Siroccó Cintarella videók

Siroccó Cintarella tulajdonos: Krausz Győző, Siroccó ” C” alom 2010. 01. 11. apa: Sirocco Úzó Kiállítás: kítűnő 2 , tenyész szemle: alkalmas Egészségügyi szűrés: HD – ED- anya: Odette von Hause Fritz előző tulajdonos Vida Zoltán felnevelésében, felkészítésével- tenyésztésre alkalmas, egészségügyi szűrés:HD +/- https://siroccorottweiler.hu/sirocco-c-alom/ Cinta eredményei: HD+/- ED- 2011. 04.09. tenyészthető MRK Dunakeszi

Siroccó Dante, Carlos videók

Fajtaismertető film készült az EBUGATTA stáb forgatásában. Felkérésre igent mondtunk és két testvér kutyával mentünk. Viktor fiam, Carlossal, én Liluval. Filmforgatáson Lilu és Carlos 

Carlos kölyökként 

Carlos fiatal felnőttként 

A labda a motivációs tárgy, a kutya zsákmányszerző ösztönét hívja elő. Motiváljuk, pozícióba hozzuk, jutalmazzuk vele. Ezen keresztül tanulja meg a vezényszavakat. "Ül" "Fekszik" "Láb'hoz"

Határozott lépések, a testtartás és a lábhoz vezényszó, a póráz kezelése, ami irányítja a kutyát. Megtanulta, ha így vezetjük felfrissül a tudása, de persze a korának megfelelő tempóval!

Szukával jól elvan, ha összeismerkednek.

Apport vezényszava , Hozd, fogd, ereszd

Siroccó Dante Carlos tulajdonos Krausz Viktor eredményei HD +/-, tenyészthető BH Siroccó “D” alom született 2010. április 19. apa: Sirocco Úzó Kiállítás: kitűnő 2 , tenyész szemle: alkalmas Egészségügyi szűrés: HD – ED- anya: anya: Ina von Tegler Fliess ADRK 113211 Rott /402/H/09 Első felvezetésben : tenyésztésre alkalmas. Egészségügyi szűrés: HD – > 3 évesen vettük. Felkészítettük tenyész szemlére.Testvérek: Dante-Carlos , Dylen, Delma-Doris , Daliba-Dali, Diána-Dia, Debóra-Penne, Dilahla-Lilu 

https://siroccorottweiler.hu/sirocco-d-alom-2010/

Dezsi őrző-védő tréning

A hétköznapokban erre semmi szükség, tilos mindenfajta agresszió. Nem szeretném, ha agresszív lenne! Érvelnek sokan, ezért elkerülik az őrző-védő munkát. A jól, szakszerűen felépített őrző-védő tréningektől a kutya nem lesz agresszívebb. Picit élesebb, figyelmesebb lehet az idegenek felé, mert a munka során megtanulja, hogy nem minden ember "jó" ember, nem csak barátsággal közeledhet felé. 

Pont azzal kerülhetjük el a nem szeretném, váratlan, kellemetlen eseményeket, ha megtanuljuk kezelni a kutyát harci helyzetekben is. Az ilyen trénig, fizikailag sem könnyű, de fejben is ott kell lenni. Mi zajlik tulajdonképpen? Imitált küzdelem, ellenőrzött körülmények között. A fő hangsúly a zsákmányszerző ösztönön van, nem az ember elleni harcra tanítjuk a kutyát! 

Formagyakorlatok, IPO vizsgarend alapján. Ma ugyan ezt IGP mozaikszóval jelölik. Nagyon régen, a vizsgarend születésekor, a szolgálati kutyák éles munkáját modellezték, ültették át egy vizsgaszabályzatba, amit ha letett a kutya, a jó képességeit, a feladatra való alkalmasságát lehetett bizonyítani. Ez a vizsga szabályzat három ágazatban mérte a kutyák teljesítményét. A B C-azaz nyomkövetés, engedelmes, őrző-védő. Majd ebből alakult ki a vizsga és verseny sport. Dezsinek két éves koráig, azaz a felvétel időpontjában ez az 5. őrző-védő tréningje! 

Dezsi kúszik

Miért csak a legelső kúszás "hibátlan" ? Vajon mit teszek én?  Tesztelem, hogy jutalmazás nélkül, hányszor csinál meg egy gyakorlatot? Nem, dehogy! Tudom, hogy csak egyszer, de miként mutatnék be egy hibás elképzelést?

Tudja, de mégsem csinálja - szokták mondani a kutyások egy-egy nem jól sikerült gyakorlat után.  Akkor jön a válasz tőlem: még nem tudja, csak megértette a feladatot. Szóval: A gyakorlat az lenne, hogy kúszik vezényszóra menjen át szék alatt, azonnal és egy lendületből! Miért is tenné? 

Mi motiválná, mi késztetné arra, hogy ezt megtegye? Semmi oka nincs rá, meg egyébként is kényelmetlen egy nagy kutyának átbújni ilyen kis helyen. Mégis megteszi, ha "kérem." Kell valami, ami kedves neki, amit szeretne megszerezni! Minden ilyen eszköz, tárgy segítség lehet a tanításhoz. Most a labda ez tárgy.(motiválás-motivációs tárggyal) 

Miért csak egyszer lesz hibátlan a végrehajtás? Azért, mert a kutya nem robot és lehet önálló elképzelése a tárgy megszerzésére. Itt még csak megértette a feladatot, de nem "tudja" mit kell tennie! Tudni akkor fogja, ha sokat gyakorolunk és kondicionáljuk (kialakítjuk a feltételes reflexet) az adott szóhoz "kúszik". Akkor majd elég mutatni és mondani a vezényszót és noszogatás nélkül is kúszni fog. Na, majd akkor elég lesz ritkán, a gyakorlatsor legvégén jutalmazni, akkor többször is végrehajtja hibátlanul a feladatot. Addig minden pici részfeladatra is jutalmazni kell. 

Így lesz egy motivációs tárgy - a jutalom, amikor a kúszás után meg is kapja, azonnal, késlekedés nélkül! Addig hiába tartom az orra előtt, kúszik, kúszik szót mondogatva! 

Dezsi mindig megmutatja, hogy hol hibázom. Nem hagy ott, nem áll ellen látványosan, de önálló megoldásai vannak a labda megszerzésére! Megkerüli a széket - kényelmesebb és gyorsabb - a saját szemszögéből egyszerűbb megoldás. Az okos rottweilernek van önálló megoldása, nehéz feladat végrehajtó robotot csinálni belőle. Ezért nehezebb feladat kiképezni őket, nem azért, mert ellenállnának, vagy nem lennének képesek bármit megtanulni. A buták nem gondolkoznak, csak teszik, amit mondanak nekik ! 

Ez a fajta dolgos, bár nem engedi, hogy a legjobb kutyavezetőnek képzeljük magunkat. Ha meg is tanul valamit, megőrzi büszkeségét és ritkán viselkedik szolgai módon. Inkább egy jó társ szerepét tölti be! 

Idézem -Joan Blackmoore -szavait.  Ugye így van? 

Nagy melegben nem dolgozik

Nagy melegben a rottweilernek nincs  kedve dolgozni ?!  Igaz. Motiváció nélkül, elég nyögvenyelősen sikerül. De miért ne lehetne motiválni? Lásd a videón a különbséget! Motiváció nélkül és motivációval-Lilu.

Én sem szeretek nagy melegben kiképezni. Sokkal motiváltabb vagyok egy kellemes időjárásban. Szeptember.

Miért, csak a legelső kúszás hibátlan? A kulcs az ember, aki irányítja a kutyát! Nézzük, itt mit teszek én? Vajon tesztelem, hogy jutalmazás nélkül, hányszor csinál meg egy gyakorlatot Dezsi? Nem, dehogy! Én tudom, hogy csak egyszer, de miként mutatnék be egy hibás elképzelést? Tudja, de mégsem csinálja - szokták mondani kezdő kutyások egy-egy nem jól sikerült gyakorlat után. Akkor jön a válasz tőlem, még nem tudja! Első körben csak megértette a feladatot, ezért ismétli. Ez a mondat kételkedést vált ki, győzködni kell mindenkit. Gyakorlatban egyszerű a bizonyítás, de itt írásban nem, így videó felvételen mutatom. 

Ugyan nem szeretek hibákat gyakorolni, de muszáj, másként hogyan érvelnék? 

Sokan hiszik, hogy egy jól teljesítő kutya véletlenszerű, ő az a rendes szófogadó eb, a bezzeg kutya, mindenki álma! Tévedés. Csak a céltudatos foglalkozástól lesz a kutya szófogadó. Nem jellemhiba, ha valamit nem hajt végre, nem lusta és nem makacs, hanem kézzel fogható oka van. Nem tanítottuk vagy rosszul tanítottuk! Szóval térjünk vissza a kúszáshoz: - A gyakorlat az lenne, hogy kúszik. Egy lendületből vezényszóra menjen át szék alatt. Elsőre meg teszi és én ennek úgy megörülök, hogy ismételtetem és ismételtetem. Majd egyre több hiba látszik! 

Gondolkozzunk a kutya fejével! 

Mi motiválná, mi késztetné arra, hogy átbújjon a szék alatt? Semmi oka nincs rá, meg egyébként is kényelmetlen egy nagy kutyának átbújni ilyen kis helyen. Mégis megtette a kedvemért, mert kértem. Azaz érdekelté tettem és úgy irányítottam, hogy bújjon át a szék alatt. Ez a motiváció egy szóval kifejezve. 

Ehhez kellett valami, ami kedves neki, amit szeretne megszerezni! 

Nem csak étel, jutalomfalat lehet ez a csábító dolog, de egy tárgy is. Most a labda ez a tárgy. Minden ilyen eszköz, tárgy segítség lehet a tanításhoz. Ezt nevezzük motivációs tárgynak és ezzel motiváljuk a kutyát. 

Szóval miért csak egyszer lett hibátlan a végrehajtás? 

Azért, mert elmaradt a jutalmazás! Nem vettem figyelembe, hogy a kutya, nem robot és lehet önálló elképzelése a tárgy megszerzésére. Elsőre még csak megértette a feladatot, de nem tudja mit kell tennie! Tudni akkor fogja, ha sokat gyakorolunk és kondicionáljuk (kialakítjuk a feltételes reflexet) az adott szóhoz, hogy "kúszik". Akkor majd elég mutatni és mondani a vezényszót és noszogatás nélkül is kúszni fog. Na, akkor, ráér a gyakorlatsor legvégén jutalmazni! Addigra eljutunk a kiképzésben oda, hogy egy viselkedés láncot jutalmazunk! Egy vezényszóra végrehajtja hibátlanul a feladatot, ami tulajdonképpen több pici részegységből áll. 

Amig eljutunk erre a szintre, minden pici részfeladatra jutalmazni kell. Addig hiába tartom az orra előtt a labdát, kúszik, szót mondogatva! 

Dezsi mindig megmutatta, hogy hol hibázom. Nem hagy ott, nem áll ellen látványosan, de önálló megoldásai vannak a labda megszerzésére! Megkerüli a széket - kényelmesebb és gyorsabb - a saját szemszögéből egyszerűbb megoldás. Az okos rottweilernek van önálló gondolata, nehéz feladat végrehajtó robotot csinálni belőle. Ezért nehezebb feladat kiképezni őket, nem azért, mert ellenállnának, vagy nem lennének képesek bármit megtanulni. A buták nem gondolkoznak, csak teszik, amit mondanak nekik. 

Ez a fajta dolgos, bár nem engedi, hogy a legjobb kutyavezetőnek képzeljük magunkat. Ha meg is tanul valamit, megőrzi büszkeségét és ritkán viselkedik szolgai módon. Inkább egy jó társ szerepét tölti be!-idézet-Joan Blackmoore-tól

Ugye, hogy igaz?😃

Mira-Dezsi " harc "

Roppant könnyű félreérteni a kutyák viselkedését, ha rosszul értékelsz egy szituációt. Mindig csak egy pillanatnyi helyzetre reagálsz, figyelmen kívül hagyod vagy  nem tudod a pontos előzményeket, nem ismered  igazán a történetben szereplő kutyákat, vagy csak látsz valamit akkor és ott,  amiről gondolsz valamit!

Kapsz tanácsot is, mit kell tenni az adott szituációban, de olyantól aki hasonlóan rutintalan, mint te, vagy csak egy kicsit gyakorlottabb. Így nehéz dolgod lesz, ha a tanács szerint akarsz eljárni a későbbiekben, mert a trükkök, tippek nem oldják meg a gondodat, nem tudsz jól dönteni, mert nem ismered fel az alap szituációt, hiszen továbbra se lesz fogalmad arról előre, mi fog történni! Mindig meglepetésként ér az "agresszió" és  ugyan úgy, akkor és ott is úgy  fogsz reagálni, a  megtörtént esemény után! 

  

Kezdetben mindenki úgy képzeli , hogy büntetéssel, vagy megelőző neveléssel , le lehet nevelni a kutyát az agresszív viselkedésről! Elég mindig rászólni, tiltani az ilyen viselkedést, aztán a kutya soha többé nem lesz agresszív, hiszen tudni fogja, hogy azt nem szabad. Hát nem!  Mindig lehet egy pont amikor a kutyánál szakad a cérna, olyan sorozatos ingerek érik ami ösztönös reakciókat váltanak ki belőle . Hogyan lehetne kiszámítani, hogy mi lesz az a pont amikor az egyik kutya, vagy a másik, minden tanult viselkedéssel ellentétben ösztönösen, kutyaként fog viselkedni? Többnyire sehogy, de azért ha jól ismered a kutyát, emberként felismered a szituációt előre - megelőzheted, ha szükséges beleavatkozhatsz - hogy elkerüld az agresszív viselkedést!

Nézd a videót, a végén a csúnya "harc", pedig minden jól kezdődik, semmi nem utal a végső összecsapásra.Vajon miért lett haragos Dezsi? Dezsi azért lett nagyon haragos, mert Mira fájdalmat okozott neki, megfogta a lábát? Igen is meg nem is! A heves reakciónak az oka, valójában a dominancia kifejezés! Egy pici fájdalom nem indokolná ezt a fajta agressziót. Ezt megelőző események vezettek idáig. Mirát be kellett állítani a sorba, mert már túl sokat képzelt magáról. Pedig a látszat az, hogy megadja magát, alárendelt pozícióban van, mert többnyire lent  a farka, lefekszik, játékra hívja Dezsit! 

Hát nem, ennél több történt. Bizony sok-sok egyéb dolog történik, ami a látszólag komoly verekedéshez  összetűzéshez vezetett! Az események összeadódtak és az váltotta ki ami történt. 

Hiba lett volna a végén beleavatkozni és szidni vagy korholni a kutyákat. Nem is tettük, bár Csaba ösztönösen kapcsolta ki a videót, hogy segít, szétválasztja a kutyákat, de én megállítottam. Hagyd, majd ők lerendezik, nem lesz baj! Nem is volt. A zajos összecsapás után is békésen elvoltak egymással.

A valós esemény. Mira közvetlen tüzelés után volt,  a szaga erősen ingerelte Dezsit, aki nyomult is rendesen. Az látszik végig, hogy dominálna Mira felett,  és az ösztönei a párzás felé terelik. Mira pont más akar, hiszen már lezajlott nála a tüzelés. Csillapító, nyugtató jelzéseket ad, néha ő is kifejezi a dominanciáját Dezsi felé, meg alá is rendeli magát. A behúzott farkával jelzi, hogy már nem kész a párzásra, időnként vissza is csípett, amikor Dezsi túlzottan erőszakos volt vele.  Dezsi ezt nem vette zokon, leállt majd kezdte elölről. 2. videó: Innen indult a találkozás, ami aznap a második volt. 

Az első békésen, összetűzés nélkül lezajlott. Azt kérdezhetnéd, hogy az elsővideóban  látható dominancia kifejezés miért nem az első találkozáskor történt? Az ok egyszerű. Volt rangsor beállítás csak az emberek zöme nem figyel rá, mert azt normál viselkedésnek tartja. A kutyák minden találkozáskor felállítanak egy rangsort. Pont ezért vannak a testjelek, a domináns póz és az egyéb pózok. Akkor van meg a kutyák által felállított rangsor, ha befejezik az ismerkedést és ők maguk úgy döntenek, hogy azon a területen közösen is jól el vannak. Az emberek 90%-a úgy képzeli, hogy az azonnal lezajlik és az egyszer és mindenkorra érvényes lesz. Nem így van. Sok összetevős a dolog és szituáció függő, hogy a nézeteltérést, hogyan rendezik le a kutyák. Fontos megjegyezni, hogy a dominancia, mint jellemtulajdonság és a dominancia kimutatás nem egy és ugyan az.   
Amikor a kutyák rendszeresen találkoznak, mindig ugyan azok és ugyan azon a helyen kialakul egy állandó rangsor, de bármi felboríthatja, bármikor, ha elég erős az inger egy rangsorvitához. Ilyen egy tüzelő szuka pl. vagy egy nagyon áhított tárgy, étel. Egy családba tartozó, együtt élő kutyák között is állandó a rangsor, de ott is időnként villongások, rangsorviták lehetnek. Szóval vissza a történethez. Ezért, hagytam én is, hogy Dezsi és Mira lerendezze egymás között a nézeteltérést. A rangsorvitát mert tudtam, hogy csak akkor lesz nyugalom a továbbiakban. Ezért állítottam le Csabát, aki első komoly hörgésre kapcsolta ki a gépet és ment volna rendezkedni, beleavatkozni a két kutya dolgába.Tudtam, hogy semmi baj nem lesz, mert ellentétes nemű kutyák között ez a rangsor vita vértelen. Csak a hangja nagyon csúnya és a látvány nem megnyugtató.  Sok ilyent láttam, így én higgadt tudok maradni, nem leszek ideges az eseményektől, nem lesznek rémképeim, hogy úristen megöli. Azt is tudom, hogy Dezsit az anyja, nagynénje jól neveli, ezekben a szituációkban miként viselkednek. Minden idegesség nélkül helyre teszik Dezsi dominancia törekvését.

Egy ilyen nézeteltérés, mint ami kialakult Dezsi és Mira között, azonos nemű és egyformán erős fizikai és jellemben is egyforma szinten levő kutyák között ( pl. egy kan testvérrel) akár véres harccá is alakulhatott volna. Hiszen ott nem biztos, hogy a másik kutya küzdelem nélkül alárendeli magát! Azt már  nehéz lenne higgadtan végignézni. Főleg úgy hogy lepereg a szemed előtt  milyen súlyos sérülések lehetnek és szegény kutyának fájni fog. Olyant is láttam, nem egyet. Nem csak láttam, de bele is kellett avatkoznom ilyen harcba, ami lehetetlen, szinte megoldhatatlan feladatnak látszott, főleg egyedül!

Két kutyához, két ember kell, de úgy hogy mindkettő a helyzet magaslatán van és higgadtan cselekszik. Ez többnyire nem adott idegen, ismeretlen kutyákkal és kutya gazdikkal, így jobb elkerülni az ilyen szituációt. Ezért kell megtanulni a kutyák testjeleit, kommunikációjukat, megtanulni helyesen értelmezni az eseményeket, figyelni, figyelni, megelőzni! A találkozások legelején ott vannak az intő jelek! Nem kell megvárni amíg "váratlanul " csata alakul ki!  

Én ezért nem vagyok híve, az azonos nemű, serdülő, felnőtt, érett kutyák összeeresztésének, hiszen kevés olyan karizmatikus személyiség jegyű ember van, aki képes kezelni a helyzetet, és vezetőként irányítani tud egy falkányi kutyát Főleg, erős karakterű, domináns egyedekkel kiegészült csapatot. A rottweiler ilyen értelemben, nem falkakutya, hiszen kísérő, őrző-védő kutyaként, az ember segítőjeként állt helyt, szolgálati, munkakutyaként a kezdetektől.Tenyésztése során kiemelt figyelemmel voltak a dominanciára, harcban lelt örömre, küzdelemre,  kitartásra, határozott őrző-védő munkára szelektálták. 
Ma már ez olyan erősen nincs jelen, mert a korai szocializáció hatása látszik, a városi, családi kutya jelleg erősebb lett, de azért az ősi tulajdonságok ott lapulnak, egy jó rottweilerben. Egy életen át tartó rettegés helyett, egyszerűbb megismerni, megtanulni a helyzetek jó kezelését. Fontos! A korai és kölyök kori szocializációt nem elhanyagolni, a kutya nevelését, kiképzését, alap szinten elsajátítani és gyakorolni, alkalmazni! Utolsó videó-Az első találkozás. Alom testvérek és nyolc hónap után először találkoznak. Békés, nincs villongás, mert van tér, haladunk és a kutyák a maguk módján oldhatják meg a helyzetet. 

Verd le, tartsd szigorúan, használj szögest .....

Jaj, ne! Miért hangsúlyozom állandóan, hogy a kutya nevelésénél, alapkiképzésénél az azonnali kényszert és kényszerítő eszközöket ellenzem? Hiszen bevált, sikerrel alkalmazzák a szolgálati kutyáknál, sőt profi kiképzők, versenyzőknek is kedvelt eszköze! Hát igen, egy eszköz segítségünkre lehet és bátran lehet is használni, de csak akkor, ha pontosan ismerjük a hatását, pontosan tudjuk, hogy a kiképzés, mely szakaszában, miért és hogyan lehet segítségünkre, melyik kutyára "való" és melyikre nem való!

Amikor kényelem szeretetből, vagy a buta, lusta ember abban látja az egyedüli megoldást, az kiveri a biztosítékot. Nem azért, mert sajnálom szegény kutyát, hogy fáj neki, meg nem is azért, mert az megtöri, de sokkal inkább azért, mert a kemény, határozott, domináns kutyát az agresszió, a fájdalom, nem jobb munkára, de ellenállásra, végső esetben agresszióra készteti. Na, ekkor szokták a hősök összecsinálni magukat, de akkor már késő gondolkozni, mert el is veszítették a kutya bizalmát!

Sokan jártak így a rottweilerrel régebben, ezért tartja még magát az a nézet, hogy a rottweilerrel kemény kézzel kell bánni és mindenféleképpen határozott vezetőt kíván. A hazai szolgálati munkában, tömegesen azért nem vált be a fajta, mert a gyors talpalón megszerzett kiképzői tapasztalat kevés volt a kormányzásához. Eszes, erős kutyák, akik a gazdáért tűzbe mentek, de látványosan ellen álltak egy idegennek! Csak tekintélyelvű, kényszeren alapuló kiképzés, kézből, kézbe adás és a kennel tartás rongálta a jellemét még a legjobbaknak is!

Mára ráadásul a legendás keménység is odaveszett. Más fajtánál nem is volt ennyire jellemző a rottweilernél megtapasztalható keménység. Ma a rottweilernél is ritka kincs lett, így végképp el kell felejteni a durva kényszerítéseket. Civil területen, családi kutyaként tartva, vagy vizsgára, sportra, versenyre felkészíteni sem kell már a szöges, sőt kifejezetten tilos a nyilvános használata! Amikor a kutyát fájdalom ingerrel bele kényszerítjük valamibe, az nem tanulás az idomítás. Hatása látványos, egyszerűen végrehajtható, csak erő és erőszakosság kell hozzá a kényszerítő eszköz mellett. Ma inkább az emberhez való kötődést, a kutya tanítását helyezzük előtérbe, egészen kölyökkortól. Az instrumentális kondicionálás, pozitív megerősítés, mint kiképzési technika sokkal biztosabb eredményt ad, bár kezdetben lassúnak, kevésbé eredményesnek tűnik. Gondolkodó ember, okos, együttműködő kutya, vidám, örömteli órák és napok a hétköznapokban, de akár magasabb célokat is kitűzve!

Én hamarabb kezdtem el gondolkozni, mert kicsi és gyenge voltam világ életemben, de erős, nagy domináns rottweilerek vettek körül. A fizikai erőmmel semmire nem mentem volna, de a köztünk lévő bizalom, erős kötődés révén szuper módon működtek családi kutyaként. Utána a kiképzéshez már csak egy "kicsit" kellett tanulni nekem, hogy ott is kiderüljön van jobb út a szadizmusnál. Ebben az etológia volt segítségemre, a természetfilmek, a szakirodalom és a valóban profi szakemberek előadásai, tanfolyamai. Ehhez jött a gyakorlati tapasztalat a tenyésztés révén. A számítógép, az internet további lehetőség a tanulásra, gondolkozásra. Onnan már csak egy ugrás megfogalmazni, közzétenni. 

Filmforgatáson Lilu és Carlos

A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei. Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről. Segítenénk–e? Rövid gondolkozás után igent mondtunk. Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futást, játékot produkáltak a kameraman kérésére.  Majd pózolás, helyben maradás.

Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás. Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda. Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről. Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! A mai napig a tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban. Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van. A kamera meg forgott, csak forgott. Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk. Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt. Pici pihenés és jött a szöveges rész. Márti kérdezett és mi válaszoltunk. Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk.

Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket. Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz. Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült.

Lilu apport hibákkal

A fogd, hozd, tartod vezényszavakat tanítom pici kortól, a "labdás" apport játékoknál, így azt már ismerte Lilu, amikor a szabályos apport gyakorlatot elkezdtem tanítani. Először sík talajon, aztán akadályon át. Nem használtam kényszert, még nyakörv sem volt rajta a gyakorlásokkor.

Klikker, apportfa és elhatározás voltak a kellékeim. Ezeket a módszereket kombináltam, próbálgattam, amit már blog formában közzé tettem itt. -klikk  a mondatra! Az IPO vizsgarend szerinti apport gyakorlatok  leírásában ott a tanítási cél. Nagyon precíz formai végrehajtást követel meg. 

Az ember hajlamos a kiképzés kezdetén már elvárni a kutyától, hogy úgy hajtsa végre, hiszen az iskolán, a bemutató videókon már a kész munka látható és az embernek az az a képzete támad, hogy a kutya ezt magától is így tudja. Pedig nem! Bizony hamar elkedvetlenedik az ember, ha nem sikerül elsőre, vagy a kezdeti sikerek után, visszaesést tapasztal. Kényelmesen azt gondolja, hogy ez neki úgyse fog menni. Lemondóan legyint, sikerül, ahogy sikerül. Amikor nem sikerül, ki is jelenti, hogy az ő kutyája nem is apportos, nem szereti az apportfát. 

Mi rottweileres gazdik, hamar mentséget találunk szeretett kutyánk hiányosságaira, mert ezer másik szerethető tulajdonsága van. Így, ha magától nem tanulja meg a kutya, ritkán kényszerítjük. Itt nem a fizikai kényszerre gondolok elsősorban, de a kitartó gyakorlásra, az elhatározásra, hogy valóban megtanítjuk az apport gyakorlatokat! 

Fizikailag sem egyszerű kényszeríteni egy nagy, erős, dominanciára hajlamos rottweilert, ezért én sem így próbálkoztam, annak idején Úzóval sem, így Lilunál sem volt gondom a helyes arány megtalálásával. Mert kényszer nélkül nem megy, DE A KÉNYSZER NEM EGYENLŐ AZ ERŐSZAKKAL! Időnként próbára tette a türelmemet, amikor nem volt kedve az apporthoz. Mivel nem volt fontos határidőre, meg mindenáron elkészülni, volt idő a kísérletezésre. A közös tevékenységért gyakorolni, a magunk örömére. Amikor nagyon nem ment, abbahagytuk és másnap folytattuk. 

Ennek az írásnak az apropóját az alábbi videó adja. 

Azt éljük meg, azt hisszük a kutya sumákol, direkt nem dolgozik! Tényleg? Nem volt kedve? Bosszantani akart? Nem, nem! Szépen sorban leírom  milyen hibákat követtünk el! Nézd a videót! Nem kezdődik rosszul, lelkes, motivált Lilu. Alapállás, ül, koncentrál és nem ugrik ki, megvárja míg kidobom a fát. Akadály ugrik, - éééés - nem leli meg az apportfát! Megkeresi, visszaugrik, hozza az akadályon át, előttem ül, tartja. Játszadozik vele, köpné ki. Ez hiba, ezért igyekszem korrigálni. 

Javítsunk, ismételjünk, gondolom én. Csakhogy Lilu ezt másként gondolta. Az eleje még jó, de vissza nem ugorja az akadályt. Ismétlés. Akkor sem ugorja! Bizony valahogyan rá kell venni, hogy jól megcsinálja! Sokak szerint kézenfekvő lenne, nyakörvvel, szögessel megrángatni, hogy megtanulja ki az úr a háznál - én csak azt kérdezem, de minek is? Helyette marad a rávezetéses módszer.

Igyekszem nyugodt maradni, de azért a hangom elárulja, hogy nem vagyok elégedett. Újból próbálkozom, hiszen rosszul nem fejezhetjük be!

Biztató kezdés, de Lilu mást szeretne csinálni! Bökdös és szelíden kényszerít, teljesen olyan mintha elfelejtette volna, mi is a feladat. Pedig nem, csak szeretettel csinál hülyét belőlem. Addigra már én is rájöttem mit hibáztam.  A zsebembe tettem a teniszlabdát és Lilu úgy döntött, hogy ő már szívesebben játszana! A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon - megoldást választottam. Másik feladatra váltottunk, a rész siker után, és egy jól sikerült feladat végrehajtását, megjutalmaztam a labdával. 

Miért így és nem másként? 

Azért, mert pontosan tudom, hogy a pozitív megerősítés, klikker tréning elve, metodikája alapján nem történt más, mint Lilu felkínált nekem másik tevékenységet a jutalom reményében! Ezt én nem fogadhattam el, de durván büntetni sem akartam, hiszen ő nem emberi ésszel gondolkozik ezért nem tervszerűen hibázik! Nem engem akar bosszantani! Egyszerűen, még nem egyértelmű számára, mi az amit tennie kell! Még nincs kiképezve olyan szinten, hogy bárhol, bármikor, ismételje a tevékenységet gondolkozás nélkül egy vezényszóra. Az okos kutya, gondolkozik, de nem emberi ésszel és amit így kigondol, azt nem a mi bosszantásunkra teszi!

Tapasztalat. 

A klikkert, a labdát, az egyéb segédeszközöket el kell hagyni egy idő után és így is meg kell követelni a tanultakat! Akkor már valóban szóra dolgozik a kutya! Akkor sem  hibátlanul, mert a precíz, vizsgarend szerinti feladat végrehajtáshoz, sokat, nagyon sokat kell gyakorolni. Ehhez vannak trükkök, tippek, eszközök, amit a profik, a versenyzők bevetnek. Lehet tanulni tőlük, de görcsölni nem érdemes.

Többször kísérletet tettem, hogy videó készüljön, de olyankor Lilu a hibák tárházát vonultatja fel. A visszanézett videók meg is mutatják a hiba okát, de azt nem a kutya követi el! A saját mozdulataim, amit én önkéntelenül teszek irányítják a kutyát. Nyilván videófelvétel készítése közben én is másként reagálok, hiszen, ha mindent a szokásos módon csinálok, kevés hiba csúszik be. Vagy csak a felvétel nélküli tréningeken, átnézek a hibák felett, hiszen nem fontos igazán a precizitás!? Szerintem is-is. A precíz, hibátlan, vizsgarend szerint értékelhető munkához, nem gyakoroltunk eleget. Ahhoz sokkal, de sokkal többet kellene gyűrni a dolgokat. 

Motiváció, labda, formagyakorlatok Dezsi

Dezsi feljött tegnap az emeletre és megmutattam neki Kende labdáját. Nagyon megörült neki, gyors és lendületes volt. Egészen izgalomba jött a labdáért. Akkor kigondoltam, jó eséllyel megtudom mutatni, milyen nehéz kezelni Dezsit, ha túl sok hibát követek el. Így lett egy videó, a hozzá tartozó magyarázattal Boglárkának. Majd lett a blogbejegyzés -Hibák-hibák, rossz tréning elképzelés-címmel 2014-ben. Most frissítettem 2020-ban. 

Egy módszer felületes másolása, ott rejti a hibák lehetőségét, mert a kutya reakciója más lesz, mint amit mi elképzelünk, így öröm helyett, bosszúság forrása a tréning. Szóval másnap reggel fényképezőgép elő, indult a bemutató készítése. Megvágtam, megszerkesztettem, hogy lásd az eseményeket. Le is írom, mit kell tudni, mi történik. Az egész kb. egy fél órás esemény volt. 

Dezsi nagyon magas ingerállapotba került a labdától, én meg ahelyett, hogy lecsillapítottam volna, tovább ingereltem, és még magasabb ingerállapotba került, nyugtalan, kapkodó lett, teljesen szétesett a figyelme. Rákerült a póráz, de az csak olaj volt a tűzre, és visszacsatolva sem volt jobb! A kényszer, a pofon se használt! A végén lecsillapítottam és nyugodt kezelhető lett. Miért volt az egyik és miért a másik viselkedése? Erre próbálok magyarázatot adni.  Vegyük sorba. 

Reggel van. Ilyenkor szokott játszani az anyjával és a nagynénjével felváltva. Aztán picit foglalkozom velük egyenként. Akkor Dezsit előre viszem, vagy hátul hagyom. Ez a kert közepe. Ezen a részen ritkán gyakorolunk, innen indulunk sétálni. Tehát neki ez a terület a séta izgalmát jelenti. Amikor előre engedtem, lelkesen száll be az autóba, "megyünk sétálni". Így indulunk el, hogy nyitva a csomagtartó, benne a box, amibe utazik. ( lásd a videót)

Ez öröm, ami izgatottságban  nyilvánul meg. Ezt én még fokoztam azzal, hogy elővettem elővettem a kincset, azt a labdát amivel még nem játszotta ki magát, újdonság varázsával hat rá. Nézd a videót! 

        

Megjelöltem számmal a klippeket, 5-6 perces események, amik óráknak tűnnek és nem könnyű nyugodtnak maradni. Az tuti, hogy nem én irányítom az eseményeket, hanem a kutya!
1. számmal jelölt klipp, első hiba, az elmaradt jutalom>>Nem adtam oda neki a labdát, de előbb feladat végrehajtásokat kértem tőle. Persze nem úgy hajtotta végre ahogyan "tudja", ahogyan mondtam neki, ezért nem jutalmaztam meg. Se a labdával, se szóval, se klikkerrel, se falattal. Csak ingereltem, mondtam csak mondtam, húzgáltam előtte, meg előle a labdát. Aztán egy kis idő múlva mégis megjutalmaztam a labdával. Akkor hol a hiba, hiszen végül volt jutalom?! Teheted fel a kérdést! Ott, hogy ez a kis idő,  emberi fejjel kicsi idő.

A kutyának amikor túl sok az inger, túl nagy a motiváció, akkor az izgatottsága nem tud lecsökkenni. Folyamatosan magas ösztönszinten van ami hátrány, mert ideges, kapkodó lesz, ezért nem koncentrál a feladatra. Az időben adott jutalom tudta volna lecsökkenteni az izgatottságát, de én nem ezt tettem, későn jutalmaztam. 
2 számmal jelölt klipp, második hiba, a kényszer >>Feltettem a pórázt, hogy na majd most korrigálom a pórázzal! Megrángatom, hogy lecsillapodjon! Rosszabb! Egyre nyugtalanabb! Ugrál föl kapkod a kezem és a labda után. Időnként leül, lefekszik, koncentrál, de mivel nem jutalmazom, nem oldom fel az izgatottságát, ideges. 
3 számmal jelölt klipp, még erősebb kényszer >> Visszacsatolom a pórázt, rángatom, próbálom fegyelmezni, ő meg próbál engem kényszeríteni, hogy csináljam már amit ő akar!
4. számmal jelölt klip>>Egyre rosszabb! Sehogy se akarom megérteni, hogy ő mit akar, ezért rágja a pórázt, vibrál, kapkod a kezem után, csipked (ilyen csipkedéssel szokta az anyja is, és a nagynénje is rendre tanítani). Olyan mintha direkt bosszantani akarna! De nem! 
Ő csak az ösztönei szerint működik, szeretné azt a labdát megkaparintani. Picit erőszakosabban nyúlt a kezem után, kapott pofont, de ettől nem lett nyugodtabb, hiába ült le és hittem azt, hogy na most már magába száll a büntetéstől és jó lesz .
5. számmal jelőlt klipp>>Nem lett jobb! Hiába mondogatom a nemet, hiába próbálom fegyelmezni, a már megtanult gyakorlatokat ismételtetni vele! Az ösztöncélját még nem érte el, nem kaparintotta meg a labdát! Én meg egyre idegesebb és mérgesebb vagyok! Elég ! Bezárom és abbahagyjuk! 
6. számmal jelölt klipp>> Megnyugszom. A Dezsi a boxban, ő is megnyugszik. A labdát elteszem. Se nem látja, se nem érzi a szagát. Leveszem a nyakörvet a pórázt! Hiszen itthon nem szoktunk még ezzel gyakorolni! Ezt csak sétához és a séta közbeni pici gyakorláshoz használom. Ilyen fiatal kutyánál, (10 hó) még minden apróságnak jelentősége van. Ő már sok mindent gyakorolt, de még nem kiképzett kutya! Még csak az alapokat gyűrjük. Mivel én tudom, hogy hol követtem el a sok-sok hibát, korrigálni is tudom, a balul sikerült gyakorlást. Azt is tudom, hogy semmilyen tréninget, gyakorlást nem fejezhetünk be kudarcélménnyel! Sem nekem, sem a kutyának nem tesz jót! Ezért. 

Lecsillapítom a kutyát! Elveszem a nagy ingert előle, elteszem a labdát! Elő a jutalom falat, hogy a labda helyett maradjon motiváció és legyen azonnali dicséret a jóra! 

Megcsináljuk a pózos gyakorlatokat. 

A tápot túl mohón nyelte és megakadt a torkán, (ezért nem szeretjük a száraz tápot jutalomfalatnak).Váltottam debrecenire és megismételtük a feladatokat. Simogatás, elégedett paskolás és mehetett játszani, azaz rövid idő után feloldottam a feladatvégrehajtás alól! Természetesen pici alaki, engedelmes feladatok gyakorlása után megkapta az áhított labdát és rohangálhatott vele! A labdát utána elcseréltem a reggelijére, aztán ment tovább a reggeli rutin.

Hogyan csinálhattam volna hiba nélkül? 
Az elején hagyni kellett volna, hogy futkározhasson a labda után, birtokolhassa egy kicsit! Azonnali gyakorlatozás helyett, picit dobálom neki, fut vele, csökkent volna az izgatottsága, alacsonyabb ingerállapotba került volna, de azért kellően motivált maradt volna a labdára. Minden jó részgyakorlatnál, meg kellett volna jutalmazni, dobni, vagy ejteni neki a labdát! Így fokozatosan nyújtva a várakozási időt, a koncentrálást, felépítve a teljes gyakorlatot, jutunk el oda, amit tanítani szeretnénk. 

Sokan követik el azt a hibát, hogy azt hiszik a kutya automata és gombnyomásra, szóra működik, azonnal készségesen gyakorlatozik. Nem így van. Amikor profin gyakorlatozó kutyát látsz, biztos lehetsz benne, hogy a gazdája, kiképzője, már sokat gyakorolt. Elsajátította kutyanevelés, kutyakiképzés mesterségét, tudja pontosan, mit miért csinál. Őt másolni hiba, mert nem az lesz az eredmény, mint amit szeretnénk! 

Dezsi fiatal kutya! 

Nem leverni, terrorizálni, büntetni kell! Nem rossz! Még nem tanulta meg a dolgokat, még sok gyakorlás kell ahhoz a felnőttkorig. Még ki kell képezni, hogy egy szóra is végre tudjon hajtani feladatokat, bárhol, bármikor az általam elképzelt, vagy a vizsgarend leírása szerinti módon! 

Még nem tanítottam meg!

A KONDICIONÁLÁS, a tanultak rögzítése, az új feladatok tanulása még hátra van! Nézd meg a videót figyelmesen! Még meg se lök igazán, csak mellém ül szorosan és kibillenek az egyensúlyomból! Vagy nézd ahogyan a fejem tetejéig ugrál! Hogyan győzhetném őt le fizikai erővel? Sehogy. Más módon kell elérnem amit akarok. Persze, ha akarok! Fel is adhatnám, haragudhatnék is rá, be is zárhatnám a kennelbe, sétálni se lenne kötelező vele. 
De ő egy nagyon kedves kutya, szeretem, sok örömet okoz. 

Megtanítom őt is, mint ahogyan a többieket! Miért? Azért, mert őt sem egy kerti kutyának akarom, de szeretném vinni mindenfelé, mint az anyját, nagynénjét, akik ugyan ezen az időszakon átestek és őket is meg kellett tanítani. Ma már jól működnek, a hétköznapi helyzetekben is. Megbízható családi és kísérő kutyák. Dezsivel is ez a cél. 

Ami sikerült is. 

Lilu apport , kezdeti lépések

Egy évesen, klikker tréning elkapással - azaz kivárjuk, míg produkálja a viselkedést a kutya és arra jutalmazunk. Elkapjuk a jó pillanatot és dicsérünk! Természetesen a klikker hangjához kondicionálva van már a kutya! Nincs még vezényszó ezt később kapcsoljuk hozzá.

A vezényszó nem hetek, nem hónapok múlva kapcsolódik hozzá, csak addig nincs amíg a kutya megérti a feladatot. Ez okos kutyánál egy-két alkalom csupán és máris jöhet a vezényszó. Amit nem mondogatunk folyamatosan, de az adott pillanatban az adott cselekvéshez kötjük. Fogd, tartod, hozd, ereszd. Természetesen rész gyakorlatként tanítva és ahhoz kötve a vezényszót. Majd, amikor a részek jól mennek, lehet egybe tenni és az alaki részre koncentrálva a kész gyakorlatot tanítani. Sík talajon, aztán akadályon, majd palánkon, ha vizsga felkészülés a cél.

Hosszú, türelmes gyakorlást kíván, de eredményre vezet ez is. Számomra  gyorsabb, egyszerűbb tanítási mód,  a" hagyományos"  és a klikker technika kombinálása. Amikor az "apport" tanítására helyezem a hangsúlyt, a labdát egy időre elfelejtem, azzal nem játszunk. Miért? Bizony a labda imádat felülír mindent, ha túlságosan rákattan arra a játékra.

Ha nem a leszoktatással vagy elfoglalva.

Sok feladatban helyt állhat a kutyád a hétköznapokban is.

Az utcán, a parkban, idegen kutyák társaságában "jól" viselkedni , mind tanulandó feladat. A kutyának alkalmat kell adni rá, hogy megtanulhassa! "Puding próbája az evés "-bizony rendszeres sétát, irányítást, korrigálást, gyakorlást jelent! Télen, nyáron, hóban , fagyban., napsütésben:)

Azért ezzel a lépcsővel mojoltunk egy kicsit

 

 és igen, idegen kutyákat is beengedünk A területünkre, ha az tud viselkedni. 

A rottweilerek is tolerálják az idegen kutyákat, de az irányító szerep az övék és" elvárják", hogy ezt senki ne kérdőjelezze meg.

Akadály , kereső játék Lilu

Egy sétának se kell unalmasnak lennie, mindig lehet benne tanulandó feladat, vagy az engedelmes gyakorlatok tanulása. Minden séta alkalmával kitalálunk valami játékot, plusz feladatot. A lentebb található videón, azt látod, amikor próbálom megismételtetni Lilu spontán akcióját, amikor kíváncsiságból végigszaladt a farönkön. Persze, ahogy megálltam, ő is megállt és a kezemben lévő telefont szimatolta, meg engem bökdösött. Mindenhova máshova figyelt azután, egyáltalán nem a feladatra koncentrált. Később kiderült, hogy egy másik kutyás is sétált arra, csakhogy én azt nem láttam és nem is hallottam, Lilu viszont igen, azért kalandozott el a figyelme. 

     

           

A másik sétánál, váratlanul elment egy lovas kocsi az árok túlsó oldalán. Ugyan azzal a kocsival találkoztunk tavaly ősszel és Lilu ezerrel a kocsi után szaladt, amikor elengedtem. Nem szerettem volna, ha árkon bokron megint utána ered. A helyben maradás, az engedelmes gyakorlatok, lecsillapították az izgatottságát. Utána se kockáztattam, lekötöttem a figyelmét kereső játékkal. Ez a labda egyik kedvence, így nem volt nehéz a figyelmét ráirányítani. Egy keresésnél persze nem álltunk meg. Akkor, folytattuk a sétát, amikor a kis szimatolós játék, kitörölte a lovas kocsi keltette izgalmakat.

Lilu, előreküldés

Fórumon beszélgettünk a lányokkal, a téma az előre küldés tanítása volt. Több, módszer hangzott el ki hogyan tanítja. Én is ajánlottam egyet kipróbálásra. Mivel csak virtuálisan találkozunk, elküldtem a tanítási tipp leírását. Nem mindenki tudja elképzelni szöveg alapján, mit is kell tenni, ezért megígértem, másnap, ha süt a nap, valahogy felveszem videóra Liluval, hogyan is kell elképzelni.

Így tettem és leírtam a történetet.

Nem sütött a nap, de azért elmentünk sétálni és vittem a fényképezőgépet is. Mint látod egy ez árokpart, pici cserjés, gazos résszel az út egyik oldalán és az árokkal a másik oldalán. Szép hosszú egyenes, remek terep az előkerüléshez. Nem sétáltunk sokat és nem is labdáztunk ezért Lilu kevésbé összeszedett, de a lényeg így is látszani fog. Ez a festékes vödör ott volt az egyik bokorban, (fúj, szemetelők) így kölcsönvettem a gyakorláshoz. Itthon már gyakoroltuk az előre küldést, a vezényszót már ismeri. Az egyik variáció, hogy Lilu helyben marad, én kiviszem a labdát, leteszem. Azért nem a földre, mert akkor Lilu szimatolva keresgélné a teniszlabdát és itt az a cél, hogy gyorsan, célirányosan előre szaladjon! Ha van segítő, akkor egyszerűbb, mert ő addig fogja a kutyát, de az sem rossz, ha ki lehet kötni valahová. Ez itt túl bonyolult lett volna, na meg a másik módszert akartam felvenni. Azt, hogy szabadon követésből küldöm előre

Az ötlet innen van. <<kattints a cikkért

Mi nem készülünk versenyre, meg hármas szintű előre küldésre sem, ezért rövidítettem a távolságot. Inkább csak az előre vezényszó tanítására helyeztem a hangsúlyt. Vizsga szerinti készülésnél érdemes rendesen felépíteni és kondicionálni a gyakorlatot, pont, mint a világbajnok teszi! Én csak újra olvastam valamelyik nap a cikket, ajánlottam a módszert, aztán jött az ötlet, hogy kipróbálom.  Jól is sikerült a próba, de nem gyakoroltuk és csiszoltuk a dolgokat még e szerint a módszer szerint, ez csak a második alkalom, hogy próbálkozunk. Kombináltam, a terep adta lehetőségekhez igazodtam, módosítottam a leírtakhoz képest, na meg figyelembe vettem azt is, amit Lilu eddig megtanult. Emlékeztető a cikkből, miért is logikus módszer ez, az előre küldés tanításához.

"Az előre küldés tanítása is ősi farkas szokásokra épül a belgánál. Biológusok megfigyelték, hogy a falka visszatér azokra a helyekre, ahol már vaddal találkoztak. A feladat gyakorlása feltételezi, hogy a szabadon követés tökéletes, és a kutya minden helyzetben azonnal fekszik. Helyszín egy focipálya. Mario szabadon követéssel elindul egy kis lyukba ásott, de jól látható labda felé, ami kb. a fél pályánál van. A labdától két méterre megáll, karjelzést ad a kutyának a labda felé. Amint a kutya megtalálta a labdát, szól a klikker, és kezdődik a játék. Közben óvatosan egy másik labdát helyez a lyukba. Majd, amikor a gyakorlatot megismétlik, "véletlenül" újra lesz ott játékszer. A lyuktól való távolságot folyamatosan növeli, és az "előre" vezényszó csak akkor hangzik fel, ha a kutya már az egész pályát befutja. kb. további 40 gyakorlás után, jön csak az előre küldés pillanatában kiadott "előre" utasítás. "

Akkor lássuk a gyakorlást.

Az ismert, már megtanult módon kezdem. Lilu helyben marad. Kiviszem a labdát. Visszamegyek felültetem és karjelzéssel, előre vezényszóval indítom. Egyenes vagyok és állva maradok. Amikor Lilu a labdához ér, hozd, hogy visszaszaladjon hozzám, és ne kezdjen el játszadozni a labdával! Mindkét vezényszónál biztató, lelkesítő a hangom, nem szigorú parancsként hangzik, nem utasítás! Másodikra, egy kicsi fegyelmezés után megoldom, hogy kiteszem a labdát és Lilut szabadon követésben elvezetem. Amit nem látsz, de hallasz a videón, lábhoz, az a menetelés fordulatokkal. Majd mozgásból elhangzik az előre vezényszó, karjelzéssel, az eddig tanult módon. Itt is egyenesen állok és ott is maradok, nem szaladok és nem lépkedek a kutyával együtt. Amikor Lilu a labdához ér, hozd, vezényszó, hogy visszaszaladjon hozzám, és ne kezdjen el játszadozni a labdával! Mindkét vezényszónál biztató, lelkesítő a hangom, nem szigorú parancsként hangzik el egyik sem, nem utasítás!

Miért nem utasítgatom és parancsolgatok a kutyának?

Azért, hogy a kutya jókedvvel, vidáman, lendületesen menjen, az egész játéknak tűnjön neki. Pozitív megerősítés elve, ami = motiválom és jutalmazom a jóra! Hiszen az "előre" úgy rögződik benne, hogy "jaj, de jó, mehetek a labdáért", a hozd meg úgy, hogy "jaj, de jó játszunk tovább, ha visszaviszem"! Tanulunk, alapozunk, ez még nem verseny és vizsgaképzés! De ettől még nem kell egész másnak lenni, mint ahogyan a vizsga leírás kéri. Aki vizsgára készül annak fokozottan fontos, hogy ne tanítson hibákat, mert akkor sose jut el a kutyával a vizsgaszintre. Mindig javítani, újra tanítani kell a kutyát! A kutya azt tanulja meg amit tanítunk neki!

Nézd tovább!

Amikor néhányszor egyformán megcsináljuk ugyan ezt, egyszer csak variálok és nincs ott a labda a vödör tetején! Lilu nem tudja ezt, ugyan olyan lelkesen megy a labdáért! Viszont én hirtelen egy másik vezényszót adok! Fekszik! Ezt is ismeri és végre is hajtja azonnal! Viszont a második alkalommal már tudja, hogy nincs ott a labda és variál.

Mit rontottam el? Semmit, gondolhatnám, pedig igen!

Lelkesedésemben és a videóra koncentrálva, picit elfelejtkeztem a kutyáról, azt hittem már tudja a feladatot, ezért elfelejtettem jutalmazni, túl sokat akartam egyszerre! Sok volt a változás, az eddig tanultakhoz képest! A hibák mindig figyelmeztetnek! Picit lazítottunk, játszottunk a labdával, majd szimatolás, keresgélés. Közben megfordítottam az irányt

Lilunak ismert módszerrel előre, majd másodikra kombinálom a meneteléssel és abból az előre! Labda nélkül fektetéssel. Mint látod, nem sikerül első szóra. Itt már csökkent Lilu lelkesedése, túl sok volt neki a változás és a gyakorlatozás. Hiányzott a séta, a megszokott rend. Abba hagytuk a gyakorlást és sétálni mentünk. Ezért kell minden tréninget, gyakorlást, tanítást jól átgondolni, precízen felépíteni, hogy ne tanítsunk hibákat, amit aztán nem győzünk javítani. A kutya nem automata, hogy megnyomunk rajta egy gombot és kívánságunk szerint működik! Hosszú, céltudatos gyakorlások eredménye, minden, amit látsz a versenyekről, de egy sima vizsgáról készült videón is.

Két nap múlva ismét felvételt készítettem. Nem ugyan az a helyszín, ez az árok másik oldala, jóval messzebb. Hasonló a bemelegítés. Apporttal kezdtünk, utána az öv táskámat használtam az előre küldéshez. Lilu ismét zokon vette, hogy nem lelt rá a motivációs tárgyra(labda), nem ment tovább, de azért hátat fordított. Korrigáltam. Majd ismételtünk, de azt nem vettem már fel.

Befejezésnek álljon itt a gyakorlat, mi is a tanítási cél IPO 1-es szinten. IPO 3 szinten csak az előre küldés távolsága változik. " 7. Előre küldés fektetéssel 10 pont

a) vezényszó” előre küldéshez”, „fektetéshez” és „ültetéshez”

b) végrehajtás:

A Kutyavezető szabályos alapállásból indulva az őt szabadon követő kutyával a kijelölt irányban egyenesen elindulnak. 10-15 lépés megtétele után az előre vezényszó kiadásával, valamint ezzel egy időben karjának egyszeri előre lendítésével előre küldi a Kutyát-t, miközben ő állva marad. A Kutyának célra törően, egyenes vonalban és gyors tempóban legalább 30 lépésnyi távolságra, a mutatott irányba el kell távolodnia. A Teljesítménybíró utasítására a kutyavezető kiadja a feküdj vezényszót, mire a kutyának azonnal le kell feküdnie. A kutyavezető, addig tarthatja fent irányközlésként a karját, amíg a kutya le nem feküdt. A teljesítménybíró engedélyére a kutyavezető a kutyájához megy és belép jobb oldalára. Kb. 3 mp elteltével felülteti, melyre a kutyának szabályos ülő helyzetbe kell kerülnie.

c) értékelés: hibák a felvezetési szakaszban, a kutyával való együtt futás, túl lassú előre futás, erős kitérés oldalirányban, túl rövid távolság, vontatott, vagy túl hamar történő lefekvés, nyugtalan fekvés, kutyavezető közeledtekor idő előtti felállás, felülés súlyuknak megfelelően csökkentik a gyakorlat értékét. További segítség pl.: előre, vagy a feküdj vezényszavak elnyújtása szintén beleszámít az értékelésbe. Miután a kutya a kívánt távolságba ért, a fektetéshez alapvetően teljesítménybíró utasítása szükséges. Ha a kutya nem áll meg, 0 pontot kap a gyakorlatra. További első vezényszó a fektetéshez -1,5 pont További második vezényszó a fektetéshez -2,5 pont, Ha a kutya megáll, de nem fekszik le a további második vezényszóra -3,5 pont, Ha a kutya elhagyja a pályát, vagy visszamegy a kutyavezetőhöz, a gyakorlat értéke 0 pont. " Lásd! A tíz pontos gyakorlatból pontszámokat veszthetünk, minden hibával, de akár "hiányos" értékelést is kaphatunk. Írás közzétételének dátuma a blogban 2014. 04. 05. de 2011 év végi a történet. 

Apport, bemelegítésként. Nem a szokásos formában, kidobott apportfával kértem a behozatalt. Egy videón látott módszert próbáltam ki. 2020. Újra szerkesztett videóval teszem ide. 

 

Megjegyzés: 2019. január 1-től a vizsgaszabályzat változott, módosításra került. IPO mozaik szó helyett IGP mozaik szóval jelölik a vizsgát, de nem csak az elnevezés változott, több pontban változás van, a végrehajtás módjában. 

Séta mellett a kertben is is tanulunk, tréningezünk.

Séta helyett, minden előkészület nélkül.

Nincs mellény,

nincs pálya,

nincs bekapcsolás,

nincs jutalom falat,

nincs klikker, 

nincs labda,

Csak eszembe jutott, hogy azt is meg kellene mutatni, hogy a 10 hónapos Dezsihez képest  hol tart egy másik, felnőtt kutya, azaz Lilu, a vezényszavak ismeretében és a pozíciók végrehajtásában. Kimentem a kertbe, vittem a gépet. Szóra és jelre. Ül, fekszik, áll, lábhoz. Szemkontaktussal  és a nélkül,  a figyelem összpontosítás.

Az ül, és a fekszik pozíciót gyakoroltuk a legtöbbet, és mint látszik az sikerül is. Az áll pozíciót kevésbé, az nem megy vezényszóra, csak pici segítséggel megcsinálni. HIBA: Nem kap dicséretet, jutalmat, így "szétesik" a többször kapott utasításkor. Akkor is lelkesedik, de hibát hibára halmoz. Pontatlan, keresztbe ül, keresztbe fekszik, mást csinál, az elhangzott vezényszóra stb. stb. Ő így jelzi, hogy változtattam az eddig megszokott rutinomon. Korrigálnom kell, majd dicsérni! Akkor alábbhagy az izgatottsága és jobban koncentrál. 

HIBA: A videó végén az látható, hogy kipróbálok valamit. Szeretném, ha fekvésből felülne! Én tudom, hogy nem sikerül távolról felültetni, soha nem gyakoroltuk. A távolról fektetést gyakoroltuk már, de a fekvésből felülést még nem! Pont ezért nem is sikerül. Amikor emelt hangon próbáltam utasítani, bejött elém és úgy csinálta meg! Ez nem került a felvételre, mert a gép látószögéből kikerültünk. Nem tudja, nem érti, rá kell vezetni, hogy megértse, új dolgot kérek tőle. Adott a feladat, tanítsunk! Lássuk a hosszú pórázt! Segédeszköz, hogy egyszerűbb dolgom legyen, ha kikötöm, a póráz megakasztja, ha elém szeretne beülni! 

Ekkor a labda is előkerül! Motivációs tárgy és jutalom is lesz egyben. Eddig a nadrágkorcában volt elrejtve a hátamnál. Persze ezt Lilu is érezte, hogy valahol ott a labda, az orrát nem lehet becsapni, de nem látta, nem jutalmaztam vele, csak vágyakozott utána.  Ezért is volt szétesőbb, izgatottabb. Most, hogy látja a labdát figyelmes, koncentrál, fókuszál a labdára!  A motiváció működni fog!

Kikötöm. Fényképezőgép a kezemben.

Messzebb állok és a már megtanult feladatokkal kezdjük, bemelegítem a kutyát. Közelítek, a hátam mögül előkerült a labda. Lilu izgatottan, várakozva nézi. Közelebb érek, fel is ül, pedig csak annyit mondtam Lil, azt szerettem volna, ha rám figyel, nem a labdát fixirozza. hiba: Felült, mert azt gondolta, ha csinál valamit jutalmul megkapja a labdát. Nem gondolta, csak a Lil hangsúlya emlékeztette az ül  vezényszóra. 😃  Nagyon akarta a labdát ezért gyorsan  felült.
Csakhogy én nem ezt szerettem volna, hanem azt, hogy a labda helyett rám koncentráljon, vegye fel a szemkontaktus! Visszafektettem, hiszen a feladata a fekszik volt. Addig kell abban a pozícióban maradni, amíg én mást nem kérek tőle! Nem kell hogy előre kitalálja a gondolatomat, hogy majd ezt akarom! Én irányítom az eseményeket, nem a kutya! Amikor felvette a szemkontaktus egy pillanatra, kiadtam az ül vezényszót. Azonnal felült és én jutalmaztam is a labdával, csak nem tudok jól dobni. Praktikusan úgy kell dobni, hogy elkapja a szájával! Ez elpattant, a póráz miatt nem tudott utána futni, ezért én hajoltam le és dobtam ismét neki.  Most sikerült jól jutalmazni.

Ismételjünk !
Ülve várja a labdát.  Na de, mi a fekvésből felülést tanuljuk, úgy, hogy én távolabb állok!
Fekszik ! jó!
Ül! Jó! azonnal reagál és csinálja! Jutalmazom-dobom a labdát, de megint rosszul. HIBA! Lilu a  lendülettől  hátára esik, ahogy áll fel leesik a lánc. Egy pillanatra megáll körülnéz és keresi a labdát. Megerősítem a keresést egy keresd vezényszóval és szimatolásba kezd, megleli a labdát. Övé a jutalom. Ha már ilyen béna vagyok, nem büntetem a kutyát és nem is szolgálom ki, hogy felvegye a labdát, de a keresd szóval visszaveszem az irányítást. Így is jutalmazhatom a kutyát, hiszen a meglelt labda ugyan olyan jutalom neki, sőt jobb, mintha simogatnám vagy falatot adnék neki. Ő egy felnőtt kutya aki imádja a labdát, mert az évek alatt rászokott, hiszen sokszor motiváltam, jutalmaztam evvel. 

Folytatjuk a tanulást. Áll, figyel, koncentrál és én rögtön az ül vezényszót adom ki. Ül! JÓ!!!! AZONNAL VÉGREHAJTJA! Okos, majd dobom a labdát is jutalmul,  de nem nyitja a száját és a labda távol pattan. Elmegyek a labdáért, Lilu már fekszik le, önként és dalolva, hogy övé lehessen a labda. Csakhogy mi most mást tanulunk, ugye?! ÜL vezényszóra jár az extra, bónusz jutalom, a labda! Hiba lenne az önként felajánlott pozíciót jutalmazni! 

Minden stimmel, a labda is a szájába került! Szerintem megértette a feladatot, felismerte a szabályt. Így van-e, nem -e, meglátjuk. 

Változtatok picit, megfordítom az irányt, fellógatom a gépet és így azt is megtudom mutatni, hogy hogyan válik a labda motivációs tárggyá, hogyan kell életre, hogyan lesz mozgó zsákmány belőle, ami a kutyának kellő ingert ad a feladat  gyors, pattogó végrehajtásához.

Három -négy lépésre állok tőle. Kezemben a labda. Mivel már többször megkapta, játszhatott vele, nem olyan izgatott, mint az elején. Felfogta, hogy gyakorlás van. Ha jól adom a jeleket és jó ritmusban mondom a vezényszót, hibátlanul működik. Ha rosszul adom a jelet és rossz hangsúllyal mondom a vezényszót, nem működik. Most többször jól sikerült, jutalmazom a labdával, a száját is kinyitja elkapja, pluszban nagyon elégedett vagyok vele, dögönyözés, paskolás, kihalászom a labdát a szájából. 

Folytatjuk a tanulást. Ami nem látszik és nem hallatszik, minden jó gyakorlatot dicsérek, bár nem adom oda a labdát! A dicséret = csendesen, jóó okos, a szemem és az arc mimikám mosolygós, elégedett.

Mivel tudom, hogy a rottweilerek utálják végrehajtani ugyanazt ezerszer, kombinálok egy kicsit és tovább lépünk a tanulásban. A ülésben helyben maradást gyakoroljuk, visszaérkezéssel, koncentrációval. Viselkedésláncot jutalmazok és befejezésül övé a labda! Megint nem nyitja a száját, de lecsatolom,  hadd érje el a labdát és vegye fel. Visszairányítom magamhoz a tapssal, megdöngetem, megdicsérem és mehet játszani! A tanítást befejeztük! Nála maradhat egy kis időre a labda, 5-6 perc, de utána elveszem, elteszem, a kutya meg a helyére megy. Napközben kennelben van. A kennelbe zárás azt jelenti pihenhet tovább. 

2014. 04. 05.

Dezsi így tanulta a behívást

Elmerült a szimatolásban, a fütty még semmit nem jelent neki és a hívásra sem reagált elsőre, fel sem nézett a neve hallatán. Nem látott és a hívó szó, még semmit nem jelent neki, hiszen a tanulás elején van. Eddig csak az anyját követte, vagy a nagynénjét. Akkor voltam nagyobb hatással rá amikor meglátott és egyéb jeleket is adtam neki. Látja az arc mimikám, kedvesen, mosollyal biztatom, matatok a táskámban, úgy tartom a kezem, ahogyan az otthoni gyakorlásnál jutalmazni szoktam, vagy ismerős játékot lengetek. Amikor odaér jutalmazom. Simogatás, dögönyözés, nagyon elégedett a hangom! Majd pluszban kapja a bónusz jutalmat, egy nagyobb sajtdarabot. Megvárom míg megeszi, visszasétáltunk az autóhoz, berakom a és végig nyugodtan fekszik, a hazáig tartó úton. Kellően elfáradt. Dezsi három hónapos múlt.

 

Séta végén a parkolóban.  Így írtam erről tavaly, ebben az írásban láthatod a többi videót is!  

Beszélhetsz hozzá, fütyülhetsz, ő a szimatolással van elfoglalva! Még nem tanult meg azonnal reagálni, sokkal jobban lekötik a szagok, mint a hangom! Megtanulja ő is, hogy a hangom jelentsen valamit, HA MEGTANÍTOM NEKI! Csak azt követelhetem, amit megtanítottam! Még nem gyakoroltuk eleget ahhoz, hogy ezt meg is tudta volna tanulni. Hiszen idegen helyen, sok elvonó inger mellett sokkal nehezebb a kutya figyelmét magunkra vonni, mint a megszokott otthoni környezetben! 

1.Nagyon jól ismer, a hangomat is ismeri, születésétől én etetem, gondozom, kormányozom, ennek ellenére hiába beszélek neki! Nekem ugyan úgy meg kell tanítanom mindenre, mint bárki másnak, hiszen ő az alomban kutyaként, az anyja irányításával élte a kölyökkutyák életét! Hozzám, csak, mint emberhez kötődik, ami igen szoros kötelék, de még nem egyedi és nem vagyok én sem " a gazdi”

Néhány hónap után már az vagyok, de nagyon sokat tettem ezért!

2. Amikor elkezdünk sétálni, kellő hosszúságú pórázzal indulunk útnak és a "behívást", már akkor elkezdjük tanulni!  Póráz távolságon engedem szimatolni, de időnként magam mellé hívom, hiszen nem engedem a kicsi kutyát senki "szájába" se emberébe, se kutyáéba! Minimum  5-10 perc pórázon, amikor a kutya igényei szerint haladok! Az első behívás lágy hangú, kedveskedő biztatás sokszor leguggolva, hogy az arcom is lássa, ne csak a cipőm és a térdem! 

A technika pórázon, nem bonyolult, régebben így fogalmaztam meg: "Ha hívásra a kutya vonakodna felénk jönni, a pórázkezelésével segítünk neki a helyes irány megtalálásában." (érezhető mozdulattal, picit erősebb húzással) Majd ha, elindul, felénk kedvesen biztatjuk, gyere, gyere, oké, jó! Érezze a kutya, hogy nagyon szeretnénk, ha odajönne egészen hozzánk. Amint hozzánk ér dicsérjük, okos +falat. Érintsük meg, tartsuk magunk mellett egy pillanatra (ha kell, a nyakörvét fogva ne engedjük tovább menni) majd engedjük tovább futás játszani, vagy mehetsz szóval. Értelemszerűen pórázon közlekedve, a mehetsz szó a feloldás, hogy már nem kell mellettem maradnia! 

Nem azért beszélek hozzá, hogy saját magam szórakoztassam, sem nem azért, mert azt gondolom, hogy utasítgatással muszáj nevelnem a kutyát.  Egyszerűen megtanítom egy idegen nyelvre, hogy a kutyabeszéd mellett az emberi beszédet is értse! Nem úgy érek célt, ha háttérrádióként működök és folyamatosan mondom, mondom, hol kedvesen, hol mérgesen, hol kiabálva. A HANGOM azért jelent valamit a kutyának, mert keveset beszélek hozzá, de ha megteszem, annak oka van. A kutya megtanulta, hogy az én hangomhoz sok-sok kellemes, jó élménye társul!  Az én hangom jelenti az ételt, az italt, a játékot, sétát, a kizárólagos figyelmet rá, azaz mindazt a tevékenységet, amit ő nagyon szeret, amitől jól érzi magát. Az én hangomhoz kapcsolódik a napi élet minden szabálya, és bizony a hangszíne időnként büntető, haragos, aminek súlya van!  A mérleg serpenyőjében a jó, a kellemes sokkal, de sokkal több, mint a kellemetlen. Szoros kötődést alakítok ki a kutyával, mert foglalkozom vele, tanítom, nevelem, sétálni viszem, ezzel biztosítom neki, hogy családi kutyaként, házőrzőként is kiegyensúlyozott "boldog" kutya lehessen. 

Az egészséges test és lélek eléréséhez a mozgás, a sport, a szellemi tevékenységek is hozzátartoznak! A kutyának az emberi világban való eligazodás "szellemi" azaz az idegrendszerére ható tevékenység. Határai és korlátai vannak, hogy egy kutya idegrendszere mennyire terhelhető, mint ahogyan az is, hogy mit, hogyan és milyen stabilan képes valamit megtanulni. Kölyökként fejleszthető, edzhető ez az idegrendszer , nem csak elviselni kell és lehet a "hozott anyagot". Az erős, stabil , jó idegrendszerű kutya, a környezet ingereire reagál, magabiztosan, elfogulatlanul viselkedik minden helyzetben. Szeret felfedezni, figyelmesen, érdeklődve szemlélődik és a tanultak alapján részt is vesz az eseményekben. Én azért tanítom, hogy a közös sétáink örömet adó tevékenységek legyenek, ne csak a stressz forrása! Sok évre előre gondolkozom, mert tudom, hogy kölyök, fiatal korban kell megalapoznom, hogy felnőtt és öregkorban is velem együttműködő, "fegyelmezett" (önuralomra is képes) kutyám legyen!

Lásd az eredményt! Dezsi lassan egy éves.

Amikor kiszállunk az autóból és sétára indulunk, Dezsi felméri a terepet. Az orra vezeti és ellenőrzi ki mindenki járt a mezőn, a legutóbbi sétánk óta. Ez a sok jelölés azt jelenti, hogy nemrég egy kutya járt előttünk, aki kan volt. Nincs okom rá, de mégis "behívom". Miért? Azért, mert a "behívást" is nyugodt körülmények között kell tanítani, akkor amikor nincs elvonó inger.  Mint bármit, a kutya akkor tudja ezt megtanulni, ha rendszeresen gyakorolunk. Nem csak akkor hívom, ha muszáj, de akkor is, ha látszólag semmi okom nincs rá. Így nem válok a kutya számára kiszámíthatóvá és a kutya is megtanulja, hogy hozzám jönni jó, az örömet, dögönyözést, jutalmat, játékot jelent. Hiszen, nyugodt vagyok, felhőtlenül és őszintén tudok örülni neki, mert nem "valami rossz" elkerülése miatt hívom be. Nincs sürgető kényszer, hogy "jaj, csak időben" megtudjam fogni! Pici korától gyakoroljuk, minden séta alkalmával, hiszen ritkán adódik ilyen helyzet, hogy üres a mező, és nincs semmi elvonó inger. A városban kevés lehetőség adódik ilyen alkalomra, nekünk is utazni kell ehhez. Hat km-t autózunk a nyugalomért.