Dezsi feljött tegnap az emeletre és megmutattam neki Kende labdáját. Nagyon megörült neki, gyors és lendületes volt. Egészen izgalomba jött a labdáért. Akkor kigondoltam, jó eséllyel megtudom mutatni, milyen nehéz kezelni Dezsit, ha túl sok hibát követek el. Így lett egy videó, a hozzá tartozó magyarázattal Boglárkának. Majd lett a blogbejegyzés -Hibák-hibák, rossz tréning elképzelés-címmel 2014-ben. Most frissítettem 2020-ban.
Egy módszer felületes másolása, ott rejti a hibák lehetőségét, mert a kutya reakciója más lesz, mint amit mi elképzelünk, így öröm helyett, bosszúság forrása a tréning. Szóval másnap reggel fényképezőgép elő, indult a bemutató készítése. Megvágtam, megszerkesztettem, hogy lásd az eseményeket. Le is írom, mit kell tudni, mi történik. Az egész kb. egy fél órás esemény volt.
Dezsi nagyon magas ingerállapotba került a labdától, én meg ahelyett, hogy lecsillapítottam volna, tovább ingereltem, és még magasabb ingerállapotba került, nyugtalan, kapkodó lett, teljesen szétesett a figyelme. Rákerült a póráz, de az csak olaj volt a tűzre, és visszacsatolva sem volt jobb! A kényszer, a pofon se használt! A végén lecsillapítottam és nyugodt kezelhető lett. Miért volt az egyik és miért a másik viselkedése? Erre próbálok magyarázatot adni. Vegyük sorba.
Reggel van. Ilyenkor szokott játszani az anyjával és a nagynénjével felváltva. Aztán picit foglalkozom velük egyenként. Akkor Dezsit előre viszem, vagy hátul hagyom. Ez a kert közepe. Ezen a részen ritkán gyakorolunk, innen indulunk sétálni. Tehát neki ez a terület a séta izgalmát jelenti. Amikor előre engedtem, lelkesen száll be az autóba, "megyünk sétálni". Így indulunk el, hogy nyitva a csomagtartó, benne a box, amibe utazik. ( lásd a videót)
Ez öröm, ami izgatottságban nyilvánul meg. Ezt én még fokoztam azzal, hogy elővettem elővettem a kincset, azt a labdát amivel még nem játszotta ki magát, újdonság varázsával hat rá. Nézd a videót!
Ez öröm, ami izgatottságban nyilvánul meg. Ezt én még fokoztam azzal, hogy elővettem elővettem a kincset, azt a labdát amivel még nem játszotta ki magát, újdonság varázsával hat rá. Nézd a videót!
Megjelöltem számmal a klippeket, 5-6 perces események, amik óráknak tűnnek és nem könnyű nyugodtnak maradni. Az tuti, hogy nem én irányítom az eseményeket, hanem a kutya!
1. számmal jelölt klipp, első hiba, az elmaradt jutalom>>Nem adtam oda neki a labdát, de előbb feladat végrehajtásokat kértem tőle. Persze nem úgy hajtotta végre ahogyan "tudja", ahogyan mondtam neki, ezért nem jutalmaztam meg. Se a labdával, se szóval, se klikkerrel, se falattal. Csak ingereltem, mondtam csak mondtam, húzgáltam előtte, meg előle a labdát. Aztán egy kis idő múlva mégis megjutalmaztam a labdával. Akkor hol a hiba, hiszen végül volt jutalom?! Teheted fel a kérdést! Ott, hogy ez a kis idő, emberi fejjel kicsi idő.
A kutyának amikor túl sok az inger, túl nagy a motiváció, akkor az izgatottsága nem tud lecsökkenni. Folyamatosan magas ösztönszinten van ami hátrány, mert ideges, kapkodó lesz, ezért nem koncentrál a feladatra. Az időben adott jutalom tudta volna lecsökkenteni az izgatottságát, de én nem ezt tettem, későn jutalmaztam.
2 számmal jelölt klipp, második hiba, a kényszer >>Feltettem a pórázt, hogy na majd most korrigálom a pórázzal! Megrángatom, hogy lecsillapodjon! Rosszabb! Egyre nyugtalanabb! Ugrál föl kapkod a kezem és a labda után. Időnként leül, lefekszik, koncentrál, de mivel nem jutalmazom, nem oldom fel az izgatottságát, ideges.
3 számmal jelölt klipp, még erősebb kényszer >> Visszacsatolom a pórázt, rángatom, próbálom fegyelmezni, ő meg próbál engem kényszeríteni, hogy csináljam már amit ő akar!
4. számmal jelölt klip>>Egyre rosszabb! Sehogy se akarom megérteni, hogy ő mit akar, ezért rágja a pórázt, vibrál, kapkod a kezem után, csipked (ilyen csipkedéssel szokta az anyja is, és a nagynénje is rendre tanítani). Olyan mintha direkt bosszantani akarna! De nem!
Ő csak az ösztönei szerint működik, szeretné azt a labdát megkaparintani. Picit erőszakosabban nyúlt a kezem után, kapott pofont, de ettől nem lett nyugodtabb, hiába ült le és hittem azt, hogy na most már magába száll a büntetéstől és jó lesz .
5. számmal jelőlt klipp>>Nem lett jobb! Hiába mondogatom a nemet, hiába próbálom fegyelmezni, a már megtanult gyakorlatokat ismételtetni vele! Az ösztöncélját még nem érte el, nem kaparintotta meg a labdát! Én meg egyre idegesebb és mérgesebb vagyok! Elég ! Bezárom és abbahagyjuk!
6. számmal jelölt klipp>> Megnyugszom. A Dezsi a boxban, ő is megnyugszik. A labdát elteszem. Se nem látja, se nem érzi a szagát. Leveszem a nyakörvet a pórázt! Hiszen itthon nem szoktunk még ezzel gyakorolni! Ezt csak sétához és a séta közbeni pici gyakorláshoz használom. Ilyen fiatal kutyánál, (10 hó) még minden apróságnak jelentősége van. Ő már sok mindent gyakorolt, de még nem kiképzett kutya! Még csak az alapokat gyűrjük. Mivel én tudom, hogy hol követtem el a sok-sok hibát, korrigálni is tudom, a balul sikerült gyakorlást. Azt is tudom, hogy semmilyen tréninget, gyakorlást nem fejezhetünk be kudarcélménnyel! Sem nekem, sem a kutyának nem tesz jót! Ezért.
2 számmal jelölt klipp, második hiba, a kényszer >>Feltettem a pórázt, hogy na majd most korrigálom a pórázzal! Megrángatom, hogy lecsillapodjon! Rosszabb! Egyre nyugtalanabb! Ugrál föl kapkod a kezem és a labda után. Időnként leül, lefekszik, koncentrál, de mivel nem jutalmazom, nem oldom fel az izgatottságát, ideges.
3 számmal jelölt klipp, még erősebb kényszer >> Visszacsatolom a pórázt, rángatom, próbálom fegyelmezni, ő meg próbál engem kényszeríteni, hogy csináljam már amit ő akar!
4. számmal jelölt klip>>Egyre rosszabb! Sehogy se akarom megérteni, hogy ő mit akar, ezért rágja a pórázt, vibrál, kapkod a kezem után, csipked (ilyen csipkedéssel szokta az anyja is, és a nagynénje is rendre tanítani). Olyan mintha direkt bosszantani akarna! De nem!
Ő csak az ösztönei szerint működik, szeretné azt a labdát megkaparintani. Picit erőszakosabban nyúlt a kezem után, kapott pofont, de ettől nem lett nyugodtabb, hiába ült le és hittem azt, hogy na most már magába száll a büntetéstől és jó lesz .
5. számmal jelőlt klipp>>Nem lett jobb! Hiába mondogatom a nemet, hiába próbálom fegyelmezni, a már megtanult gyakorlatokat ismételtetni vele! Az ösztöncélját még nem érte el, nem kaparintotta meg a labdát! Én meg egyre idegesebb és mérgesebb vagyok! Elég ! Bezárom és abbahagyjuk!
6. számmal jelölt klipp>> Megnyugszom. A Dezsi a boxban, ő is megnyugszik. A labdát elteszem. Se nem látja, se nem érzi a szagát. Leveszem a nyakörvet a pórázt! Hiszen itthon nem szoktunk még ezzel gyakorolni! Ezt csak sétához és a séta közbeni pici gyakorláshoz használom. Ilyen fiatal kutyánál, (10 hó) még minden apróságnak jelentősége van. Ő már sok mindent gyakorolt, de még nem kiképzett kutya! Még csak az alapokat gyűrjük. Mivel én tudom, hogy hol követtem el a sok-sok hibát, korrigálni is tudom, a balul sikerült gyakorlást. Azt is tudom, hogy semmilyen tréninget, gyakorlást nem fejezhetünk be kudarcélménnyel! Sem nekem, sem a kutyának nem tesz jót! Ezért.
Lecsillapítom a kutyát! Elveszem a nagy ingert előle, elteszem a labdát! Elő a jutalom falat, hogy a labda helyett maradjon motiváció és legyen azonnali dicséret a jóra!
Megcsináljuk a pózos gyakorlatokat.
A tápot túl mohón nyelte és megakadt a torkán, (ezért nem szeretjük a száraz tápot jutalomfalatnak).Váltottam debrecenire és megismételtük a feladatokat. Simogatás, elégedett paskolás és mehetett játszani, azaz rövid idő után feloldottam a feladatvégrehajtás alól! Természetesen pici alaki, engedelmes feladatok gyakorlása után megkapta az áhított labdát és rohangálhatott vele! A labdát utána elcseréltem a reggelijére, aztán ment tovább a reggeli rutin.
Hogyan csinálhattam volna hiba nélkül?
Az elején hagyni kellett volna, hogy futkározhasson a labda után, birtokolhassa egy kicsit! Azonnali gyakorlatozás helyett, picit dobálom neki, fut vele, csökkent volna az izgatottsága, alacsonyabb ingerállapotba került volna, de azért kellően motivált maradt volna a labdára. Minden jó részgyakorlatnál, meg kellett volna jutalmazni, dobni, vagy ejteni neki a labdát! Így fokozatosan nyújtva a várakozási időt, a koncentrálást, felépítve a teljes gyakorlatot, jutunk el oda, amit tanítani szeretnénk.
Az elején hagyni kellett volna, hogy futkározhasson a labda után, birtokolhassa egy kicsit! Azonnali gyakorlatozás helyett, picit dobálom neki, fut vele, csökkent volna az izgatottsága, alacsonyabb ingerállapotba került volna, de azért kellően motivált maradt volna a labdára. Minden jó részgyakorlatnál, meg kellett volna jutalmazni, dobni, vagy ejteni neki a labdát! Így fokozatosan nyújtva a várakozási időt, a koncentrálást, felépítve a teljes gyakorlatot, jutunk el oda, amit tanítani szeretnénk.
Sokan követik el azt a hibát, hogy azt hiszik a kutya automata és gombnyomásra, szóra működik, azonnal készségesen gyakorlatozik. Nem így van. Amikor profin gyakorlatozó kutyát látsz, biztos lehetsz benne, hogy a gazdája, kiképzője, már sokat gyakorolt. Elsajátította kutyanevelés, kutyakiképzés mesterségét, tudja pontosan, mit miért csinál. Őt másolni hiba, mert nem az lesz az eredmény, mint amit szeretnénk!
Dezsi fiatal kutya!
Nem leverni, terrorizálni, büntetni kell! Nem rossz! Még nem tanulta meg a dolgokat, még sok gyakorlás kell ahhoz a felnőttkorig. Még ki kell képezni, hogy egy szóra is végre tudjon hajtani feladatokat, bárhol, bármikor az általam elképzelt, vagy a vizsgarend leírása szerinti módon!
Még nem tanítottam meg!
A KONDICIONÁLÁS, a tanultak rögzítése, az új feladatok tanulása még hátra van! Nézd meg a videót figyelmesen! Még meg se lök igazán, csak mellém ül szorosan és kibillenek az egyensúlyomból! Vagy nézd ahogyan a fejem tetejéig ugrál! Hogyan győzhetném őt le fizikai erővel? Sehogy. Más módon kell elérnem amit akarok. Persze, ha akarok! Fel is adhatnám, haragudhatnék is rá, be is zárhatnám a kennelbe, sétálni se lenne kötelező vele.
De ő egy nagyon kedves kutya, szeretem, sok örömet okoz.
De ő egy nagyon kedves kutya, szeretem, sok örömet okoz.
Megtanítom őt is, mint ahogyan a többieket! Miért? Azért, mert őt sem egy kerti kutyának akarom, de szeretném vinni mindenfelé, mint az anyját, nagynénjét, akik ugyan ezen az időszakon átestek és őket is meg kellett tanítani. Ma már jól működnek, a hétköznapi helyzetekben is. Megbízható családi és kísérő kutyák. Dezsivel is ez a cél.
Ami sikerült is.
