélyen, és abból
egyet elhoztam. Elhatároztam, hogy mielőtt még nagy lesz a kutya, legyen
engedelmes, ezért elmentem vele a kutyaiskolába. 30 másik emberrel kerültünk
egy kezdőcsoportba a pályán. Mikor egy sportkutyás a gondjaiba vesz téged, és
mentek nyom követni majd őrző-védőzni, én így kerültem bele a kutyássportba.
DGH: A 30 kezdőkutyásból 29 lemorzsolódik. De Te maradtál.
Michaela: Először csak, mint laikus az érdeklődés volt meg, ekkor
még nem kérdez az ember semmi komolyat. Mondták, hogy most megyünk nyom követni
és nekem is mennem kell velük. Aztán ŐV-ben ugyan úgy: „Állj ide a kutyáddal,
aztán most kilépek és a kutyának fogni kell.” - Aha! Így az első kutyám fogott
is, és ugatott is. Bátran be ült a segéd elé, és „Hangot ad” -ra vakkantott
egyet-kettőt. A szukám az első vizsga alkalmával 100 pontot nyomkövetett, 98
pontot engedelmesezett, és 82 pontot kapott, „meglévő” ÖMT-vel, az Őrző-védő
ágazatban. Határtalan boldog voltam, és egyáltalán nem értettem mi a különbség
a „meglévő” és a „kifejezett” között.
DGH: Mi motivál bennetek a sportkutyázás iránt, ami eléggé
időigényes és fáradságos sport?
Horst: Tulajdonképpen egy örök keresés, amit az ember elképzel, mi
az, ami egybevág, mi az, az az álom az ideális kutyaminőségről és a
kiképzésről. Eleinte nekem is rossz kutyáim voltak, és mindig a jó kutyákat
kerestem. Sokat megtekintettem, és sok favoritom is volt, akiket megpróbáltam
kiképezni v. megkapni. Sohasem gyűjtöttem össze a kutyákat. Az x-ik generációig
visszamenőleg gyűjtöttem adatokat a vérvonalakról, oda és vissza átgondoltam és
kielemeztem őket, mikor arra a végső döntésre jutottam, hogy kutyát hozok, és azt
kiképzem.
DGH: Tudnátok-e úgy kutyákat tartani, képezni, hogy a vége ne
vizsga legyen?
Horst: Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos mértékig igen. De a
pontvadászat egy motivációs területet is nyit. Ennek ellenére boldoggá tesz
bennünket, ha csak sétálunk a kutyáinkkal. Én órákig el tudom nézni a kutyát,
hogy mozog, mit végez, mit hisz…
DGH: De tulajdonképpen az őrző-védő kiképzés, sok munkával és
fáradozással köthető össze.
Michaela: Igen, de ez számomra szórakozást, örömöt jelent. Ha ez
nekem nem jelentene örömöt, a kutya ezt észre venné, akkor én ezt az örömöt nem
tudnám átadni neki, ami az összkép egy nagyon jelentős részét képezi.
DGH: Az út a fontos, a cél v. maga a verseny?
Michaela: A verseny is fontos cél
már, de az alapmotivációt mégis a kiképzés jelenti. Ez ösztönöz engem arra,
hogy a kutyának valamit, amit ő kezdetben még nem ért, az ő értelmével
összhangban, a pozitív kondicionálás segítségével közvetíteni. Az első
kutyámnál, Sheylánál, semmit sem lehetett ebből észre venni. Menetelnie
kellett. Az hogy 1 m távolságot tartott a kutya v. hogy rám figyelte-e, ez
teljesen mindegy volt. A gyomorérzet jelentette a harmonikus kiképzést. A 2.
kutyámnál már ezek a dolgok Fontosak voltak. Engem figyelt, volt öröm a
munkában, szabályszerűen apportozni…
Horst: Az igény emelkedett, mert már többet tudtál!
Michaela: Igen, de ez teljesen örömmel tölt el, azt látni, hogy az
igény emelkedik. Az idő előrehaladtával, nagy lett az ambícióm és a vizsga lett
a cél.
Horst: Az ember mindig egy jó kutyát akar mindegy, hogy hogyan,
saját magának keres egyet, v. tenyészt, és saját maga kiképzését akarja
megmutatni. Aztán ezt pontokkal jutalmazzák v. nem!
DGH: Tudnak-e a kutyáitok olyan dolgokat, amik nincsenek a
szabályzatban leírva?
Michaela: Bármilyen tréfás gyakorlatok fel tudják hozni a kutyát.
Javir pl., tud ajtót nyitni, lámpát felkapcsolni, táskát vinni, halott kutyát
játszani, pacsit adni…
Horst: Michaela ezt mindig szívesen csinálja. Az enyém ezt nem
csinálja. Én inkább a haparós kutyák oldalán állok.
Michaela: Mindig azon fáradozok, hogy a kutyák semleges viselkedést
mutassanak, és Horst ezeket ismét átalakítja.
Horst: Egy haparós kutyát jobban kedvelek, mint egy ügyeset.
Michaela: Én ezt másként gondolom. Én egy nő vagyok, és ismerniük
kell a kutyáknak a normál élet szabályait is. Javirt én úgy tanítottam, hogy a
lakásban semlegesen viselkedjék. Ennek ellenére kiválogatja néha az embereket.
Nekik nem szabad a lakásban lenniük. Egész nap majdnem mindig a kutyával
vagyok, és nem tehet olyat, amilyet Horst szeretne igazán. Szükségem van nekem
olyan kutyára, aki semlegesen is tud viselkedni. Elég nekem bőven az, mikor a
napi tréning kissé nehézkessé válik és ilyenkor a szentekhez, kell fohászkodnom
segítségért. De itt a lakásban, muszáj semlegesnek lennie. A lányunkhoz sokszor
járnak a barátnői. Mikor itt a lakásban keresztülviharzik egy csapat váratlanul
érkező tini, a kutyának nem szabad agresszíven reagálni és fejben ki kell
tartania. Ez fontos számomra.
DGH: Lenne- e számotokra más kutyássport, a munkakutyasporton
kívül?
Michaela: Az Obedience talán. De a sportkutyázás a maga 3
ágazatával épp elég ösztönzést ad. Ez erőteljesebben igénybe veszi az embert,
mint más, ami alternatívát kínálna.
Horst: A munkakutyás sport abszolút zseniális. Ha mind a 3
ágazatban jó vagy, akkor egy jó kutyád van. Egy ésszerű mértékű élesség és
keménység szükséges, okosnak kell lenni, ha a vezetővel jól akarnak kijönni…
DGH: Hány százaléka a kutyának, akik BSP-n a WUSV-VB-n indultak,
rendelkeznek ezzel az élességgel?
Horst: Ezt nem szeretném most megválaszolni. De ez nekem fontos!
DGH: Sikeres ember a kutyássportban, de jelenleg a korábbi
kutyáival, vannak, akik nem azok.
Horst: Ilyen szeretnék lenni. De tudom, hogy ez az élesség,
teljesen fontos. Ez is egy olyan faktor, hogy a munkakutyasport egy eszköz a
munkakutyák szelekciójában. Nekünk sportolóknak és tenyésztőknek az a feladat,
hogy minden lehetséges munkakutyás csapást megkapjunk, amik aztán az embernek
segítenek, támogatják őt, örömöt, kiegyensúlyozottságot hoznak a mindennapokba.
Ennek ellenére a minket a nyilvánosság sarokba állít. Állandóan problémát
jelent számomra is, hogy a sportom kerüljön a megfelelő helyére a
társadalomban. A saját testvéreim, akik pedig kutyás-háztartásból kerültek ki,
sohasem értették meg a sportkutyázást, mint ahogy azt én értem. A kutyák és e
tulajdonságaik az elmúlt években nem változtak. Neked kell éppen ezekkel, a
képességekkel rendelkezni, hogy egy kutyát meg tudj érteni.
DGH: Van egy elgondolás - ami Svájcból származik-, hogy a botütést
a sportkutyázásban be kell tiltani. Milyen kihatása lenne ennek a
szelektálásra?
Horst: Minden igénybevétel, ami kikerül, károsítja a fajtát. A
bottal, amivel sohasem szabad majd megterhelni a kutyát, nem tudsz majd
fenyegetni sem. A fenyegetés elveszíti a hatását. Aztán majd mindent el kell
hagyni, és az őrző-védő ágazatot majd én fogon végezni egy fogópárnával, segéd
nélkül. Ez lenne a munkasport Tai Chi-je, de akkor ez a sport már halott lenne.
DGH: Tenyésztők is vagytok…
Horst: Dehogy vagyunk mi tenyésztők!
Michaela: A 20 év alatt 12 almunk volt. Ez számunkra tisztán
hobbitenyésztés, amit, mint tenyésztést a többség nem annak lát.
Horst: Tulajdonképpen mi mindig is saját magunknak tenyésztettünk,
v., ha meg voltunk győződve arról, hogy egy szukát tenyésztésbe kell fognunk. Mert
ekkor hittem benne, hogy jó kutyák jöhetnek ki ebből.
DGH: De pont ez a tenyésztés alapgondolata, nem? A tenyésztés nem
csupán a kutyák produkciója, hanem azt is nézni kell, hogy mi jön ki belőle.
Michaela: Egyesek pedig ezt teszik.
DGH: Igen, de ennek ellenére nem mondhatjátok azt, hogy Ti nem
vagytok tenyésztők.
Horst: Ha nekem több helyem és nem lenne lelkiismeretem, akkor
teljesen mást tennék. Talán ez jobb lenne.
DGH: Nem, akkor talán több lenne.
Horst: Igen, de a „többől” jöhet ki „jobb” is. Most, ami nekünk
van, az „jó”.
Michaela: A tenyésztés nem a „kevésre” épül.
Horst: A tenyésztésnek szélesebb alapokon kell lennie. Ez legalább
2 szukát jelent. Aztán az embernek szakembernek is kell lennie, meg kell
tervezni a párosításokat, a fiatal kutyákat fel kell nevelnie, figyelnie,
döntenie. Akkor most jövök ismét, hány kutyára van szüksége egy tenyésztőnek?
Michaela: Sokak számára, amit mi teszünk, az nem tenyésztés, mert
egyszerűen kevés. Nézz meg egy nagyobb tenyészetet, ahol évente 4, 5, alom
születik.
DGH: Milyen kritériumok alapján válasszátok ki a leendő tenyész
partnert?
Horst: A régi könyvekben találtam olyan kutyákat, amik számomra
nagyon tetszenek. Sötétordas kutyák, terelőkutya vonalból- munkakutya
képességgel rendelkező kanok, és szukák. Mindig is a „békebeli” időkből
származó kutyákat szerettem volna. Valaminek ezekről, a régi kutyákról szóló
történeteknek, elbeszéléseknek kell, hogy legyen alapjuk. A törzskönyveket
áttanulmányoztam, összehasonlítottam a kutyákat, azok utódait is, és mint alapot
a tenyésztésünk számára alkalmaztuk őket.
DGH: Ez azt jelenti, hogy a Ti tenyészetetek, a terelő kutyákra
épül?
Horst: Igen, de álljunk meg egy kicsit. Abból indultam ki akkor,
hogy nekem erre a vérre van szükségem, mert az igazi német juhászkutya ebből
jön. Tehát pl. 12 órán keresztül a nyáj mellett ténykedik, aztán még a karámba
is beugrik, ha szükséges. Azonban e juhászkutyák bázisa nem un. „szép” Egyedek
generációinak a képviselete. Mikor mi kezdtük, ilyen kutyáink nem voltak.
Kezdetben mi is 20 km-t lebicikliztünk, de aztán már nem tudtál velük mit
kezdeni. Most olyan kutyáink vannak, akik rendelkeznek kellő fittséggel.
DGH: A tenyésztés napjainkban nem a terelőkutya területre irányul.
Horst Quaste von Ankerütt-tel,
2002-ben 2. helyezett a, BSP-n De nem tragikus a te szempontod szerint ez, mert
minden tulajdonképpen erre épül?
Horst: De, pontosan. A kutyák minőségének alapvetően a terelő
kutyák munkaképességéből kell jönnie. A tenyésztés végső soron a szukákra épül.
Ha nem kaptam volna meg a Quaste von Anken-rütt-t, akkor a mi tenyészetünk sem
működne. Mindenekelőtt ő egy életteli, vitális kutya volt, egyaránt alkalmas
sportra és tenyész-Tésre. Minden nagy tenyésztő rendelkezett egy nagyon jó
örökítő kutyával, legyen az Karthago, Körbelbach vagy böse Nachbarschaft.
Természetesen ezzel nem magunkat akarom összehasonlítani ezekkel, a nagy
tenyésztőkkel.
DGH: A sportsikerek a jó kutyákkal v. a kiképzés minőségével van
összefüggésben?
Michaela: Az ösztönállandósággal és terhelhetőséggel a kutyának
egész egyszerűen rendelkeznie kell. Ezt nem tudod fejleszteni.
Horst: Bár ilyen egyszerű lenne az egész. Úgy gondolom már, hogy
jól képezzük ki és vezetjük fel a kutyáinkat. A mi csapatunk rendelkezik ezzel.
De mindig szükséged van egy jó kutyára, akivel mindent csinálsz, aki kitart
melletted.
Michaela: Ezt elég érdekesnek találom, mert igen nagy számban lehet
látni jól kiképzett kutyákat. De csak keveset lehet látni olyat, aki a teljes
gyakorlatsor alatt végig meg tudja tartani az ösztö- nét. Vannak kutyák, akiknek
ezt egyszerűen tanítani sem kell. Quate-nál, kölykeinél, és az unokáknál is
szerencsénk volt, mert a motiváltságukat inkább fékezni kell, mint sem, hogy
tolni. Ezekből, a kutyákból ma kevesebb van, mint korábban!
DGH: Mennyire fontos nektek a környezet, amiben tréningeztek?
Michaela: Ez roppant fontos, mert
egyedül nem tudsz kutyát kiképezni!
DGH: Néhány éve már Heuwinkl-ben tréningeztek.
Horst: Igen, mert a nem volt segédünk a mi SV-szervezetünknél. Az
együttműködés Heuwinkl-ben, számunkra előnyünkre vált, mert jó irányba
fejlődtünk, és tökéletesen együtt tudunk dolgozni.
DGH: Az utóbbi években olyan sikeresek voltatok, mint előtte soha.
Horst: Igen, ebből a nézetből valóban sikeresek voltunk. És
tenyésztésileg is. Mert nemcsak egy kutya volt sikeres, hanem több is. A
csúcspontot az jelentette, mikor a 2007-s BSP-n 4 Talka Marda kutya is
szerepelt. Ehhez jön még Javir sikere is, Universal-győztes, 3 x BSP,
VB-résztvevő, Szövetségi Bajnok. Ennél jobban tulajdonképpen nem is mehetne.
Ehhez még jön, hogy egyesületünk minden fontos nemzeti címet elhozott, mint DMC
- Champion, VDH - Német Bajnok, SV-Bundessieger, csak úgy, mint a FCI- és SV
–csapatvilágbajnoki címet.
DGH: Beszélünk itt az Univerzál-győztes címről. Hogy jöttök Ti,
akik megrögzött sportkutyások vagytok, hogy a német Fő tenyész szemlén
elinduljatok?
Horst: Ezt Quaste iránti tiszteletből tettük, aki ez évben előtte
halt meg. Ő 2000-ben volt a Főtenyészszemlén ott „Kitűnő” minősítést kapott.
Michaela: Valamikor, valahol, mondta valaki, hogy egyszer a
munkavonalú kutyáknak is el kell indulni a fő tenyész szemlén, hogy az un.
küllemkutyás nézők is láthassák, hogy az „igazi” németjuhász kutya, hogy
dolgozik. Rögtön mondtam, hogy rendben, mi megyünk, de később majdnem egyedül
maradtunk. Ez nem olyan könnyű, mint ahogy mondják. Ha ugyanis egy LGA és egy
BSP között kell ezt csinálnod, akkor a kiállításra valójában nagyon keveset
tudsz edzeni. Mégis hinned kell a kutyádban, és úgy kell kinéznie, hogy minden
rendben van. Sok munkakutyás csalódott már nagyon, mert a légkör, a kulisszák,
a várakozás, más kutyák ugatása…
Horst: Itt semmit sem szabad szabályszerűen tenni. Igen ez még
szebbé teszi az egészet! Az ŐV-rész nagyon bonyolult. A kutyának
előkészületlenül kell a segédre reagálnia, aki féloldalasan ugrik ki a
sátorból. Ha a kutya azt szokta meg, hogy először fürkészni kell, majd
felugatni és őrizni, az már késő, mert akkora már csak nézhet.
Michaela: Javir valóban a főtenyésszemle egyik fénypontja volt.
Horst: A suttogás már akkor kezdődött, mikor Javir a váratlan
kitámadáshoz úgy ugrott, mint Muhammad Ali. Werner Floh volt a segéd, kilépett,
Javir megfogta, úgy ahogy egy kutyának fognia kell. Ekkor jött már egy nagy
taps. Kifogástalan eresztést követően azonnal felugatott. akkoriban ő még nem
volt úgy beállítva, mert az a szituáció volt neki tulajdonképpen az első, ahol
nagyon felszabadult volt, és ezt az ugrálásával fejezte ki. Michaela akkor ért
oda, és az „Ül, Lábhoz” elhangzása követően szabadon elvezette őt, ahogy azt az
ember teszi, egy SchH-3 vizsgával rendelkező kutyával. Javir még egyszer
szabályosan előadta magát. Peter Rohde volt a 2. segéd…
Michaela: Peter már korábban is fogatta a Hannover – Kupán és
tudta, hogy hogyan jön ő. Nagyon, nagyon boldog voltam…
Horst: A főtenyész szemle nem is olyan egyszerű. Én is voltam segéd
ott 2 alkalommal. Ha ugyanis egy kutya valóban jó sebességgel jön, örülj neki,
de nem szabad meglepődnöd sem. A követelményszint, ami elé a segéd kerül, nem a
100 %-s teljes gázról szól.
DGH: Milyen értéket jelent számotokra az Univerzál-győztes cím?
Horst: Egy nagy értéket jelent számunkra. Egy ordas kutyával ezen a
rendezvényen csak mellékszereplő lehetsz. De mi már ismétlők vagyunk. További
tapasztalatokat gyűjtöttünk az SV-világban, de ahogy már mondtam, mi Quaste
előtt akartunk tisztelegni. Valamint az utódok törzskönyvén szeretnénk látni a
„V” minősítést német fő tenyész szemlén, mert ez nagyon jó. Ehhez még jön, mi
az utóbbi években sok nagy reménységű kutyát készítettünk fel a fő tenyész szemlére.
DGH: Miért csináljátok ezt?
Michaela: Rossz ez?
DGH: A kutyáknak biztos, hogy nem, ahogy ti fölkészítitek őket.
Horst: Ezeknek, a kutyáknak más feladatai vannak, mint a mieinknek.
Azt azért látni kell, hogy a motiváció az, hogy a kutya kiképzése felülmúlja a
rendezvény szintjét. Egy sikeres ÖMT- felülvizsgálat a fő tenyész szemlén
szerencsét is hozhat. Ezt tudjuk jól.
DGH: A BSP-győztes többet fizet?
Michaela: Ez egyértelmű.
Horst: Ennek a címnek az elérése minden sportkutyás álma.
DGH: Mi a véleményetek az utóbbi évek ítéleteiről? Már nincs olyan
sok „kitűnő” minősítés.
Horst: De a legfontosabb, hogy mindig a legjobb nyer. Az, hogy ez
most 280 v. 298 pontot jelent, az teljesen mindegy.
DGH: Tavaly a WUSV-VB-n az ŐV-bíró különösen nagy hangsúlyt
helyezett a fogás közbeni viselkedésre, annak nyugodtságára. Adja magát a
kérdés, mit szabad tenni egy jó munkakutyának fogás közben? Hogy néz ki egy jó
kutya fogása?
Horst: Először meg kell ragadnia a kutyának. Aztán mindent a
szabályok szerint kell folytatni. És aztán a kutyának ellenállást kell
tanúsítania a segéddel szemben.
DGH: Hogy néz ki ez az ellenállás?
Horst: Ellent tart, beleráz, tol, fékez, dominál a segédnek.
DGH: A vizsgaszabályzat nyugodt fogásról szól…
Horst: Na igen, de a legnyugodtabb fogása a lusta, bátortalan
kutyának van. Az én ízlésem szerint, kell egy kis birkózás és küzdelem a
fogásban.
DGH: Ebből én arra következtetek, hogy az ÖMT-értékelés leírása a
szabályzatban és a fogásviselkedés nem teljesen kompatibilis.
Horst: A fogásviselkedés vonatkozásában mindenki a sajátját mutatja
meg. Én nem szeretnék olyan kutyát, aki egyszerűen fog egy tisztát és telit,
azt szépen tartja a végéig, aztán szép menetben kimegy és ugyanolyan boldog,
mint előtte.
DGH: Hogy fog tovább folytatódni
a sikerszéria? Van-e esetleg valami motivációs probléma?
Horst: Csak télen. Ilyenkor csak
sétálunk. Ekkor nincs tréning. Ez jót tesz a kutyáknak és nekünk is.
Michaela: Tavasszal biztos, hogy
tovább folytatjuk. Javir-ral el kell, hogy érjük a min. 270 pontot az LGA-n,
hogy tudjuk magunkat kvalifikálni a BSP-re. DGH: Köszönöm a beszélgetést!
Forrás: Der
Gebrauchshund.de Fordította: Mányoki István Der Gerauchshund 1/2009