Az ember és kutya együttélése a kutatások eredményei alapján legalább 12-14 ezer éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt a két faj között olyan egyedülálló kapcsolat alakult ki, amely csak az ember és kutya viszonyában jött létre. Az utóbbi évtizedekben az ember és kutya közötti kapcsolat gyökeresen megváltozott, mert a kutyák kikerültek a haszonállat státuszából, és a kísérő vagy barát szerepébe lépve a háziállatok új, különálló csoportját képezik az ember környezetében.
Ennek következtében
egyre gyakrabban okoz problémát az embernek a kutyák megértése, az állat
különféle közléseinek, érzelmi, hangulati és viselkedési kifejezéseinek
-beszédének -helyes értelmezése. A probléma alapját az jelenti, hogy amíg az
ember fő kommunikációja verbális, tehát a beszédre alapozódik, addig a kutyák
hangjelekkel, optikai testbeszédjelekkel és bizonyos testrészük mozgatásával
adott szignálokkal fejezik ki mondanivalójukat. Aki igazán érteni akarja a
kutyája beszédét, annak képesnek kell lennie mind a három komponenst
összefüggéseiben fölismerni és helyesen értelmezni.
A kutyák ugyanazért élnek csoportosan, többed magukkal - s
mivel gyakorta nincs rá más lehetőség, emberekkel - egy közösségben, amiért az
emberek családokban, falvakban, városokban, nemzetségekben: mert a falkában
(csak kutyákból, vagy emberekből és kutyákból álló csoportban) biztonságosabb
és sikeresebb lehet az életük. Közösségben egyszerűen jobban és könnyebben meg
lehet élni, mint egyedül. A minél eredményesebb és harmonikusabb együttélésnek
viszont elengedhetetlen feltétele, hogy egy közös, mindenki által használt és
értett nyelvezeten közölni tudják mondanivalójukat egymással. A kutyák
"beszéde" azonban teljesen más, mint az embereké, mivel az ember és a
kutya egymástól két nagyon különböző élőlény, nagyon eltérő szükségletekkel.
A kölyökkutyák mondanivalója.
A kutyakölykök,
amikor jóllakottan és megfelelő hőmérsékleten fekszenek, nem adnak semmilyen
hangot, és hamarosan álomba merülnek. Amikor éhesen fölébrednek, azonnal
hangossá válnak. Rövid murrogással fejezik ki esetleges nemtetszésüket, amikor
az anyaállat emlőjénél a legjobb tejforrásokért kell megküzdeniük. Hosszabb,
magas frekvenciájú síró hangot adnak az első két hétben, amikor még szemük nem
nyílt ki, nem látnak, és valamilyen oknál fogva irányt tévesztve nem találnak
vissza testvéreikhez vagy anyjukhoz. Viszonylag hamar elkezdik próbálgatni,
hogy kifejlett kutyákhoz hasonló ugató hangok adására is képesek-e. Ebben a
korban azonban ennek szinte semmilyen jelentősége nincs: csupán egyfajta
előkészülést jelent a későbbi igazi hangadáshoz.
3-4 hetes korukban a kölykök nagyon erős szociális
kapcsolatokat próbálnak fölvenni a külső környezetükkel, ekkor már nem
elégszenek meg a testvérekkel és az anyjukkal való kapcsolattal. Ennek elengedetlen
feltétele és egyben velejárója a kifejezési formák nagyon intenzív fejlődése.
Bámulatos gyorsasággal fejlődik és alakul a kölykök mimikája, hangadási
képessége, testtartása, a faroknak és a füleknek a kommunikációhoz történő
használata. 8-10 hetes korukra megtanulják a hangjukat, testük mozgását,
ügyességüket úgy használni, hogy ezzel már érzelmi kötődésüket, hangulatukat is
képesek kifejezni. Alapvetően meg tudják különböztetni a helyeset a
helytelentől, és értelmezni tudják az ehhez kapcsolódó kifejezési formákat.
A testbeszéd jelei.
Kutyáink
közlésrendszerének, más kutyákkal és velünk, emberekkel történő
kommunikációjának egyik legfontosabb formája a testbeszéd. Mozgásukkal,
testrészeik különböző tartásával tudják közölni gondolataikat, érzelmi és idegi
állapotukat, cselekvési szándékaikat. Az egymással kombinált testrészek
szignálrendszeréből valódi "kutyabeszéd" jön létre, amelyet az emberi
testbeszéd fogalomrendszerében a pantomimjátékhoz hasonlíthatunk. Ezt a
testbeszédet csak nagyon ritka esetben egészítik ki a kutyák hangjelekkel.
Logikus, farkastól örökölt tulajdonság ez, hiszen a hangtalan vadászat több
sikerrel jár és biztosabb életben maradást garantál, mint ha csaholva,
vonyítva, üvöltve történne a zsákmány becserkészése, üldözése és elejtése.
Egyetlen farkasfalka sem él a világon olyan hangos ricsaj és üvöltözés
közepette, mint az emberek, ahogyan némelyik kutyaiskolában megfigyelhető. A
döntő pszichikai különbség az emberekhez képest az, hogy a kutyáknak semmi okuk
nincs érzelmeiket leplezni és titkolni. A kutyák nem játsszák meg magukat. Amit
éreznek, amit gondolnak, azt testbeszédükkel nyíltan és őszintén ki is fejezik.
Érzelmeiket nem raktározzák olyan sokáig, viszont nem is fejezik ki olyan
hosszú idei, mint az emberek. Megismerve a kutyák testbeszédének jelrendszerét,
a gazdinak lehetőség nyílik arra, hogy jobban megértse, hogy mit akar kedvence
"mondani". Mikor fél, mikor agresszív, mikor adja meg magát vagy
próbál meg uralkodni környezetével szemben, mikor szomorú, és mikor elégedetten
boldog.
A testbeszéd kizárólag akkor tud teljes egészében és
hibátlanul működni, ha a kutyák nincsenek mozgásukban korlátozva, nincsenek
pórázon tartva vagy láncra kötve, szűk kennelbe zárva, valamint minden
érzékszervük és testrészük teljes mértékben megfelel a faj biológiai
követelményeinek, tehát nincs emberi beavatkozás által amputálva, csonkítva,
illetve valamilyen betegség vagy baleset következtében nem vesztették el
valamely testrészüket vagy érzékszervük működőképességét. A különböző fajták
testi adottságaiból adódó különbségek figyelembevétele mellett nagyon lényeges,
hogy mindig a teljes összképből vonjuk le a következtetést, és ne az
esetlegesen egyszerre leadott testbeszédjelek egyenkénti értelmezéséből.
Különösen érvényes ez a lelógó fülű, vagy genetikai adottságukból eredően
fölálló farkú egyedek esetében.
Példák a testbeszédre.
- A tiszta fűben vagy
hóban hempergő kutyák a boldogságukat, kiegyensúlyozottságukat juttatják
kifejezésre, amikor megengedik maguknak ezt a tisztálkodási rituálét.
Természetesen nem tévesztendő ez össze azzal, amikor a kutyák piszokba, bűzlő
ürülékbe dörzsölik bele fejüket, nyakukat, vállukat.
- Amikor a kutyák figyelmüket feszülten összpontosítják,
idegrendszerük mind az öt érzékszervüket a legmagasabb teljesítőképességre
állítja be. Ilyenkor az egész testük, izomzatuk kemény és merev. Ez különösen a
rövid szőrű fajtáknál figyelhető meg jól. Ennek az állapotnak a gyakori
ismétlődése vagy tartós állapota sok esetben stressz alapú betegségek kiváltója
lehet.
- Ha a kutya egy fajtársának nyalogatja a száját, ezzel vagy
alárendeltségét fejezi ki, vagy játékra hívja a társát.
- Ha a kutya az állát vagy mellső lábát egy másik
kutyavállára helyezi, akkor magasabbrendűségét, dominanciáját juttatja
kifejezésre a társával szemben.
- Ha a kutya a vállával igyekszik testi kontaktust
teremteni, vagy azzal esetleg megpróbál lökésszerű mozdulatot tenni, akkor
dominanciáját, magas rangpozícióját fejezi ki: "Én vagyok itt a
főnök."
- A nyak- és hátszőrzet viszonylag közismert, főleg kanok
esetében gyakori borzolása a támadási hajlandóságot, agresszióra való
készenlétet jelenti: "Készen vagyok a támadásra."
- Amikor a kutyák menet közben látszólag ok nélkül,
leengedett fejjel szimatoló mozgást végeznek, akkor tulajdonképpen figyelemelterelő
pótcselekvésként, csillapító szignálként alkalmazzák ezt a
testbeszéd-kombinációt: "Már látni sem bírom a fenyegető jelzéseidet
-nyugodj meg, és menj el tőlem!".
- A játék vagy harc közben lefekvő és hátukra forduló,
ezáltal a hasukat és nyakuk alsó részét szabadon fölkínáló kutyák ezzel a
mozgássorozattal jelzik megadásukat: "Megadom és alád rendelem
magamat".
- A másik kutya közeledtére hasra fekvő kutya azt közli:
"Nem támadlak meg - megvárom, amíg közelembe érsz, hogy békésen
megismerkedjünk."
Hangszignálok.
Általánosságban az ugatásra és morgásra egyaránt érvényes,
hogy minél magasabb hangszínen történik a hangadás, annál inkább
elbizonytalanodott, félelemmel telített érzelmi állapotban van a kutya. Amikor
a kutyák jól érzik magukat, örömüket, fölszabadultságukat akarják hangadással
kifejezni, a hangszínük hangadás közben folyamatosan le-föl változik. Ennek
eredményeként néha meglehetősen különös és vidám hangokat is képesek hallatni.
Természetesen a fentiekben fölsoroltak esetében a hangszínt mindig a
kutyafajtájának és testméretének figyelembevételével kell megítélni.
A nyüszítő, síró hangadás különböző formáit kifejlett
korukra is megtartják a kutyák, és általánosságban félelmük vagy
fájdalomérzetük kifejezésére használják.
Példák a nyüszítésre.
- Ennek a hangadási formának egy különös, nagyon magas
hangszínű változatát használják abban az esetben, ha a gazdi viselkedése a
kutyával szemben drasztikusan megváltozik, és a kutya elbizonytalanodva nem
tudja, hogy mi történt, mi fog történni, és miként kellene reagálnia.
- Amikor a nyüszítő hangadást vakkantásszerű végződéssel
fejezi be a kutya, akkor általában valamilyen kérését, vágyát kívánja tudatni
emberi társával: "Kérem, akarom, add ide!".
- Ha a vonyító hangadás vége mély tónusú hanggal elhalkul,
annak a jelentése: "Gyere, menjünk innen!".
- A magas hangszínen, barátságos hangnemben, járkálás közben
hallatott rövid, sírásszerű nyüszítéssel a kutyák izgatott, elvárásokkal teli
lelkiállapotukat juttatják kifejezésre: "Induljunk már sétálni és
játszani, mert nagyon izgatott vagyok."
- időnként hosszan kitartott, egyenletes nyüszítő hang
leadásával tudatják a kutyák a környezetükkel, hogy "Ez itt az én
területem!".
Ami a morgást és az ugatást illeti, ezeknél a hangjeleknél
már bonyolultabb a jelentések értelmezése. Az ugatást leginkább
figyelemfelkeltésre használják a kutyák, de állatorvosi vizsgálatokkal
kimutatható, hogy nagyon sok esetben a stressz levezetésére is használják,
viszonylag jó eredménnyel. Gyakorta ugyanaz a hang mást jelent, ha vele egy
időben a kutyamás test beszédjelet, testtartást is mutat.
Példák a morgásra.
- Mély tónusú,
elnyújtott morgás előrenyújtott lábakkal és testtel azt jelenti, hogy "Gyere
játssz velem!". Ugyanez a megmerevített testtartás szemből jövő idegennel
való találkozás esetén azt jelenti, hogy "Vigyázz, egy lépést se gyere
közelebb!". Amennyiben a hangadást még fokozottan hátrahúzódó íny,
előreálló fülek, ráncolódó orrnyereg testjele is kíséri, akkor az azt jelenti,
hogy növekszik a kutyatámadási hajlandósága és egyre inkább agresszívvé válik,
vagyis: "Amennyiben nem távolodsz vagy nem változtatod a viselkedésed
barátságossá, megtámadlak!".
- Bizonyos morgásszerű hangjelekkel a kutyák
bizonytalanságukat, határozatlanságukat, enyhe félelmüket is kifejezhetik.
Amikor a kutyák morgás közben le-föl váltakoztatják a hangszínt, azzal azt
közlik, hogy "Amennyiben közelebb jössz, én elmenekülök."
- Ennek ellenkezőjét jelenti, amikor folyamatos, magas
hangszínű morgás-ugatás keverékét hallatják a kutyák: "Félek tőled, de ha
megtámadsz, akkor védekezni fogok."
Az ugatás és vakkantás szintén nagyon különböző jelentésű
lehet.
Példák a vakkantásra, ugatásra.
- A játék közbeni,
rövid, tisztán kiadott, vakkantásszerű ugatás közlés a játszópartner felé:
"Most te következel, gyere, folytassuk!". Házőrző kutya esetében
azonban ugyanez, amennyiben valami különlegeset észlelt, azt jelenti, hogy
"Figyelem, ott van valami!".
- Az idegen irányába leadott, általánosságban mély tónusú,
rövid vakkantások jelentése: "Nem ismerlek, lassan közeledj, hogy
kölcsönösen fölvehessük egymással a kontaktust!".
- Erős és kitartó, közepes hangszínen történő ugatás:
"Idegen van a területemen."
- Egy-két éles, rövid, magas hangszínű ugató hang: "Én
látlak téged."
- Egyenként leadott, éles, egyenletes, közepes hangszínen
adott ugató szignál: "Hagyd abba, menj el a közelemből!".
- Közepes hangszínű, dadogáshoz hasonlító ugatás, vakkantás:
"Gyere, játsszunk egyet!".
Külön említést érdemel a farkasüvöltés jellegű hangadás. Ezt
a kutyák a mélyen bennük lévő genetikai raktárukból, ösztönszerűen veszik elő,
általában olyan esetekben, amikor a fülüket ismeretlen, magas tónusú hangok
érik, vagy pedig egyedül, magányosan, kitaszítva érzik magukat. Hasonlóan a
farkasokhoz, a kutyák esetében ez a hangadás a falkatagok hiányát, azok
hívását, azok felé történő helyzetjelzését is jelenthet.
A fentieken kívül meg kell még említeni, hogy a megfázott
kutyák hozzánk, emberekhez hasonló hangadással összekötve köhögnek vagy
prüszkölnek, valamint alvás közben ugyanúgy képesek hangosan horkolni, mint
emberi társaik.
Fülszignálok.
A kutyák a fülük
mozgatásával és tartásával képesek bizonyos mondandójukat kifejezni, lelki- és
idegállapotukat jelezni. Függetlenül, hogy álló, lógó, hegyes vagy kerek fülű
fajtákról van szó, a nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerű kutyák fültartása
normális állapotban ellazult. A fülek tartására alapvetően érvényes, hogy minél
inkább hátrafelé hajtva, lelapítva tartják a kutyák, annál inkább tartózkodó,
félős állapotban vannak. Az előre fordított, magasan és egyenesen tartott fülek
figyelemösszpontosítást, támadásra való készenlétet jeleznek.
Példák a fülek tartására.
- A kíváncsian
figyelő kutya mindig előre fordítva, egyenesen fölfelé tartja a füleit:
"Mi az az érdekes valami?". Ha az ilyen formájú fültartás fokozatosan
vicsorgással párosul, az növekvő támadási hajlandóság felé történő átmenetet
jelent: "Gondold meg, hogy mit csinálsz, mert én kész vagyok a
harcra!".
- Nem eléggé magabiztos kutyáknál gyakorta megfigyelhető,
hogy a két fülüket külön-külön, más célra használják. Ezáltal próbálnak minél
több információt begyűjteni, hogy döntésüket, elhatározásukat megkönnyítsék.
Szemszignálok.
A kutyák érzelmi
töltésének, idegállapotának, egészségi állapotának egyik fontos tükrözője a
szem. Az erős érzelmi töltéssel rendelkező, fölizgatott idegállapotban lévő
kutyák pupillája erősen kitágul, naggyá válik. Az szintén igaz, hogy minél
kerekebb formát vesz föl a szem, annál inkább komolyan kell venni a kutyák
egyéb támadó, agresszív jelzéseit.
Példák a szem
jelzéseire.
- Amennyiben a kutyák
közvetlen, merev rábámuló szemkontaktusban maradnak egy másik kutyával vagy egy
emberrel, akkor egyértelműen azt közlik: "Itt én főnöknek érzem
magam". Ha a szemkontaktusból oldalra elpillantanak, vagy fejüket
elfordítva nem néznek tovább az előzőleg figyelt pontra, azzal csillapítani
próbálják a feszültté vált helyzetet: "Nem akarok haragot, találjunk békés
megoldást".
- Ha a szelíd tekintetű nézés időnként pislantással és
oldalirányú tekintettel párosul, az a kutyák nyugodt, barátságos viselkedésének
kifejezője: "Én nem félek, de neked nincs okod a félelemre".
- A hunyorgó, gyorsan és gyakran félrenéző tekintetű kutyák
alázatukat, bizonytalanságukat juttatják kifejezésre: "Jól van, elismerem,
hogy erősebb vagy, igyekszem a kedvedbe járni". Nemritkán az ilyen
tekintet arra utal, hogy az állatot bántották, vagy erőszakkal kényszerítették
valamire.
- Az elsikló tekintettel a kutyák azt közlik környezetükkel,
hogy "Elégedett vagyok".
Farokszignálok.
A farok tartása és
mozgáskombinációja a legkifejezőbb a kutyák testbeszédének jelrendszerében.
A farok az emberek és más kutyák által is már viszonylag
messziről is jól látható, ezért még biztonságot jelentő távolságból
következtetni lehet belőle a közeledő kutya lelkiállapotára, idegi
beállítottságára, agresszióra vagy félelemre való hajlamára, nyugodt vagy
ideges jellemére. A különböző fajták között meglehetősen nagy eltérések vannak
a farok formáját, alaptartását, méretét, szőrzetét és színét illetően. A
faroknak a kommunikációban történő használata között egyedi és fajtaspecifikus
különbségek is vannak. Egy cavalier king charles spaniel hajlamos a legapróbb
külső inger hatására izgatott csóválni a farkát, ellenben egy rottweilert elég
nehéz oly módon kizökkenteni a nyugalmából, hogy örömteli farkcsóválásba
kezdjen. Általánosságban igaz, hogy minél inkább hasonlít egy kutyafarka a
"prototípus" farkaséhoz, annál több és jobb lehetősége van ezzel a
testrészével az érzelmeit, indulatait, egyáltalán a mondanivalóját kifejezni.
A kommunikációban egy másik nagyon fontos szerepe is van a
faroknak: a nemi szervek, a végbélnyílás és a faroktőnél található mirigyek
által termelt különleges illatanyagok továbbításában, illetve szétterjedésének
megakadályozásában. A kutyák egymás közötti azonosításában ezeknek az
illatoknak hasonlóan egyedi jelentőségük van, mint az embereknél az
arcvonásoknak. Ezeknek a fontos információkat hordozó illatanyag-molekuláknak a
szétterjedését a farok csóválásával, mozgatásával nagyon intenzíven meg lehet
növelni, vagy ellenkezőleg - félős kutya esetében, amelyik nem akarja, hogy a külvilág
többi kutyája tudomást szerezzen róla - a farokkal el lehet zárni a
szaganyagokat kibocsátó nyílásokat, lehetőleg megakadályozva ezzel az
azonosíthatóságot jelentő illatanyagok szétterjedését.
A faroknak a kommunikáción és az azonosító szagjelek szabályzásán
kívül fontos szerepe van még az általános testmozgás és testbeszéd
kivitelezhetőségében is. A megfelelő farokkal rendelkező kutyáknak sokkal jobb
az egyensúlyérzékük. Gyors futás közben történő irányváltoztatás esetén a
hosszabb farkú egyedek jobban meg tudják oldani a testük súlypontjának
áthelyezését. A hosszú és dús szőrzetű farokkal rendelkező kutyák jobban tudnak
úszni és a vízben irányt változtatni, mint a többiek. Az északi kutyafajták,
vagy a szabadban tartott, alkalmas farokkal rendelkező más egyedek a farkukkal
melegen tartják alváskor a szemüket és fejüket.
Példák a farok
tartására.
- A farok szőrzetének
fölborzolása egyértelműen kihívó jelzés a közvetlen környezetben lévőknek:
"Gyere, küzdj meg velem!".
- A vízszintesen, mereven, egyenesen tartott farok
figyelemösszpontosítást, erőszakosságot jelent: "Előkészítettem magam az
esetleges harcra, jöjjön, aminek jönnie kell!".
- A vízszintesen, egyenesen tartott farok lassú ritmikus
csóválása óvatosságot, figyelmességet jelent: "Nyugalom, minden rendben,
figyelemmel tartom az eseményeket."
- A farok egyenesen fölfelé, esetleg enyhén a hátgerinc
irányába történő íves hajlításának mondanivalója: "Úgy érzem, én vagyok
itt a környéken a legfontosabb kutya."
- Lelógatott farok, csak a végső negyedrész mozog
jobbra-balra: "Egy kicsit csalódott vagyok."
- A függőlegesen fölfelé tartott farok az ideges, feszült,
támadási hajlandóságot mutató kutyák jellemzője.
- A felemelt, de nem mereven, széles ívben történő
farkcsóválás barátságos kifejezésforma: "Nyugodt lehetsz, nem akarlak
bántani, nincsenek agresszív szándékaim."
- A lábak közé bekanyarított farokkal a kutyák erős
félelmüket fejezik ki, és óvintézkedésükkel azt szeretnék elérni, hogy a
jellegzetes szaganyagokat kibocsátó nyílásaikat elzárják.
Szagjelzések.
Végül fontos még
megjegyezni, hogy a kutyák egymás közötti információcseréjének és
kommunikációjának nagyon lényeges részét képezik a szagok. Nem véletlen, hogy
két kutya között a legtermészetesebb kontaktusfelvételi forma, hogy egyenletes,
nyugodt tempóval, oldalról megközelítik egymást, és kölcsönösen megszaglásszák
hátsó testrészeiket és nemi szerveiket. Az ott található mirigyek olyan egyedi
váladékanyagot termelnek, amelynek illata minden fontos információt magában
hordoz az adott kutyáról: korát, nemét (illetve esetleges sterilizáltságát),
egészségi állapotát, rangját, szukáknál a tüzelés vagy az esetleges ellés
időpontját. A húgyhólyag szükséges ürítésének vizelete más illatanyagokat
tartalmaz, mint a kifejezetten jelölési céllal kipréselt vizelet. A kutyák
természetes viselkedésének velejárója, hogy folyamatosan és rendszeresen
begyűjtik a más kutyák által hátrahagyott szagalapú információkat, illetve
leadják a magukét. Ezeknek a cselekvéssorozatoknak az összességéből folyamatos
információcsere valósul meg a különböző kutyák által kölcsönösen felkeresett
helyeken.
Természetesen a fentiekben csupán átfogó, a leggyakoribb
élethelyzetekben előforduló kommunikációs lehetőségeket és példákat foglaltam
össze. A téma bővebb ismeretéhez szakkönyvek állnak rendelkezésre azok számára,
akik részletesebben kívánnak foglalkozni a kutyák közlésrendszerének,
kommunikációjának beszédjének megismerésével. Külön fölhívnám a figyelmet arra,
hogy a fajták különbözőségéből, valamint a testrészek emberi beavatkozással
történő csonkításából eredően gyakorta jelentős eltérések lehetnek a kutyák
testbeszédfunkciói között. A kutyák találkozásaikkor adódó konfliktusok,
problémák jelentős része ezekre az okokra, és nem a helytelen nevelésre vagy a
kutyák alaptermészetére, esetleges viselkedészavaraira vezethető vissza.
Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott - az
ember és a kutya jobb együttéléséért! Stefan Siman. 2006.
https://www.doggiedrawings.net/