Amikor kényelem szeretetből, vagy a buta, lusta ember abban
látja az egyedüli megoldást, az kiveri a biztosítékot. Nem azért, mert sajnálom
szegény kutyát, hogy fáj neki, meg nem is azért, mert az megtöri, de sokkal
inkább azért, mert a kemény, határozott, domináns kutyát az agresszió, a
fájdalom, nem jobb munkára, de ellenállásra, végső esetben agresszióra
készteti. Na, ekkor szokták a hősök összecsinálni magukat, de akkor már késő
gondolkozni, mert el is veszítették a kutya bizalmát!
Sokan jártak így a rottweilerrel régebben, ezért tartja még
magát az a nézet, hogy a rottweilerrel kemény kézzel kell bánni és
mindenféleképpen határozott vezetőt kíván. A hazai szolgálati munkában,
tömegesen azért nem vált be a fajta, mert a gyors talpalón megszerzett kiképzői
tapasztalat kevés volt a kormányzásához. Eszes, erős kutyák, akik a gazdáért
tűzbe mentek, de látványosan ellen álltak egy idegennek! Csak tekintélyelvű,
kényszeren alapuló kiképzés, kézből, kézbe adás és a kennel tartás
rongálta a jellemét még a legjobbaknak is!
Mára ráadásul a legendás keménység is odaveszett. Más fajtánál nem is volt ennyire jellemző a rottweilernél megtapasztalható keménység. Ma a rottweilernél is ritka kincs lett, így végképp el kell felejteni a durva kényszerítéseket. Civil területen, családi kutyaként tartva, vagy vizsgára, sportra, versenyre felkészíteni sem kell már a szöges, sőt kifejezetten tilos a nyilvános használata! Amikor a kutyát fájdalom ingerrel bele kényszerítjük valamibe, az nem tanulás az idomítás. Hatása látványos, egyszerűen végrehajtható, csak erő és erőszakosság kell hozzá a kényszerítő eszköz mellett. Ma inkább az emberhez való kötődést, a kutya tanítását helyezzük előtérbe, egészen kölyökkortól. Az instrumentális kondicionálás, pozitív megerősítés, mint kiképzési technika sokkal biztosabb eredményt ad, bár kezdetben lassúnak, kevésbé eredményesnek tűnik. Gondolkodó ember, okos, együttműködő kutya, vidám, örömteli órák és napok a hétköznapokban, de akár magasabb célokat is kitűzve!
Én hamarabb kezdtem el gondolkozni, mert kicsi és gyenge
voltam világ életemben, de erős, nagy domináns rottweilerek vettek körül. A
fizikai erőmmel semmire nem mentem volna, de a köztünk lévő bizalom, erős
kötődés révén szuper módon működtek családi kutyaként. Utána a kiképzéshez már
csak egy "kicsit" kellett tanulni nekem, hogy ott is kiderüljön van jobb út a
szadizmusnál. Ebben az etológia volt segítségemre, a természetfilmek, a
szakirodalom és a valóban profi szakemberek előadásai, tanfolyamai. Ehhez jött
a gyakorlati tapasztalat a tenyésztés révén. A számítógép, az internet további
lehetőség a tanulásra, gondolkozásra. Onnan már csak egy ugrás megfogalmazni,
közzétenni.