Dezsi így tanulta a behívást

Elmerült a szimatolásban, a fütty még semmit nem jelent neki és a hívásra sem reagált elsőre, fel sem nézett a neve hallatán. Nem látott és a hívó szó, még semmit nem jelent neki, hiszen a tanulás elején van. Eddig csak az anyját követte, vagy a nagynénjét. Akkor voltam nagyobb hatással rá amikor meglátott és egyéb jeleket is adtam neki. Látja az arc mimikám, kedvesen, mosollyal biztatom, matatok a táskámban, úgy tartom a kezem, ahogyan az otthoni gyakorlásnál jutalmazni szoktam, vagy ismerős játékot lengetek. Amikor odaér jutalmazom. Simogatás, dögönyözés, nagyon elégedett a hangom! Majd pluszban kapja a bónusz jutalmat, egy nagyobb sajtdarabot. Megvárom míg megeszi, visszasétáltunk az autóhoz, berakom a és végig nyugodtan fekszik, a hazáig tartó úton. Kellően elfáradt. Dezsi három hónapos múlt.

 

Séta végén a parkolóban.  Így írtam erről tavaly, ebben az írásban láthatod a többi videót is!  

Beszélhetsz hozzá, fütyülhetsz, ő a szimatolással van elfoglalva! Még nem tanult meg azonnal reagálni, sokkal jobban lekötik a szagok, mint a hangom! Megtanulja ő is, hogy a hangom jelentsen valamit, HA MEGTANÍTOM NEKI! Csak azt követelhetem, amit megtanítottam! Még nem gyakoroltuk eleget ahhoz, hogy ezt meg is tudta volna tanulni. Hiszen idegen helyen, sok elvonó inger mellett sokkal nehezebb a kutya figyelmét magunkra vonni, mint a megszokott otthoni környezetben! 

1.Nagyon jól ismer, a hangomat is ismeri, születésétől én etetem, gondozom, kormányozom, ennek ellenére hiába beszélek neki! Nekem ugyan úgy meg kell tanítanom mindenre, mint bárki másnak, hiszen ő az alomban kutyaként, az anyja irányításával élte a kölyökkutyák életét! Hozzám, csak, mint emberhez kötődik, ami igen szoros kötelék, de még nem egyedi és nem vagyok én sem " a gazdi”

Néhány hónap után már az vagyok, de nagyon sokat tettem ezért!

2. Amikor elkezdünk sétálni, kellő hosszúságú pórázzal indulunk útnak és a "behívást", már akkor elkezdjük tanulni!  Póráz távolságon engedem szimatolni, de időnként magam mellé hívom, hiszen nem engedem a kicsi kutyát senki "szájába" se emberébe, se kutyáéba! Minimum  5-10 perc pórázon, amikor a kutya igényei szerint haladok! Az első behívás lágy hangú, kedveskedő biztatás sokszor leguggolva, hogy az arcom is lássa, ne csak a cipőm és a térdem! 

A technika pórázon, nem bonyolult, régebben így fogalmaztam meg: "Ha hívásra a kutya vonakodna felénk jönni, a pórázkezelésével segítünk neki a helyes irány megtalálásában." (érezhető mozdulattal, picit erősebb húzással) Majd ha, elindul, felénk kedvesen biztatjuk, gyere, gyere, oké, jó! Érezze a kutya, hogy nagyon szeretnénk, ha odajönne egészen hozzánk. Amint hozzánk ér dicsérjük, okos +falat. Érintsük meg, tartsuk magunk mellett egy pillanatra (ha kell, a nyakörvét fogva ne engedjük tovább menni) majd engedjük tovább futás játszani, vagy mehetsz szóval. Értelemszerűen pórázon közlekedve, a mehetsz szó a feloldás, hogy már nem kell mellettem maradnia! 

Nem azért beszélek hozzá, hogy saját magam szórakoztassam, sem nem azért, mert azt gondolom, hogy utasítgatással muszáj nevelnem a kutyát.  Egyszerűen megtanítom egy idegen nyelvre, hogy a kutyabeszéd mellett az emberi beszédet is értse! Nem úgy érek célt, ha háttérrádióként működök és folyamatosan mondom, mondom, hol kedvesen, hol mérgesen, hol kiabálva. A HANGOM azért jelent valamit a kutyának, mert keveset beszélek hozzá, de ha megteszem, annak oka van. A kutya megtanulta, hogy az én hangomhoz sok-sok kellemes, jó élménye társul!  Az én hangom jelenti az ételt, az italt, a játékot, sétát, a kizárólagos figyelmet rá, azaz mindazt a tevékenységet, amit ő nagyon szeret, amitől jól érzi magát. Az én hangomhoz kapcsolódik a napi élet minden szabálya, és bizony a hangszíne időnként büntető, haragos, aminek súlya van!  A mérleg serpenyőjében a jó, a kellemes sokkal, de sokkal több, mint a kellemetlen. Szoros kötődést alakítok ki a kutyával, mert foglalkozom vele, tanítom, nevelem, sétálni viszem, ezzel biztosítom neki, hogy családi kutyaként, házőrzőként is kiegyensúlyozott "boldog" kutya lehessen. 

Az egészséges test és lélek eléréséhez a mozgás, a sport, a szellemi tevékenységek is hozzátartoznak! A kutyának az emberi világban való eligazodás "szellemi" azaz az idegrendszerére ható tevékenység. Határai és korlátai vannak, hogy egy kutya idegrendszere mennyire terhelhető, mint ahogyan az is, hogy mit, hogyan és milyen stabilan képes valamit megtanulni. Kölyökként fejleszthető, edzhető ez az idegrendszer , nem csak elviselni kell és lehet a "hozott anyagot". Az erős, stabil , jó idegrendszerű kutya, a környezet ingereire reagál, magabiztosan, elfogulatlanul viselkedik minden helyzetben. Szeret felfedezni, figyelmesen, érdeklődve szemlélődik és a tanultak alapján részt is vesz az eseményekben. Én azért tanítom, hogy a közös sétáink örömet adó tevékenységek legyenek, ne csak a stressz forrása! Sok évre előre gondolkozom, mert tudom, hogy kölyök, fiatal korban kell megalapoznom, hogy felnőtt és öregkorban is velem együttműködő, "fegyelmezett" (önuralomra is képes) kutyám legyen!

Lásd az eredményt! Dezsi lassan egy éves.

Amikor kiszállunk az autóból és sétára indulunk, Dezsi felméri a terepet. Az orra vezeti és ellenőrzi ki mindenki járt a mezőn, a legutóbbi sétánk óta. Ez a sok jelölés azt jelenti, hogy nemrég egy kutya járt előttünk, aki kan volt. Nincs okom rá, de mégis "behívom". Miért? Azért, mert a "behívást" is nyugodt körülmények között kell tanítani, akkor amikor nincs elvonó inger.  Mint bármit, a kutya akkor tudja ezt megtanulni, ha rendszeresen gyakorolunk. Nem csak akkor hívom, ha muszáj, de akkor is, ha látszólag semmi okom nincs rá. Így nem válok a kutya számára kiszámíthatóvá és a kutya is megtanulja, hogy hozzám jönni jó, az örömet, dögönyözést, jutalmat, játékot jelent. Hiszen, nyugodt vagyok, felhőtlenül és őszintén tudok örülni neki, mert nem "valami rossz" elkerülése miatt hívom be. Nincs sürgető kényszer, hogy "jaj, csak időben" megtudjam fogni! Pici korától gyakoroljuk, minden séta alkalmával, hiszen ritkán adódik ilyen helyzet, hogy üres a mező, és nincs semmi elvonó inger. A városban kevés lehetőség adódik ilyen alkalomra, nekünk is utazni kell ehhez. Hat km-t autózunk a nyugalomért.