- Van egy napi ritmus, amit a kutya szükséglete határoz meg.
- E köré praktikus szervezni minden megtanulandó szabályrendszert a kutya életében.
- Tanulnia tőlünk kell az emberi szabályokat!
- Kutyául tud viselkedni, az ösztönös képessége!
- Nem gondolatolvasó, hogy tudja, mi milyen viselkedéssel lennénk elégedettek!
- Ezért jó, ha tisztában vagyunk a kutya tanulási képességével!
- Beszélni nem tud, hogy azt mondja hagyjál békén!
Ezért mindig az adott helyzetnek megfelelően kell reagálnunk, a kutya hangulata, az árulkodó testjelei alapján. El kell tudni dönteni, hogy nyesegetni kell a szárnyait, csillapítani a feszültségét vagy más félreértés van közöttünk, avagy mi váltotta ki a kutya adott viselkedését? Hiszen az emberek arra reagálnak elsősorban, ha a kutya nem együttműködő és ellenszegül az ember akaratának! A rottweiler ( több évtizedes tapasztalat) morgással jelzi, ha valami nem komfortos neki. Ám van olyan helyzet is, amikor megelégedettségében morog.
Ilyenkor döntés helyzetben vagyunk egy pillanat alatt döntenünk kell.
Fontos, hogy nem ragadhatunk bele abba, hogy a kutyát a morgásért büntetni kell. Nem cél a morgás megszüntetése, de cél annak felismerése miért is morog. A testjelei, a szeme árulkodó és többnyire feszültséget jelez egy ismeretlen szituációban, nagy ingerkörnyezetben, főleg még hiányos szocializációval rendelkező fiatal kutyáknál.
Ezért a kezdetektől, muszáj kialakítani egy szokást, egy rendet, ahogyan a kicsi kutya
nevelődik. A napi életritmusba a család, esetleg a gyerekek közé kell beilleszteni
a kölyköt, úgy, hogy maximálisan fejlődhessen? Vagy sportolás a távlati cél?
Mi emberek tudjuk ezt fejben összerakni és az adott lehetőségekhez
igazítani azt amire szükség van ebben az esetben.
A kutyát, a rottweilert egyéniségének megfelelően, nevelhetjük, formálhatjuk,
taníthatjuk, nem nőhet fel úgy, mint a gomba! Az első két év a határozott,
következetes nevelésről kell szóljon, de nem büntető századba soroljuk a kutyát!
Ami nem jelentheti a kényeztetést, a követelmények nélküli kiszolgálását az ebnek.
Első év a nevelés, sok élménnyel,
változó környezettel, a fajtársakkal, emberi világgal való ismerkedés,
szocializáció. Nagy – nagy figyelemmel a kutya felé, hogy ép testben ép lélek
is legyen!
Második év a kiképzésé, az alapok
lefektetése, ha vizsga vagy verseny szint a cél. Családi kutyának pedig a
„kiképzés” a szavak valódi megtanulását jelenti az adott cselekvéshez, amivel a
hétköznapi helyzetekben irányítjuk.
Harmadik év annak az örömnek a
megélése, hogy minden helyzetben jól irányítható, velünk együttműködő kutyánk
van! Beérik a sok „munka”, kellő rutinnal kezelhetjük a hétköznapokat. A
rendkívüli eseményeket pedig higgadtan, kellő humorral átvészeljük, majd értékeljük
és jó megoldást keresve felkészülünk rá.
.jpg)
